ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Dózsa Attila: 65
Egykori belső védőnk a Bp. Honvéd pálya szomszédságában nőtt fel, Kispesten nevelkedett, majd Dunaújvárosban lett élvonalbeli játékos 1981 tavaszán.
1982 júliusában mutatkozott be a Fradi első csapatában a világhírű Benfica ellen Lisszabonban. Bő egy hónap múlva a hazai bajnokságban is lehetőséget kapott a Népstadionban megrendezett Haladás elleni mérkőzésen (4-0). 1982 őszén majd ’83 tavaszán is állandó csapattag lett a védelem közepén, de a későbbiekben egyre kevesebb szerep jutott a számára. Az 1982/83 évi bajnokságban ezüstérmet nyert a csapattal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Acht (Aknai) Jenő
Aknai újpesti színekből lett ismert, válogatott kapus.
Szegedről került az Üllői útra, ahol 1927 tavaszának végén két nemzetközi mérkőzésen védte a Fradi kapuját. Méghozzá jól, hiszen az angol kupagyőztes elleni sikerre az egész kontinens labdarúgó közvéleménye felfigyelt, nagy-nagy sikernek számított. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Braun Ferenc
„FTC-jobbszélső. Franzstadti bennszülött volt. Ő már fejlettebb technikával rendelkezett. Általában nagyon hasznos és gólképes csatár volt. Korán visszavonult a futballozástól. Atletizálni kezdett és mint 400-as futó, sok díjat nyert.” – írja a válogatottakról szóló cikksorozatában Fodor Endre, a Nemzeti Sport 1924. december 24-i számában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Batári Csaba: 60
Újpesten nevelkedett, majd a 22-es Volánban folytatta pályafutását, 1983 őszén már a Tatabánya színeiben mutatkozott be a magyar első osztályban.
Katonaidejét a Bp. Honvédban töltötte, Kispesten is játszott az NB I-ben, így tagja volt a Bp. Honvéd bajnokcsapatának.
1986 elején került az Üllői útra, a Fradi színeiben nevelőegyesülete, az Ú. Dózsa elleni 3:1-es találkozón mutatkozott be, majd bő egy évig szerepelt az első csapatban, ahol tíz tétmérkőzésen egy gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Blum Zoltán
1906-ban, az FTC-ben gyermekként kezdett és öt év múlva már bekerült az első csapatba. A zöld-fehérek csupa szív labdarúgója korának legkiválóbb balfedezete volt. Kulturált játékfelfogás, nagyszerű helyezkedés, kitűnő fejjáték és szinte páratlan küzdőszellem jellemezte tevékenységét a pályán. Hiányosságai: csak bal lábbal rúgott kifogástalanul és a pontos passzolás sem tartozott erősségei közé. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, amelyen társainak többsége — feladta a küzdelmet. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület színeiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes labdarúgónak, akiben megvolt a magas fokú tudás és technikai érettség. Sovány alakjában páratlan munkabírás lakozott, fáradhatatlanul küzdött. Blum a Fradi és a futball szerelmese volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Branikovits László
Amikor Albert az FTC csapatában sorra aratta sikereit, az ifjúsági csapatban megjelent egy „hasonmás” labdarúgó. A Postástól érkezett játékos – a megtévesztően hasonló külső mellett- még egy-két mozdulat, cselsorozat is a nagy elődre emlékeztetett. Az ifjú játékost Branikovits Lászlónak hívták. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Anda László
Az FTC saját nevelésű labdarúgója, az 1945/46. évi ifjúsági bajnokságot nyert csapat tagja.
1946 és 1952 között 14 mérkőzésen lépett pályára az első csapatban.
Az 1948/49-es bajnokságban az FTC-Vasas mérkőzésen jobbfedezetet játszott, így ő is részese a legendás bajnokcsapat sikerének. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csiszár Ákos: 50
1995 tavaszán szülővárosa, Sopron színeiben mutatkozott be a magyar élvonalban, de csak 1997 tavaszától lett csapatának meghatározó játékosa. Ekkor már a fővárosi BVSC gárdájának volt az igazolt játékosa.
’98 őszétől két idényén át Győrben futballozott, innen igazolt az Üllői útra 2000 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Balassa Béla
– 1914-ben léptem be az FTC ifi csapatába. Középiskolás lévén, Balázs Béla álnéven szerepeltem. Malaky Mihály véleménye szerint, a labdáimat zsinóron húzták, így az ifi góllövő mestere voltam. 1916 tavaszán váratlanul kerültem az első csapatba.
Az ifimérkőzés lejátszása után felültem a tribün kakasülésére, várva a nagyok játékát. A mérkőzés megkezdésének ideje közelgett, amikor egyszer csak megjelent a játékoskifutó rácsozatánál Malaky János jól megtermett alakja. Felkiáltott a tribünre:– Hol vagy Béla? Gyere az öltözőbe! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dragóner Attila: 50
A „rossznyelvek” szerint már gyerekkorában felborította az asztalt, ha veszteni látta magát a Ki nevet a vége társasjátékban. Pedig belül már akkor tudta, az asztalborogatás nem jó válasz, az csak arra való, hogy az indulataink önálló útra térjenek. Személyisége mégis onnan indult el, de az idő megtanította arra is, hogy egyszerűen csak meg kell előzni a vereséget és mindig hinni kell a győzelemben. A hit, az akarás és a hűség nagyon ritkán jár egy utcában. De ha betéved, akkor egy olyan ember lép ki rajta, mint Dragóner Attila. Ha most ismét a „rossznyelvekre” hagyatkoznék, leírhatnám róla, hogy vándormadár életet élt. Többször elment, de mindig hazajött. Többször próbált új impulzusokat és új kihívásokat keresni, meg akarta hódítani a világot, pedig belül érezte, az ő világa a szívében létezik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
