Albert Flórián
Ha Albert, akkor Fradi, ha Fradi, akkor Albert – két, egymástól elválaszthatatlan márkanév.
Amikor a saját nevelésű Albert Flórián 1958 őszén feltűnt a ferencvárosiak első csapatában, a klubnak olyan szüksége volt rá, mint egy falat kenyérre. Hosszú évek teltek el az együttes legutóbbi bajnoki címe óta, ráadásul az 1950-ben a Dózsába vezényelt gólgyárost, Deákot sem sikerült megfelelően pótolni; az egyik centerjelölt például a hátvédsorban kötött ki.
Albert az idő tájt, 17 éves, és hatalmas tehetség. Benne látják a jövő nagy középcsatárát. Csak úgy rugdossa a gólokat, technikailag kifogástalan, pompásan hozza helyzetbe társait is. No és a cselei! 1959-ben már válogatott, még abban az évben mesterhármast lő Jugoszláviának (4-2), a tripláját 1962-ben, a Bulgária (6-1) elleni vb-csoportmeccsen megismétli. Közben az első osztály legeredményesebbje – kétszer is. A várva várt pillanat, a bajnokság megnyerése 1963-ban érkezik el; a Fradi 14 éve vágyakozott erre a sikerre. Noha a következő esztendők sem mentesek a diadaloktól, kétséget kizáróan az 1966-os és az 1967-es év a csúcs. Albert akkor már Császár, és meg is „koronázzák”: 1967 végén megkapja a legjobb európai játékosnak járó díjat, a France Football aranylabdáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó. 1966- ban az angliai világbajnokságon remekel, aminek köszönhetően 1967 januárjában két hetet tölt a brazil Flamengónál.
Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak harmadik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbajnoki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, miközben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudja hozni a korábbi eredményeket. Végül belátja, hogy eljött az idő a búcsúzásra. El kell ismerni, hogy hiányát az FTC és a magyar labdarúgás mindmáig nem tudta pótolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balogh Gábor: 55
A “Torony” becenévre hallgató játékos Budapesten született. A Postásban kezdett futballozni, ahonnan a BVSC-hez került, majd 14 éves korában igazolta le az MTK. Tagja volt a kék-fehérek 1986/87 évi bajnokcsapatának, ahol 1991-ig szerepelt. Közben egy évet Vácott, majd egy fél szezont a belga másodosztályban töltött el.
A kék-fehérek színeiben három, a váci csapatból kétszer is bevette a Fradi kapuját. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Megtankoltunk!
Dózsa, Moszkva, Fehérvár. Ha néhány pillanat erejéig Verne Gyulaként képes lennék egy nullát elcsenni a nyolcas mellől, felülnék egy hőlégballonra és megpróbálnám meggyőzni Foggot és inasát Passepartout, hogy mondjanak le a Föld körüli utazásról, én tudok annál egy sokkal jobbat és főleg sokkal izgalmasabbat “idővonalat” is mutatni. Ráadásul itt nem kell gőzhajót, de még elefántot sem bérelni, nem fogunk eltévedni és a sziú indiánok sem fognak megtámadni minket. Egyedül talán Auda hercegnőt sajnálnánk, de helyette részese lehetünk egy nyolc napos, varázslatos utazásnak, benne egy kissé nyögve-nyelős derbivel, egy október 24-i moszkvai küldetéssel, mely után Stirlitz azonnal kérte a tavasz 17 pillanatát átnevezni Dibusz pillanataira, a végén meg egy sikeres tankolással. így teljes az élet, így teljes a zöld-fehérek nyolc napos kalandja. Amikor először szembesültünk a sorsolás “szeszélyével” valószínűleg mindenki felszisszent és rohantunk is az olimposzi hegyek közé megkeresni Hermészt, hogy jósolja meg a jövőnket, de ő csak mosolygott, ez nem rá tartozik, van nektek egy remek edzőtök, bízzatok Rebrovban és főleg bízzatok saját magatokban. Könnyű ezt mondani, ha rosszul sül el a kaland, akkor az egész őszünk elszállhat, ezért már előre terveket szövögettünk, ha a három meccsből lesz két győzelem, vagy egy győzelem és két döntetlen, akkor már elégedettek leszünk. Egy győzelemmel alapból számoltunk, a dózsa ellen más nem is lehet, Moszkvában esetleg még kikapni is lehet, bár jó lett volna egy kis “történelmi reváns”, a MOL-Fehérvár-Videoton-Vidi meg röviden úgyis egy benzinkút, és biztosan fáradtak és talán még fásultak is leszünk, de egy pontra azért velük szemben jók vagyunk. Ezek voltak a tervek, a jóslások birodalma, mely végül is olyan véget ért, mint a Fogg-Passepartout csodás utazása a Föld körül. Háromból három, három remek haditerv, négy remek gól és természetesen DIBUSZ DÉNES, csupa-csupa nagybetűvel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2019.X.27. MOL Fehérvár – Ferencváros: 1-2
Elképesztő hangulat, Dibusz-parádé: rangadót nyert a Ferencváros!
Dibusz ismét klasszis teljesítménnyel rukkolt elő, Sigér duplájára csak egy góllal válaszolt a Mol Fehérvár FC.
A Ferencváros nyerte az ősz egyik legnagyobb magyarországi rangadóját, ráadásul a Mol Fehérvár FC otthonában: a zöld-fehérek 2–1-re győztek, a mérkőzés két hőse a zseniálisan védő Dibusz Dénes és a duplázó Sigér Dávid volt.
Hrutka János: 45
Az ifiből került a felnőtt csapathoz a védő.
1993 augusztusában, 19 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában.
Egy rövid 1994-es Hungária körúti kitérő után tért vissza a Fradiba. Tagja a Ferencváros Bajnokok Ligája csoportkörébe jutott csapatának valamint az 1996. évi olimpiai selejtezőkön pályára lépett olimpiai válogatottnak.
Kétszeres magyar bajnokként, kétszeres kupa-, és szuperkupa győztesként szerződött 1997-ben a Kaiserslauternhez, ahol tagja a német bajnoki címet nyerő csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Bevettük Moszkvát
Sokféle a szurkolók lélektana. Képes egyenes járatban a mennyek kapujáig repíteni, de képes Dante poklát is megjáratni még azokkal is, akikért a szíve születése óta dobog. És ha ehhez hozzáadjuk, hogy az a bizonyos szív zöld-fehér, akkor az egészet nyugodtan szorozzuk meg öttel, majd az eredményt emeljük négyzetre és a végén még biztonság kedvéért duplázzuk is meg. Mert mi Fradisták ilyenek vagyunk. És ilyenek is voltunk, kortól, nemtől és a szomszéd tehenétől is függetlenül. Apám mesélte, hogy megboldogult és örök emlékű nagypapám odáig elment, hogy egy Budai 11-től elszenvedett Üllői úti vereség után ahogy zötykölődött haza vonattal, a fél csapatot megpróbálta eladni a környező falvaknak. Táncost, akit minden idők legjobb szélsőjének tartott, száz pengőért ajánlotta fel Foktőnek kifutófiúnak, Lázár tanár urat akinél a labda új életere kelt, meg Homokmégyre küldte pedellusnak. Másnap reggel meg szégyenében felöltötte az öltönyt és elbandukolt a templomba, pedig oda csak húsvétkor és karácsonykor járt. Mindez természetesen a szombati derbi kapcsán jutott az eszembe, amikor is a hangulatunk egy hullámveréshez hasonlított, még szerencse, hogy hazánk nem határos tengerrel (valamikor még volt benne részünk), mert akkor cunami söpört volna végig az országon. De ahogy nagypapámnál, nálunk sem tartott sokáig Dante pokla, hétfőn már azon tanakodtunk, ha csütörtökön is nyerünk (szombaton nyertünk, mégis zúdult a cunami), akkor lehet módosítani az útirányt, amit meg is tetézhetünk egy “tankolással” is, mely után tényleg csak a csillagos ég szabhat határt…vagy az sem, mert mi szurkolók vagyunk, zöld-fehérek, és szenvedélyesek. Nagyon-nagyon szenvedélyesek. Sokan még Moszkvába is elutaztak, bíztak és reménykedtek, dacolva a kezdődő orosz téllel, melynek hatásairól néhány híres/hírhedt hadvezér tudna regélni egy keveset…amíg befagyott a szája az összes munícióval együtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2019.X.24. EL-csoportkör: CSZKA Moszkva – Ferencváros: 0-1
Micsoda győzelem! Az FTC nyerni tudott Moszkvában
Dibusz Dénes ihletett formában védett az egész mérkőzésen, a csereként beálló Varga Roland betalált a hajrában.
A labdarúgó Európa-liga H-csoportjának 3. fordulójában a Ferencváros a CSZKA Moszkva, az Espanyol a Ludogorec otthonában nyert 1–0-ra.
Európa Liga csoportkör: CSZKA Moszkva – Ferencváros
Eddig négy alkalommal találkoztunk a moszkvai csapattal, melyből kettő volt tétmérkőzés 1994-ben, a KEK sorozat keretében. Az első találkozón Moszkvában 2-1-ra a CSZKA nyert, de jött az Üllői úti visszavágó 1994. szeptember 29-én, mely drámai csatában, büntetőrúgásokkal dőlt el a javunkra: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pogány László: 65
Tíz évesen kezdte a labdarúgást a Leninvárosi MTK csapatában. Az ifi válogatott játékost 1972-ben igazolta le a Ferencváros, ahol az ifjúsági és tartalékcsapatban szerepelt 1975-ig. Már 1974 őszén, húszévesen pályára lépett az MLSZ kupában, a Téli Kupában és a Felszabadulás kupában.
Az 1975/76 évi szezonban katonaidejét Szentendrén, a Kossuth Katonai Főiskola őrségében töltötte, és a KKFSE csapatában játszott. Edzője Budai II. László volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Friedmanszky Zoltán: 85
Ormosbányán indult, ezt követően a Tatai Postás, a Kiskunfélegyházi Vasas voltak pályafutásának kezdeti állomásai. 1953-ban felvették a Testnevelési Főiskolára, majd egy év múlva az FTC-be került. A fiatal testnevelő tanár gólkirályként mutatkozott be az NB I-ben, így tagja lett az 1958. évi világbajnoki keretnek. A legmunkabíróbb labdarúgók közé tartozott, aki minden helyzetből veszélyesen és jól lőtt. A nagyválogatottba mégsem tették be, “csak” B válogatottságig jutott. 1963-ban megbetegedett, 1964-ben visszatért, azonban kénytelen volt fiatalon befejezni pályafutását. 1978 és 1980 között a Ferencváros vezetőedzőjeként dolgozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
10.06.18:00 M4 Sport
10.20.17::45 M4 Sport
Tapolca, 2025.jan.11.
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
FOTELSZURKOLÓ
HOZZÁSZÓLÁSOK