Szurkolóink
Majd a kissrác megmondja…
…a tutit.
Amikor az ember nagyon megfertőződik kiskorában valamivel, akkor a memória csodás dolgokra képes. Van, aki fejből elmond 200 verset, mások megtanulják a telefonkönyvet, jómagam meg a Fradi futball-történelmét bifláztam be. Annyit foglalkoztam az FTC naplók olvasásával, hogy tán nagyobb „bravúr” lett volna nem megtanulni az eseményeket, eredményeket, mint igen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Amikor attól függ a heted hangulata, mit játszott a Fradi…
Vajon van-e, aki nem ismeri ezt az érzést közülünk? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aki két hétig bírta a Honvéd-drukkerséget…
Van nekem egy akkora fradista haverom, hogy már rajtam is túlnőtt. Minden hazai meccsen ott van, Harmadik éve pedig újra bérletes. Jani barátomat 40 éve ismerem.
Mindketten megvadultunk a Fradiért és Nyilasi Tibi volt a kedvencünk, persze… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Élőben az első, avagy: a nyolcas és a zöld 8-as bűvöletében
Imre bátyánk nagyszerű hangulatú és szokásos módon „zöld-fehér vérrel” írt történetei után kedvet kaptam, hogy megírjam saját első FTC meccsemet, mely 1980 augusztusának elején lejátszott FTC-Dunaújváros idény-nyitó meccs volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emlékmű avatás
Játékra fel!
Nem, ezúttal nem futballistáinkat szólítjuk fel, a játékot kedvelő fradistákhoz szólunk.
Az FTC Baráti Kör és a Tempó Fradi Alapítvány hagyományteremtő szándékkal játékot szervez a Fradival a Fradiról, a Fradiért, a Fradiban. A Fradi névhez illesztett összes ragnak megvan a maga jelentősége.
A 80 éves Dr. Orosz Pál életútja!
Az 50-es évek elején, amikor „szétszedték” a Fradit, sőt még a nevét és a színeit is megváltoztatták, a csapat varázsát, vonzerejét nem tudták megszüntetni. A fiatal, tehetséges vidéki, a fővárosba vágyó játékosok számára még mindig óriási lehetőséget kínált a „Budapesti Kinizsi”. Természetesen a csapat körül tevékenykedtek aktív játékos megfigyelők, mint például a sokszoros válogatott kapus, Csikós Gyula. Az ő feladatuk volt feltérképezni az országot, felkutatni a tehetségeket. Így került a Kinizsibe Orosházáról Mátrai Sándor, Jánoshalmáról Fenyvesi Máté és a Szentesről indult Orosz Pál.
Egy kisfiú üzenete az O-szektorból
Nincs másik klub, ami hasonlítana a Ferencvároshoz, és nincs másik szurkolótábor, amelyik hasonló lenne hozzánk. Lassan 114 éve már, hogy ez a csapat megalakult a 9. kerületben, és idén lesz száz éve, hogy csapatunk megnyerte legelső bajnoki címét. Viszont nyolc éve már, hogy az utolsót. Akarjátok tudni, mit tehetünk mi azért, hogy már idén bajnokok legyünk?
Emlékeztek még 1991 novemberére? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele
„Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – írja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kívül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az írók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az írókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen írtak leveleket, melyeket a címzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő „dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is „vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A vitaindítót Bokor (bockor) A SZURKOLÓ mondja
Az ezer-fejű cézárt nehéz becsapni, mindenről van véleménye.
Nap mint nap szörfözök(ünk) a világhálón, mindenkinek vannak kedvenc oldalai és kedvenc szerzői. Nekem kedvenc „kommentelőm” is van, napi sétáim alkalmával az „Üllői 129”-en azonnal keresem az ismerős avatart.
Mai sétámon Kern András klasszikusa jutott az eszembe: elcsíptem egy párbeszédet… Egy kattintás ide a folytatáshoz....