2004.VIII.4. BL selejtező, Ferencváros – SK Tirana: 0-1

Csapatunk a Bajnokok Ligája második selejtező körének visszavágóján az Üllői úton 1-0-ás vereséget szenvedett az SK Tiranától, de idegenbeli 3-2-es győzelmének köszönhetően 3-3-as összesí­téssel, idegenben lőtt több góllal bejutott a harmadik selejtező körbe, ahol a Sparta Praha lesz az mieink ellenfele.

Ferencváros – SK Tirana: 0-1 (0-1)
Üllői út, 8.000 néző, vezette: Richmond (McBride, Middleton)

Ferencváros: Szűcs L. – Botis, Vukmir, Gyepes – Zavadszky, Rósa (Zováth 78.), Kapic, Huszti – Lipcsei – Sasu (Sowunmi 86.), Leandro (Penksa 80.)
vezetőedző: László Csaba

SK Tirana: Hidi – Dabulla, Dede, Lici, Hajdari – Mukaj, Bulku, Patushi, Halili (Fortuzi 82.) – Xhafa, Merkosi (Behari 78.)

Gól: Mukaj (13.)
Sárga lap: Huszti (28.), Zavadszky (67.), Kapic (75.), Lipcsei (84.) illetve Hajdari (29.), Merkosi (58.), Merkosi (61.), Patushi (85.)

A tiranaiak elleni visszavágót mi kezdtük jobban, az elsõ öt percben több szögletet is elvégezhettünk, de a 4. percben Botis fejesét Hibi a léc alól tolta szögletre. A 13. percben teljesen váratlanul a vendégek szereztek vezetést. Egy keresztbe í­velt labdát a Tiranában is két gólt szerzõ Mukaj kapásból a jobb sarokba í­velte (0-1). A folytatásban a vendégek visszahúzódtak a téfelükre, átengedték nekünk az irányí­tást. Hiába játszottunk azonban nyomasztó mezõnyfölényben, támadásainkat középen erõltettük, kényszerí­tõkkel próbáltunk elõrejutni, amit a jól záró albán védelem magabiztosan akadályozott meg. Egyedül a széleken vezetett akciók jelentettek némi veszélyt, ezekbõl viszont sajnos keveset láthattunk. Az elsõ félidõben Gyepes váratlan elõretörései okozták a legtöbb zavart a vendégek kapuja elõtt.

A második játékrész elején sem változott a játék képe, az 54. percben azonban majdnem nagy bajba kerültünk. Mukaj tört be védõink között a tizenhatoson belülre, ahol Szûcs csak szabálytalanul tudta megállí­tani, 11-es. A büntetõt Szûcs óriási bravúrral védte, majd a közeli ismétlést is hárí­totta. Ezután fokoztuk az iramot teljesen beszorí­tottuk a vendégeket és a 60. perctõl a fáradó tiranaiak ellen egymásután dolgoztuk ki a helyzeteket, melyek azonban sajnos sorra kimaradtak. Többször már csak a kapussal álltunk szemben, de még 5 méterrõl sem sikerült a kapuba találni. A hosszabbí­tás utolsó percében ismét az albánok álltak nagyon közel a továbbjutáshoz, de Lici szerencsére a felsõ lécre lõtte a labdát. A Sparta Praha ellen jövõ szerdán sokkal jobb teljesí­tményre és a helyzetek jobb kihasználására lesz szükség a jó eredmény eléréséhez.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=SitBzLruDd0

Nyilatkozatok:

László Csaba: – Először szeretném megköszönni a szurkolóknak, hogy 90 percen keresztül a csapat mellett álltak, és a legnehezebb helyzetben is biztatták a srácokat. Most az a legfontosabb, hogy továbbjutottunk. Tény, a csapat nem játszott jól, bár több helyzetet kidolgoztunk, de a kapu előtt ezúttal is bizonytalanok voltunk. A védelmünk sem állt a helyzet magaslatán, a srácok közt nem volt meg az összhang. A középpályán pedig sokszor eladtuk a labdát, í­gy az albán játékosoknak teret adtunk a kontrákra. Mindenképp szeretném kiemelni Szűcs Lajos teljesí­tményét, aki ezúttal is bebizonyí­totta, hogy egy klasszis kapus, sokat köszönhetünk neki. A Sparta ellen már pályára léphetnek az új szerzeményeink, ezért remélem, jövő szerdán eredményesebbek leszünk.

Újságí­rói kérdésre válaszolva –amely azt firtatta, hogy továbbjutunk-e a Sparta ellen – László Csaba azt felelte: ő csakis továbbjutásban gondolkodik.

Szűcs Lajos: – Egyedül csak a továbbjutás vidí­t fel. Pedig úgy érzem, hogy a csapat hajtott, küzdött, de sajnos nem játszottunk igazán jól. Sajnálom, hogy nem tudtunk gólt vagy gólokat szerezni, és győzelemmel megajándékozni szurkolótáborunkat. Persze azért bí­zom a jobb folytatásban, a Sparta ellen egy teljesen más meccs lesz. Játékban, eredményességben és a gólszerzés terén is javulnunk kell. A kapott gólról annyit, hogy véleményem szerint hibáztam. A büntetőt is „rólam” fújták be, mégha úgy is érzem, hogy én nem szabálytalankodtam, inkább a csatár rúgott a mellkasomba. Egy kapus ilyenkor már nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, de szerencsére aztán sikerült megfogni a büntetőt. Már elmozdultam balra, de aztán valahogy még sikerült visszanyúlnom – kézzel, lábbal egyaránt – és í­gy sikerült hárí­tanom.

(A Ferencváros hivatalos honlapja alapján)