Franzstadt

Dr. Springer Ferencz

Az FTC történetének első korszaka a soroksári-uti sporttelepre esik. A pályát keleten és nyugaton vasúti sí­nek határolták. Az államvasuti töltésen jéggyári kecskék legeltek, melyek a footballtérre is rámerészkedtek. Kerí­tés nem volt, a kimosott ingek a footballkapukon száradtak. Ez volt az FTC patriarchális kora.

A fejlődés rohamléptekkel történt. A csapat országos hirre tett szert s csakhamar kinőtt a kültelki pálya kereteiből. Először a vicinális vasút részéről érkeztek panaszok. Vasárnaponkint a délutáni vonat negyedórákat késett, a ferencvárosi sporttelep mellett ácsorgó publikum miatt. Néha egészen megakadt a közlekedés. A pályánál megállí­tott vicinálist tribün gyanánt lepték ell és a kocsik tetejéről biztatták a zöld-fehéreket. A felső kapu mögött egy iskola volt. Minden tréningen berúgták négy-öt ablakát. A földrajztanár a délutáni órákra már be se vitte a földgömböt, megvárta, mig az osztályba lövik a labdát és arról magyarázott.

Végre is át kellett helyezni az egykapus tréninget az alsó gólhoz. Itt meg a szomszédos ház tűzfala húzódott közvetlenül a kapu mögött. Ha Skutarit úgy bombázták volna, a hogyan ezt a tűzfalat bombázták, már régen Nikitáé lenne. De ekkor már belopta magát az FTC a ferencvárosi szivekbe s a lakók nem panaszkodtak az ostromállapot miatt. Ha olykor a tűzfal mellett lévő szobában uzsonánál ült együtt egy család s hirtelen tompa moraj bődült bele a csöndbe, mosolyogva egyezték meg:

— Ezt Borbás küldte.

Ha azonban a puffanással egyidejűleg a pohárszék cserepei is összezörrentek és a függőlámpa lengeni kezdett: tudta mindenki, hogy ez már a Korody shoutja, Ha pedig a dörrenéssel egyidejűleg leesett a falról az óra, legurultak a szekrényről az almák és lebukfenceztek a kályháról a porcellánszobrok; az ijedt vendégseregnek büszkén jelenté a háziasszony:

— Ezt Weisz lőtte.

De mikor később Slózi vette át az öreg ágyú szerepét s lövései nyomán a plafonról leszakadt a vakolat: a kerületi mérnök kénytelen volt közbelépni. Az FTC-t kitelepitették a Soroksári-utról.

Ebbe a korszakba esik bele az FTC terjeszkedése. A football mellé lassankint fölvettek más sportágakat is. A mely egylet oly sokat elért, mint a mennyit az FTC, annak elsősorban jó gyaloglókkal kell rendelkeznie Nem csoda hát, ha legelőször is a gyaloglósport kapott ott lábra. A gyaloglás maga után vonta az atlétika többi ágát is. Az úszást is hamar programmba vették. E sorok í­rója volt az FTC legelső úszóversenyzője, tizenhárom évvel ezelőtt, amikor egy Sholz-uszodabeli meetingen mint FTC, harmadik lett az „egy hossz föl“ cimü versenyben. (Indultak hárman.) A pálya mellett folyván a Duna, az evezős szakosztály is rövidesen megalakult. Evezés alatt természetesen sütkérezést, fürdést és szalonna sülest kell érteni. E szakosztálynak dr. Schneider Béla lett az élő naplója. Fejebubjának barnulása hü tükre volt a lesütkérezett kilométereknek.

Mikor az uj sporttelepet fölavatták, akkor már az FTC egy volt a Franzstadttal. Alapszabályok ugyan nem í­rják elő, de tény az, hogy az FTC közgyűlésein választják a IX. kerület képviselőjét, plébánosát, városatyáit és iskolaszéki tagjait. Ferencvárosi képviselő csak az lehet, a kinek jó sportneve van. A mostani követjelöltről, Helveyről, mindenki tudja, hogy egyike a legszenvedélyesebb mérkőzés-látogatóknak. Programmbeszédjében bizonyára szent í­géretet tesz:

1. hogy megdolgozza a kultuszminisztert Pataki játékjoga érdekében és
2. hogy megdolgozza a pápát az ünnepeltörlő rendelet visszavonása céljából, lévén minél több ünnep, annál több mérkőzés.

Ha ezt megí­géri biztos a mandátum. Baj csak akkor lehet, ha egy ellenjelölt Zsákot és Bodnárt í­gérné az FTC-nek.

Ha majd száz év múlva fölállitják a IX. kerületi ereklyemuzeumot, annak legtöbb szekrényét FTC-relikviákkal fogják megtölteni. Különösen három terem lesz nevezetes:

1. terem: Slózi cipői és babérkoszorúi.
2. terem: Malaky koponyája.
3. terem: — Ez a terem egészen üres. Itt őrzik a Magvar Kupát.

(— dly. Sporthí­rlap, 1913. február 24.)

Dr. Springer Ferencz csütörtöktől kezdve országgyűlési képviselő. Annak a kerületnek a képviselője, amelynek érdekében évek hosszú sora óta buzgó munkásságot fejtett ki és amelynek nevével kapcsolatban a mi birodalmunkban — a sport birodalmában is ismert és népszerű férfiú lett.

Nem politikai szempontból örülünk mi az ő kétségtelenül nagy sikerének, mert hiszen a politika távol áll tőlünk. De igenis örül a szivünk annak, hogy a magyar sportnak egy olyan kiváló férfiúja, mint Springer Ferenc olyan pozí­cióba került, amelyben az eddiginél még fokozottabb mértékben gyümölcsöztetheti a sport iránti szeretetét, ahol még több, még különb alkalma lesz a magyar sport érdekében munkálkodnia. Nagy, igen nagy a mi bizalmunk ő benne és biztosra vesszük, hogy amikor és ahol csak lehet, továbbra is latba veti formailag még megnagyobbodott tekintélyét, hogy a mi közös ideáljaink megvalósulása felsőbb helyről is elősegí­tessék. A mi bizalmunknak alapja az ő múltja. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy megalapí­tásától fogva elnöke a legnépszerűbb sportegyesületünknek, a Ferencvárosi Torna Clubnak. Tudjuk nagyon jól, hogy nála az elnöki tisztség nem üres cim volt, hanem a legpáratlanabb munkássággal buzgólkodott az egyesület felvirágoztatásán. Nem volt a klubnak olyan apró-cseprő ügye, amely az ő figyelmét elkerülte volna és mindezek mellett nem igyekezett senki fölé emelkedni, hanem vele született demokratikus felfogásával úgy élt, ugy tett-vett, mint a klubnak bármely más szorgalmas közkatonája. Hogy munkássága nem volt hiábavaló, azt bizonyí­tja az a páratlan fejlődés, amelyen a FTC az ő elnöksége alatt átment. Ő a Ferencvárosi Versenypálya r.-t. elnöke is és nagy tudása e minőségében is kitünően érvényesült.

A magyar parlament büszke lehet uj tagjára, mert igen értékes erőt nyert abban. De büszkék vagyunk mi is arra, hogy a főváros egyik legnagyobb kerülete a mi táborunkból talált méltó képviselőt.

Mert Springer Ferencet mi a magunkénak tekintjük és biztosra veszszük, hogy továbbra is a mi emberünk marad.

(Sportvilág, 1913. március 3.)

Dr. Springer Ferencz üdvözlése. Abból az alkalomból, hogy Springer Ferenczet, a Ferenczváros képviselőjének választották, vasárnap délelőtt küldöttségileg üdvözölte őt a MLSz. és a FTC. Először a FTC. impozáns küldöttsége kereste föl. Köncs Boldizsár szép üdvözlő beszédet mondott, amelyben tolmácsolta a FTC. nagy táborának ama őszinte kérését, hogy Springer Ferenc vonja vissza lemondását és maradjon meg továbbra is a FTC. elnökének.

Az igazán impozánsan megnyilatkozó ragaszkodásnak Springer nem tudott ellenállni és gyönyörű beszédének végén kijelentette, hogy visszavonja lemondását. Majd a MLSz. küldöttségét fogadta, melynek nevében megjelentek Kárpáti Béla társelnök, Oprée Rezső, Röser A. Edvin alelnökök, Steinhübel Ödön titkár, Balog, Malaki, Mester, Tibor, Széll, Langfelder tanácstagok, stb. Itt Kárpáti mondta az üdvözlő beszédet, melyre válaszolva Springer kijelentette, hogy továbbra is igaz katonája marad a sportnak és ahol csak teheti, hát munkásságát a magyar sportnak szenteli.

(Sportvilág, 1913. március 10.)