Alberttól – Zsiborásig
Ordódy Béla
Az FTC-ben csak két díjmérkőzésen játszott. Ez a két Ezüstlabda-mérkőzés azonban nem mércéje Ordódy Béla FTC-ért rajongásának, pedig hosszú éveken át a BTC majd a BEAC tagja is volt, de barátai az FTC-be csábították.
A BEAC-ból volt válogatott a népszerű Dodi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat Károly, a játékos
Lakat Károly Győrött született 1920.11.27.-én.
A GYAC-ban kezdett focizni, majd Szegedre került, és az ottani egyetemi csapatban, majd a Szeged FC-ben játszott. Kitűnő csapat volt akkor Szegeden. Diplomája megszerzése után jött csak hozzánk.
Igen szívós fedezet, ma úgy mondanánk „védekező középpályás” volt. Jellemző korai Fradi-időszakára, hogy a korábbi, még az akkorinál is „lovagiasabb” futballfelfogást képviselő idősebb játékosok nem nézték ezt a szívósságot jó szemmel. Lázár Gyula pl. így szólt rá egy mérkőzésen, amikor mérkőzésen folyamatosan letámadta az ellenfél labdás emberét: „Na idefigyeljen maga Lakat! Ez úriemberek sportja, eddig mi támadtunk, most ők jönnek.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Péter: 55
Huszonhárom évesen Újpesten mutatkozott be az NB I-ben. Három kevésbé sikeres lila-fehérben eltöltött idény után Vácra távozott, ahol három szezon alatt 26 gólig jutott Strausz László, majd Csank János csapatában.
1999 nyarán igazolt az akkor még Mucha József vezette Ferencvárosba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Wilheim Vilmos
Wilheim (Wilhelm I. néven is szerepelt a sajtóban) Vilmos 1916 nyaráig a KAOE csapatában játszott. Ekkor a KAOE kiesett az I. osztályból a Vasas elleni osztályozón és a klub futballszakosztálya szüneteltette működését, játékosai pedig szabadon igazolhatók voltak.
Az FTC-be többen is átléptek – közülük Wilheim és Strasser, az első csapatban is helyet kaptak.
A mindig megbízható formát mutató fedezet a csapat egyik biztos pontja volt éveken át. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kecskés Zoltán: 60
Hat idényt húzott le lila-fehérben, majd a Volánba igazolt. ’92 tavaszán már az MTK-ból lett egyszeres válogatott, ősszel azonban ismét a Megyeri úton szerepelt. Innen került végül az Üllői útra 1994 nyarán.
A csapat bal oldalán szerepelt, középpályásként és védőként egyaránt hasznos teljesítményt nyújtott. Játékát az akarás és a küzdelem jellemezte.
Két bajnokcsapatban is szerepelt. Az első idényben 7, a másodikban 17 meccsen szerepelt, utóbbi szezonban 2 gólt is szerzett. Tagja volt a BL csoportkörbe jutott gárdának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dálnoki József: 90
Dálnoki József a szélvészgyors, technikás jobbszélső az ESMTK-ból igazolt a Fradihoz. Azért, hogy megkülönböztessék a védőjátékostól, neve mellé megkapta a II-es számot, míg a hátvéd Dalnoki lett az I.
Ezt a jelölést az esetek többségében testvéreknél szokták alkalmazni (lásd az MTK-s Kovács fivéreket vagy éppen a Fradiból Fenyvesi Mátét és a „kistüskét”, Fenyvesi II Józsefet.)
Dalnokiék azonban sohasem voltak testvérek, hiszen a szélsőt Dálnokinak anyakönyvezték. Ennek ellenére mindenki meg volt róla győződve, hogy testvérpárról van szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feldmann Gyula
Az NSC-ben kezdte pályafutását, innen volt először válogatott is. 1915-től két éven át az FTC (1915-17: 13 bajnoki) csapatát erősítette, majd az MTK-t (1917-22: 74 bajnoki; négy bajnokcsapat tagja; az MTK örökös tagja) választotta. 1922 és 1924 között a Makkabi Brno játékosa, majd játékosedzője volt.
Kitűnő képességű, intelligens védőjátékos volt. Nagyszerű helyezkedés, kifogástalan ütemérzék, pompás rúgótechnika és rendíthetetlen nyugalom jellemezte a játékát. A magyar hátvédek közül ő alkalmazta először sikeresen a becsúszószerelést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Móra Kunó
„A zöld-fehér csapat – kivéve a Pataki helyén ügyetlenkedő Koródyt és a kaput gyámoltalanul védelmező Móra ifjúsági játékost – egyéni játékban és összmunkában jól megállta helyét a WAC-cal szemben.” – írta róla debütáló mérkőzésén a sportsajtó.
Hogy a gyámolatlanul védő, igaz gólt nem kapó játékos szerepváltásához volt-e oka ennek a fanyar megjegyzésnek az nem tudjuk, mindenesetre egy esztendő múltán már a fedezetsorban találkozhatunk a nevével. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jancsika Károly: 70
„Azon játékosok közé tartozik, akikkel -enyhén szólva- utálatos dolog a pályán könyökharcot vívni, mert szúr, mint a csalán.” – írták róla egy korabeli cikkben.
A vékony testalkatú, sziklakemény védő a 22. sz. Volánból érkezett a Fradiba 1979 nyarán.
A Bruges ellen mutatkozott be zöld-fehérben. Második élvonalbeli szezonjában már bajnoki címet ünnepelhetett, 31 meccsen lépett pályára a bajnokcsapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Eisenhoffer József
Erősen ballábas, áttörő stílusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.
„Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tíz esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, így kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat ígérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bírja.”
