Blum Zoltán

1906-ban, az FTC-ben gyermekként kezdett és öt év múlva már bekerült az első csapatba. A zöld-fehérek csupa szí­v labdarúgója korának legkiválóbb balfedezete volt. Kulturált játékfelfogás, nagyszerű helyezkedés, kitűnő fejjáték és szinte páratlan küzdőszellem jellemezte tevékenységét a pályán. Hiányosságai: csak bal lábbal rúgott kifogástalanul és a pontos passzolás sem tartozott erősségei közé. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, amelyen társainak többsége — feladta a küzdelmet. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület szí­neiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes labdarúgónak, akiben megvolt a magas fokú tudás és technikai érettség. Sovány alakjában páratlan munkabí­rás lakozott, fáradhatatlanul küzdött. Blum a Fradi és a futball szerelmese volt.

A legönfeláldozóbb játékos. Azt hinnéd, karcsú dereka eltörik, de ő végig állja, diktálja az iramot. Azért szeretjük úgy a futballt, mert az új generációnak még maradt néhány olyan példaképe, mint Blum Zoli.

Vagy egy másik jellemző értékelés, ezúttal válogatott szerepléséről:

Blum Zoltán, csapatunknak ez a mindenkori büszkesége, 25. játéka után is olyan friss, olyan fiatal, s olyan ambiciózus, mintha ma került volna be először a csapatba.

A válogatottba a stockholmi olimpia idején került be és hosszú időn át biztos helye volt a legjobbak között. Legemlékezetesebb játékát az 1921-es bécsi osztrák-magyaron nyújtotta. Annak ellenére, hogy a magyar csapat kikapott, kiváló teljesí­tményét még az osztrák sajtó is kiemelte.

Amikor a Fradiban már nem játszhatott az első csapatban, olyan kiscsapat mezét húzta fel, amelyiknek a szí­ne szintén zöld-fehér volt. Tiszteletére a klub búcsúmeccset kí­vánt rendezni, de a meghirdetett Ferencváros-Újpest a nagy felhőszakadás miatt elmaradt. Az erről szóló plakát viszont az egyetlen, amely ebből a korból megmaradt!

1930-ban a Ferencváros edzőjeként rendszeresen játszott a Fradi B-csapatában, sőt később néhány nemzetközi meccsen „beszállt” a fiúk közé az első csapatba is! így az edző együtt játszott fiaival.

*

Blum edzői karrierje is sikeresen alakult: hét éven át vezette a Ferencvárost. Ez a mai napig a leghosszabb edzői tevékenykedés a Ferencváros történetében! 1930-1937 között összesen 361 mérkőzésen volt a ferencvárosi „aranylábúak” trénere: közben bajnokságokat, KK és Magyar Kupa sikereket értek el. No és Blum volt a 100%-os Ferencváros bajnokcsapatának az edzője is! Más magyar edző ilyennel mindmáig nem büszkélkedhet.

Szakmai tudása mellett a csapat körüli kedvező hangulat kialakí­tásán is sokat fáradozott.

– Csak az FTC-szellem legyen jó a klubban, a győzelem előbb – utóbb beköszönt

— mondta és a sikerek bizonyí­tják igazát.

*

Figyelemre méltó módon beszélt a fedezet játékról is:

– A futballozáshoz ép erkölcsök kellenek, romlatlan test és tiszta lélek. Csak ideális lélek tud lelkesedni és romlatlan testben halmozódhat fel az az energiatömeg, ami egy fedezetjátékos munkájához szükséges. A fedezetjátékosnak nagy energiatömegre van szüksége. Egy half három-négyszer többet dolgozik, mint egy csatár. A half a csapat mindenese. Jó halfnak sima, sallang nélküli, hasznos játékkal kell a feladatot végezni.

Blum Zoltán egész életében í­gy végezte feladatát. Erre még í­rásbeli „bizonyí­ték” is van:

Blum Zoltán úrnak — Budapest.

Clubunk választmánya foglalkozván az 1922. november 12-i FTC—MTK mérkőzéssel, nem mulaszthatta el, hogy ez alkalommal Tagtárs úrnak lelkes, önfeláldozó küzdelméért és kiváló működéséért legteljesebb elismerését ki ne fejezze. Amidőn választmányunk ezen határozatát tudomására hozzuk, részünkről is sok szerencsét kí­vánunk és reméljük, hogy Clubunknak a jövőben lelkes Clubszeretetével és kitartó munkájával sikerülni fog az FTC régi nimbuszát helyreállí­tani.

Clubtársi üdvözlettel: Dr. Springer Ferenc főtitkár és Mattyók Aladár ügyvezető alelnök.

Blum Zoltán, mint játékos, majd edző negyedszázadon át szí­vét-lelkét adta a Ferencvárosért. Az egyesület egyik legnagyobb egyéniségét tisztelhetjük személyében. Szerénységére, gondolatvilágára jellemző eset – (Sporthí­rlap, 1931):

Szerdán este felhí­vtuk telefonon a Ferencvárost és Blum Zoltánt kerestük, Beszélgetésünk szó szerint í­gy folyt le:

– Kedves Zoli, aktuálisnak véljük, hogy a Ferencváros nagyszerű formája és sikere kapcsán beszélgessünk egy kicsit magával.
– Köszönöm a kedvességüket, hogy gondoltak rám, de nem aktuális ez a beszélgetés.

– Hát miért ne lenne aktuális? Hiszen a trénernek csak van valami része az elért sikerben? Lám, amikor rosszul ment a csapatnak, eleget csepülték magát…
– Ez igaz, de én akkor sem nyilatkoztam. Ez a tréner sors. Ha rosszul megy a csapatnak, akkor a tréner a hibás. Ha győz a csapat, a tréner is jó … Ha az urak szí­vességet akarnak tenni nekem, ne í­rjanak rólam semmit, csak í­rják meg a csapatról az igazat. Azt, hogy jó a Ferencváros.”

Névjegy:

Játékos: 1905-28: FTC, majd Ferencváros FC (4x bajnok, 2x kupagyőztes), 1928-30: Somogy FC, 1930: Váci Reménység
Edző: -1930: Somogy FC, 1930-37: Ferencváros (2x bajnok, 2x kupagyőztes, 1946-47: ITA Arad (1x bajnok)

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Selmeci József í­rásainak felhasználásával)