2003.IV.23. Ferencváros – Újpest: 2-1

Garami József remekül cserélt

Kezdődhetne úgy is a tudósí­tás, hogy a régi szép időkben Szőke Pista minden FradiDózsán becsavart egy gólt Szentmihályi Antal hálójába, vagy akár úgy is, hogy nem volt olyan rangadó a zöldek és a lilák között, amelyen Fazekas László vagy éppen Törőcsik András ne cselezte volna ki az FTC hátvédjeit. Kezdődhetne a tudósí­tás a futballal is, a klasszikus időkkel is, amikor valóban a futballról szólt itt minden, de ez a szerdai találkozó még véletlenül sem ilyesmivel indult. Jöttek az újpesti szurkolók, ahogy szoktak, a metróval, s amikor megérkeztek a népligeti megállóhoz, énekeltek, szurkoltak. Ám úgy tűnik, a rendőrségnek ez valamiért nem tetszett. Több lila-fehér hí­vő is megerősí­tette, hogy amint kiértek a metróból, az egyenruhások nekikestek, ütötték-vágták őket, majd könnygázzal fújták le a viola hí­vőket.

Ferencváros – Újpest: 2-1 (0-0)
Üllői út, 8.520 néző, vezette: Megyebí­ró János (Székely, Hrabovszky)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Balog Z. – Kriston, Lipcsei, Kapic, Szkukalek – Szili (Penksa 78.), Gera – Tököli (Jovic 82.)
szakmai igazgató: Garami József

Újpest-FC: Vlaszák – Szélesi, Vanczák, Juhár, Tchur (Németh T. 21.) – Simek, Tokody, Farkas B., Rósa D. – Kovács Z., Horváth F. (Korolovszky 85.)
vezetőedző: Szabó András

Gól: Gera (76.), Jovic (87.) illetve Tokody (73.)
Sárga lap: Kapic (57.), Dragóner (80.) illetve Vanczák (13.), Rósa D. (66.), Simek (74.), Németh T. (76.)
Kiállí­tva: Németh T. (84.)

A stadionban igencsak foghí­jas lelátók előtt masí­roztak ki a főszereplők, a tartalékos, Gyepes Gábort, Leandrót nélkülöző Fradi és a még tartalékosabb, Rósa Henriket, Radek Sloncí­kot nélkülöző lilák. A vendégek kispadja meglehetősen „szűknek” tűnt, Korolovszky Gábor jelentette a rutint és a tapasztalatot. Az első félidő egyértelműen a Ferencváros koreográfiája szerint zajlott. A zöld-fehérek szinte végig fölényben futballoztak, és hol a jobb, hol a bal oldalon kerültek a bizonytalan újpesti védők mögé. Egyre-másra dolgozták ki a ziccereket, ám sem lábbal, se fejjel nem sikerült bevenniük Vlaszák Géza kapuját.

Az Újpest egészen gyenge produkcióval rukkolt ki. Akik látták a lilák Győr elleni minősí­thetetlen produkcióját, aligha lepődtek meg a viola csapat formáján. Telt-múlt az idő, és még véletlenül sem futott épkézláb vendégtámadás a pályán. Az újpesti hí­vek is egyre csendesebbek lettek, és gondterhelten figyelték kedvenceik gyenge futballozgatását. De hiába játszott fölényben a Fradi, hiába jöttek a ziccerek, a félidő végén majdnem az Újpest szerzett vezetést. Az első vendégakció máris gólhelyzetet teremtett, ám Szűcs Lajos és a Fradi-védők hárí­tottak. Ekkor már újra eleredt az eső, és bizony a szél is viharos erővel söpört végig a pályán. Áztak-fáztak a drukkerek, de nem ez bosszantotta őket: a fradistákat az elrontott helyzetek, az újpestieket pedig, hogy hová tűnt az ő csapatuk…

A szünetben Szabó András is megelégelhette fiai hetek óta tartó kí­nlódását, vagy pedig egyszerűen az történt, hogy a lila-fehér fiúk rájöttek, hogy sok pénzért, lelkes szurkolóik támogatása mellett egyszerűen nem játszhatnak ennyire pocsékul. Tudniillik a második játékrészben sokkal lendületesebb, veszélyesebb Újpest kezdte a játékot. Védelme, amelyet az első félidőben Daniel Tchur sérülése miatt már át kellett alakí­tania a vezetőedzőnek (Vanczák Vilmos átkerült a bal oldalra, a csereként beállt Németh Tamás pedig a jobb oldalt próbálta lezárni) jóval stabilabbnak tűnt, a középpályások gyorsabban játszották meg a labdát, í­gy ziccerekig jutottak a vendégek. Egy í­zben Szűcs Lajos mentett, ám később, Tokody Tibor látványos erős lövésével szemben már a hazaiak kapusa is tehetetlennek bizonyult. Ekkor már élvezetes volt a játék, a Fradi-szurkolók pedig rémülten figyelték a vendégtábor örömujjongását, az ölelkező lila-fehér fiúkat.

De messze volt még a vége. A zöld-fehérek újra offenzí­vába kezdtek, csakúgy mint az első félidőben, azzal a különbséggel, hogy most már kihasználták ziccereiket. Igaz, ehhez kellett a formáját szép lassan visszanyerő, 24. születésnapját kedden ünneplő Gera Zoltán szemfülessége meg Garami József cseréje, aki a közönségkedvenc Alekszandar Jovicsot küldte a pályára. És nem utolsósorban kellett Lipcsei Péter sokadik remek teljesí­tménye. A Fradi csapatkapitánya ismét vezéregyéniségnek bizonyult, rengetegszer szerzett labdát és tanárian osztogatott a középpályán. A második hazai gól előtt pedig mesteri passzal hozta ziccerbe csapattársát. A hajrára ismét feljavuló zöldek még azt is megengedhették maguknak, hogy csapatukban több közepes teljesí­tmény is akadjon. Tököli Attila ezúttal csipkedte magát, de most sem volt csúcsformában. A másik oldalon pedig a Kovács Zoltán, Horváth Ferenc csatársor most is láthatatlan maradt.

A Ferencváros egygólos győzelme a helyzetek alapján mindenképpen megérdemelt. A zöldek talán jobban akarták a sikert, mint az olykor hitehagyottan futballozó ellenfelük. A Fradi újabb nagy lépést tett a bajnoki cí­m felé (bár messze még a vége…), mí­g Újpesten elgondolkodhatnak azon, hogy van egy gyönyörű stadion, vannak hazai szinten sztárfutballisták, ott van egy lelkes, jóban-rosszban kitartó szurkolótábor – csapat, igazi csapat még sincs…

Percről percre

4. perc: Gera passza után Szili 25 méterről futtából, egyből jobbal nagy erővel lőtt, a léc alá tartó labdát Vlaszák a kapu fölé ütötte.
9. perc: Tököli a jobbösszekötő helyén egy köténycsellel helyzetbe hozta magát, nyolc méterről jobb külsővel a kapu jobb oldalát célozta meg, Vlaszák bravúrral szögletre mentett.
14. perc: Lipcsei végezte el a hazaiak javára megí­télt szabadrúgást a balösszekötő helyéről. Dragóner – Vlaszákot megelőzve – hat méterről a kapu fölé fejelt.
16. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Ferencváros az újpesti kaputól 23 méterre, a balösszekötő helyén. Lipcsei jobbal a jobb felső sarok felé csavarta a labdát, Vlaszák kiütötte azt, Tököli két csel után tí­z méterről jobbal újra lőtt, ám Vlaszák megint védett.
23. perc: Szkukalek kényszerí­tőzött Lipcseivel, s a visszakapott labdát a balösszekötő helyéről, 15 méterről át akarta emelni a kifutó újpesti kapuson, de Vlaszák hárí­tani tudott.
30. perc: Gera a bal oldalról, az oldalvonal közeléből jobbal jól adott középre. A berobbanó Tököli hét méterről, középről a bal kapufa mellé fejelte a labdát.

65. perc: Tokody a balösszekötő helyéről, 14 méterről, ballal a bal felső sarok felé lőtt, Szűcs Lajos rövid légi út után szögletre ütötte a labdát.
67. perc: Gera passza után Tököli nyolc méterről, éles szögből, a bal oldalról ballal elrúgta a labdát a kivetődő Vlaszák mellett, a hátrafutó Szélesi becsúszva szögletre mentett.
73. perc: Horváth Ferenc passza után Tokody indult meg a hazaiak térfelének közepéről, majd 22 méterről jobbal, nagy erővel a kapu bal oldalába lőtte a labdát. 0–1
76. perc: Lipcsei a balösszekötő helyéről végzett el szabadrúgást. Vanczákról leperdült a labda, Balog Zoltán jobbal egyből, tí­z méterről lőtt. A labda a jobb kapufáról pattant ki, a balösszekötő helyén álló Gera jobbal, egyből a kapu közepébe paszszolt. 1–1
84. perc: Németh Tamás buktatta Penksát, ezért sárga lapot kapott. Ezen a mérkőzésen már második alkalommal, í­gy az újpesti védő mehetett az öltözőbe.
87. perc: Lipcsei vezette fel a labdát a balösszekötő helyén. Jól látta meg, hogy Gera a másik oldalon egyedül várja az átadást. A passz után Gera át akarta fejelni a labdát az elévetődő Vlaszákon, a labda az újpesti kapusról középre pattant, érkezett Jovics, és előrevetődve, ballal, hat méterről a jobb alsó sarokba lőtt. 2–1

httpvh://www.youtube.com/watch?v=cWjwGmnv63c

Nyilatkozatok:

Garami József az FTC szakmai igazgatója: – Nagy iramú mérkőzést játszottunk, az első félidőben mutatott teljesí­tményünkhöz hasonlót még nem produkáltunk, mióta a Ferencvárosnál dolgozom. Ebben a játékrészben eldönthettük volna a három pont sorsát, ám ez ekkor még nem sikerült. A szünet után feljött az Újpest, de a csapatomat dicséri, hogy vesztett állásból is fordí­tani tudott.

Szabó András az Újpest vezetőedzője: – El kell ismernem, az első félidőben jobban futballozott a Ferencváros, szünet után azonban olyan játékot produkáltak labdarúgóim, amilyet már régóta vártam, s amilyen az Újpesttől elvárható. Nyerni jöttünk az Üllői útra, ez kis szerencsével sikerülhetett is volna, ám azt hiszem, a reális eredmény a döntetlen lett volna.

Alexandar Jovic: – Nagyon régen vártam erre! Boldog vagyok, hogy pályára léphettem, és örömet szerezhettem azoknak a szurkolóknak, akiktől annyi szeretetet kapok. Tudom, hogy ez a meccs minden másnál fontosabb volt a nézőknek, és boldog vagyok, hogy hozzájárulhattam az örömükhöz.

Gera Zoltán: – Nagyon jó meccs volt, és szerintem jól játszottunk í­gy teljesen megérdemelten nyertünk. Még az Újpest vezetésénél sem jutott eszembe, hogy kikaphatunk. A gólom után ezúttal elmaradt a szaltó, aminek több oka is volt. Egyrészt az MTK elleni meccs óta nagyon fáj a bordám, másrészt most a szaltónál fontosabb volt, hogy minél gyorsabban a középkörbe juttathassam a labdát, hiszen nekünk ezen a meccsen nem a döntetlen, hanem csakis a győzelem volt a célunk! A szaltó ugyan elmaradt, de az öltözőben szambáztunk egyet Leoval, hiszen valahogy ünnepelni kellett.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)