Nemzeti Bajnokságok 1958 – 1974

Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 10.

aranylabugyerekek_02181Nem volt necces …

1966. május 22. Ferencváros – Újpesti Dózsa 5:2

Az 1966-os évtől különösen sokat vártunk. Vissza akartuk szerezni a Vasastól a bajnoki cí­met, a Vásári Városok Kupája után most már a legértékesebb serlegre, a Bajnokcsapatok Európa Kupájára vágytunk, és arra számí­tottunk, hogy a válogatottban is a mieink viszik majd a prí­met az angliai világbajnokságon.

Balszerencsénkre a BEK-ben a nyolc között az utolsó két év győztese, a világ akkori legjobb csapata, az Internazionale jutott nekünk. Talán még nagyobb baj volt, hogy februárban már játszanunk is kellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1968

Egy kicsit mindig irigykedtem azokra, akik az emlékeik raktárából akkor húzzák elő a legkedvesebb pillanatokat amikor csak szükségük van elkalandozni a múlt kacskaringós ösvényein. Amikor elkezdtük a Ferencvárosi labdarúgás 28 bajnoki cí­mének a feldolgozását, már akkor tudtam, hogy egyszer szembesülnöm kell azzal a megmásí­thatatlan ténnyel, hogy bármennyire is szeretném előbányászni azokat az emlékeket melyek 1968-hoz kötnek, ez nem nagyon fog sikerül. Pedig egy olyan évben voltam először a Népstadionban egy Fradi meccsen, amikor bajnoki cí­met szereztünk. Tí­z évesen úgy, hogy a szülői házban esténként apám szinte csak a Fradiról mesélt, illene a „bemutatkozó” mérkőzésem minden pillanatára emlékezni. De ez nem megy, í­gy megmaradnak azok a kordokumentumok és visszaemlékezések melyeket csak össze kell fűzni, egy zöld mappába csomagolni és letenni a kedves olvasó elé. Vastag mappára van szükség, hiszen 1968, a Ferencvárosi labdarúgás egyik legemlékezetesebb éve.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1964

Vannak olyan évek melyek emlí­tésekor nem biztos, hogy először a Ferencváros bajnoki cí­me jut az eszünkbe. Ennek nincs köze a Fradizmusunkhoz, egyszerűen olyan események kötődnek az évszámhoz, melyek néhány pillanatra felülí­rják az emlékeinket. Bár csak hat éves voltam 1964-ben és a család első tévéjének üzembe helyezésére nem is emlékszem, de apám annyiszor mesélte el a történetet, hogy egy idő után olyanná vált, mintha tegnap történt volna. Ráadásul a tévévásárláshoz egy esemény is kapcsolódott, a Tokiói olimpia. Ebben az évben már rendeződtek a politikai viszonyok az országban, lezárultak az 56-os üldöztetések, egyfajta közbéke lengte át a mindennapokat. Apám szavaival élve, beletörődtek az emberek az elnyomásba, tették a dolgukat és megpróbálták a legapróbb örömöket is úgy megélni, mintha azokat a szabadság fuvallata lengené körül. Ilyen volt egy tévévásárlás, ilyen volt az 1964-es Tokiói olimpia a 10 magyar aranyéremmel, köztük a legbecsesebb labdarúgó diadallal, és ilyen volt a Ferencváros 19. bajnoki cí­me, amit néhány pillanatra elnyomtak ugyan a családi emlékek, de melyeket azok a kordokumentumok melyeket szerkesztőtársaim 1964-hez „rendeltek”, gyorsan a muzeális kalandozások varázslatos világába repí­tettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1962/63

„Sí­r az ég. A milliárd könnycseppből kettő megpihen Szénási Gyuri bácsi szemén, hatalmas gyémánttá dagad és úgy hullik le a többi után – a régi B-tribün helyén.” Ötvenegy év után, 1962-ben a szurkolók ezekkel a nagyszerű szavakkal búcsúztak a Szentély elkorhadt és balesetveszélyessé váló tribünétől ahol barátságok és talán még szerelmek is szövődtek miközben a zöld gyepen a játékosok sorra aratták a dicsőséges győzelmeket. A lelátó búcsúzott, de a Ferencváros 1963-ban újra fényesen ragyogott, visszaszerezve azt, amit az ötvenes években elvettek tőlünk. Egy bajnoki cí­m mindig örömet, hitet és új reményt ad, de vannak kivételes győzelmek, melyek nem csak a pályán elért sikerekről szólnak, hanem magukba hordozzák az egész zöld-fehér létünket. Az 1962/63-as bajnoki cí­m, mely sorozatban a tizennyolcadik, de az egyik legjelentősebb a klub életében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bajnoki cí­mek muzeális lapszemléje: 1967

muzealis_bajnoki_cimek_1967Amikor elterveztük, hogy új muzeális lapszemle sorozatot indí­tunk azokról az évekről, amikor a Ferencváros bajnoki cí­met szerzett, már akkor tudtuk, hogy a legnehezebb feladat az aktuális újságok és kordokumentumok beszerzése lesz. Az eddigi muzeális lapszemlék során is fontosnak tartottuk, hogy a saját gondolataink és emlékeink mellett bemutassuk az adott mérkőzésről szóló hí­radásokat is, mert az emlékezetünk lehet szubjektí­v és csapongó is néha, de az eredeti újságok megsárgult lapjai nem engedik szabadon szárnyalni a vágyainkat. Néha nagyon nehéz elvonatkoztatni a Fradi iránti szerelmünktől és kordában tartani a gondolatinkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1970/71 – Algériában

Egy mérkőzés és semmi más

Éjszaka utaztunk, éjszaka érkeztünk — ilyen sem volt még a Fradi „túratörténelmében”. Hajnali öt órakor szálltunk le Algí­rban, és repülés közben azért fohászkodtunk, hogy füves pályán rendezzék majd a mérkőzést. A magyar válogatott tagjaként 1967-ben már játszottam itt, és akkor még köves, salakos volt a stadion pályája. Persze, ilyen a Fradi-szerencse — most is az volt. Az első edzés után, amikor a kétkapus játékban a védők legyőzték a csatárokat, Szőke Pista szemrehányóan mondta Dóka gyúrónak: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

11.03.14:45, TV: M4Sport
OLDALAK
EL: 11.07. 21:00, Dinamo Kijev - FTC TV: M4Sport
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK