2005.III.19. Ferencváros – Fehérvár: 0-1

Fradi-kudarc, fehérvári bravúr

„Tragédia!” Ezt a szót ismételgették a hazai drukkerek, akik egyszerűen nem értették, hogyan játszhat ilyen gyengén, ennyire szétesően és mindenféle elgondolás nélkül a Fradi. Valóban furcsa volt mindezt látni azok után, ahogy László Csaba és Rósa Dénes nyilatkozott a szerdai, Diósgyőr elleni mérkőzés után.

Ferencváros – Fehérvár: 0-1 (0-0)
Üllői út, 5.590 néző, vezette: Kassai Viktor (Erős, Kelemen)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Gyepes, Botis, Bognár Zs. (Tőzsér 54.) – Rósa D., Leandro, Huszti, Penksa (Bajevski 71.) – Wagner, Sowunmi (Sasu 46.)
vezetőedző: László Csaba

Fehérvár: Tudor – Csizmadia, Fehér Zs., Kuttor, Vincze Z. – Lattenstein, Tereánszki-Tóth (Szekér 92.), Bozsics, Zöld – Kerek (Schwarcz 89.), Magasföldi (Fodor 86.).
vezetőedző: Csertői Aurél

Gól: Kuttor (70.)
Sárga lap: Rósa D. (95.) illetve Tudor (77.)

Miskolcon fontos három pontot szerzett az FTC. Pedig László Csaba ezúttal is támadó szellemben küldte pályára fiait, még akkor is, ha a csapatkapitány, Lipcsei Péter három sárga lap miatt hiányzott. De nélküle is meg lett volna a lehetőség a télen alaposan meggyengült, ezer sebből vérző és fiatalokkal teletűzdelt fehérvári csapat ellen.

Ám a vendégegyüttes már az első félidőben egyenrangú ellenfélnek bizonyult. Sőt a fehérváriak olykor pontosabban passzoltak, és jobban megbecsülték a labdát, mint a hazaiak. A Ferencváros fél óra elteltével tudott helyzetet kidolgozni, igaz, azt megelőzően már egy 11-es gyanús szituációt láthattunk a vendég 16-osán belül, amikor is Leandrót buktatták. Ám Kassai Viktor továbbot intett, a Fradi pedig továbbra sem találta a fehérvári védekező taktika ellenszerét. Ha Daniel Tudor mellett hat törpe szerepelt volna piros-kékben ezen a hideg délutánon, talán akkor sem lő gólt a Fradi.

Valóban meghökkentő volt ez az újabb gyatra produkció, és az ember önkéntelenül arra gondol: Lothar Matthäus hét ferencvárosit válogatott be a bolgárok elleni bő keretbe. És a kapitány, aki már az eltelt két fordulóról is elkeseredve beszélt, hát most méginkább rosszkedvű lehetett. Az első félidő egyetlen pozití­vumát a fehérvári ifjak jelentették, akik lelkesen nyargalásztak, és időnként bátran futballoztak az Üllői úti katlanban. De hol vannak már azok az évek, amikor a Fradi-Videoton meccsek a bajnoki cí­m sorsáról döntöttek. Amúgy jutott idő nosztalgiázni, hiszen Kassai Viktor úgy fújta le az első félidőt, hogy szinte észre sem vették a nézők, hogy kiürült a játéktér.

A második félidőben tovább borzolta szurkolói idegeit a Ferencváros. Valamivel támadóbb szellemű futballal rukkoltak ki a zöldek, ami azt jelentette, hogy olykor sikerült helyzetbe kerülniük. Ám ez a játék messze volt attól a teljesí­tménytől, amelyet egy bajnokaspiránsnak kellene bemutatnia egy, a létezés határán mozgó, ifjú labdarúgókkal teletűzdelt riválissal szemben. S ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre görcsösebb, idegesebb a Ferencváros – szurkolóstul, játékostul. Előbb kimaradt egy fehérvári ziccer, ám néhány pillanattal később Kuttor Attila már bevette Szűcs Lajos hálóját, előrevetí­tve a forduló meglepetését. Nem lehet szó nélkül elmenni Csertői Aurél munkája mellett, a fiatal edző sokadszor bizonyí­tja, hogy hiába omlik, bomlik, romlik körülötte minden, ő képes a semmiből is csapatot, méghozzá harcos, küzdeni tudó együttest faragni. Amely nemcsak küzdeni, hanem győzni is tud.

A találkozó hajrájában futott az eredmény, no meg a fehérvári védelem után a Fradi. A hazaiak mentek, rohantak előre, még Szűcs Lajos is a fehérvári 16-oson belül tűnt fel több í­zben is, ám hiába volt minden, az eredmény nem változott. A fehérváriak hősies küzdelemben őrizték meg minimális előnyüket. Jogos megérdemelt vendéggyőzelem volt ez, amely rengeteg tanulsággal szolgált: az ősszel még hatott László Csaba fanatizmusa, ami a tavaszra halványulni látszik. A szakmai okok feltárása az edzők dolga, de sok idejük nincs a diagnózis felállí­tására, hiszen már az eddigi hazai vereségekért is nagy árat fizethet a bajnok a végelszámolásnál. Ami ugyanis tény: a tavasszal otthon gólt sem szerzett, és mindkét meccsét elveszí­tette az FTC.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=OMiKrOEc9FE

Nyilatkozatok:

László Csaba (a Ferencváros edzője): – Nehéz mit mondani egy olyan meccs után, amikor végig fölényben játszunk, az ellenfél pedig egy helyzetéből gólt szerzett. Mondhatnám én is azt, hogy az ilyen vereségekből tanulni lehet és kell, de az igazság az, hogy 40 éve ezt mondjuk, közben pedig nem tanulunk belőle. Egy dolgot lehet csak dicsérni: a közönséget, ők azt is megérdemelnék, hogy visszakapják a belépőjegyek árát. A Diósgyőr elleni meccs után nem erre számí­tottam, hiszen ott pörögtünk, gólokat rúgtunk, ennek ma nyoma sem volt. Most a válogatott meccs miatt van két „pihenő”, ezalatt rendeznünk kell a sorokat. Nem látom értelmét most személyekre szólóan kritikát mondani, majd mindent megbeszélek a csapattal az elkövetkező napokban.

Csertői Aurél (a Fehérvár szakvezetője): – Bravúr ez a javából, óriási eredménynek tartom a győzelmet. Nagy nyomás nehezedett a játékosaimra, kí­vülről-belülről, ám ennek ellenére higgadtan futballoztunk. A Ferencváros az egyik esélyese a bajnokságnak, ám mégis tudtunk nyerni az éllovas otthonában, és megtették már ezt mások is idén. Újfent bebizonyosodott, hogy a futballban nincs lehetetlen.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)