Alberttól – Zsiborásig
Kiss Gyula
Az alacsony termetű összekötő a korszerű játékra törekvő csatárok közé tartozott. Nagy területen mozgott, fáradhatatlanul szerezte meg és vitte fel a labdát. Okosan osztogatott. Kitűnő lapos átadásaiért, a „fű alatti passzok mestere” címmel tüntették ki társai. A hatalmas mezőnymunka mellett kevesebb ereje maradt a befejezésre, a góllövésre.
A Hunyadi téren focizott Koszta és Barna társaságában, innen igazolták le az FTC-be. Előbb ifi-, majd amatőr válogatott is lett. Az FTC amatőr csapatából került a profik közé és 1934 novemberében a Soroksár elleni bajnoki mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban. Játékostársaitól már korán megkapta a Pepecs becenevet, ugyanis nagyon szeretett cselezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dózsa Attila: 65
Egykori belső védőnk a Bp. Honvéd pálya szomszédságában nőtt fel, Kispesten nevelkedett, majd Dunaújvárosban lett élvonalbeli játékos 1981 tavaszán.
1982 júliusában mutatkozott be a Fradi első csapatában a világhírű Benfica ellen Lisszabonban. Bő egy hónap múlva a hazai bajnokságban is lehetőséget kapott a Népstadionban megrendezett Haladás elleni mérkőzésen (4-0). 1982 őszén majd ’83 tavaszán is állandó csapattag lett a védelem közepén, de a későbbiekben egyre kevesebb szerep jutott a számára. Az 1982/83 évi bajnokságban ezüstérmet nyert a csapattal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Acht (Aknai) Jenő
Aknai újpesti színekből lett ismert, válogatott kapus.
Szegedről került az Üllői útra, ahol 1927 tavaszának végén két nemzetközi mérkőzésen védte a Fradi kapuját. Méghozzá jól, hiszen az angol kupagyőztes elleni sikerre az egész kontinens labdarúgó közvéleménye felfigyelt, nagy-nagy sikernek számított. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Braun Ferenc
„FTC-jobbszélső. Franzstadti bennszülött volt. Ő már fejlettebb technikával rendelkezett. Általában nagyon hasznos és gólképes csatár volt. Korán visszavonult a futballozástól. Atletizálni kezdett és mint 400-as futó, sok díjat nyert.” – írja a válogatottakról szóló cikksorozatában Fodor Endre, a Nemzeti Sport 1924. december 24-i számában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Varga Zoltán
A vereséget ki lehet heverni, de ha feladja az ember, magából is elveszít valamit. Talán éppen a következő győzelem feltételeit.
Az ötvenes évek elején gyerekzsivajtól hangos a belvárosi Károlyi-kert. Tízen-húszan játszanak naphosszat egymás ellen, két csapatban, és a gyerkőcök között feltűnik egy nyolc-kilenc éves forma vékonyka kisfiú. Ördöngösen bánik a labdával, a rendszerint ott bámészkodó úr meg is szólal egy nap: „Nini, ott a kis Puskás!”
A kis Puskás hamarosan már nem a Károlyi-kertben, hanem a Ferencvárosi TC edzésein bukkan fel Hajabács Géza csapatában. Az FTC ifjúsági együttesében Németh Miklós és Rátkai László között középcsatárt játszik. A zöld-fehérek leglelkesebb hívei már ekkor gyakran hasonlítják a kis Varga mozgását, cseleit a klub hajdani sokszoros válogatott játékosához, Kocsis Sándoréhoz.
1957 szeptemberében az alábbi sorok jelentek meg Lakatos György tollából a Képes Sportban: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Népsport: múzeumi számtiszt súlygolyóval a kézben és az FTC kapujában
Bajnok, sportvezető és múzeumi számtiszt, no meg főhadnagy hét háborús kitüntetéssel
A Nemzeti Múzeumot szolgálta – és védett is: Schiller Rezsőről (1889–1972) méltatlanul keveset tud az utókor, pedig tisztes eredményeket ért el futballban és atlétikában, majd a Nemzeti Múzeum működésének szentelte életét.
Batári Csaba: 60
Újpesten nevelkedett, majd a 22-es Volánban folytatta pályafutását, 1983 őszén már a Tatabánya színeiben mutatkozott be a magyar első osztályban.
Katonaidejét a Bp. Honvédban töltötte, Kispesten is játszott az NB I-ben, így tagja volt a Bp. Honvéd bajnokcsapatának.
1986 elején került az Üllői útra, a Fradi színeiben nevelőegyesülete, az Ú. Dózsa elleni 3:1-es találkozón mutatkozott be, majd bő egy évig szerepelt az első csapatban, ahol tíz tétmérkőzésen egy gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ecker Izidor
Az Ecker Nándor néven szereplő csatár 1905 és 1911 között szerepelt a Fradi első csapatában. Tagja volt az 1905 és az 1906/07-es bajnokcsapatnak, valamint az 1906-ban nyert Ezüstlabdát nyert Fradinak.
Ugyancsak szerepet vállalt az FTC első tartalékbajnoki (Szövetségi díj) címében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nikolsburger Rezső
Technikás, lendületes, gólveszélyes csatár volt, de hajlott az önző játék felé. Pályára lépése fél gólt jelentett az FTC-nek, de mégsem tudott hosszú távon gyökeret verni a csapatban.
Az FTC csatársor közepén jól kezdte pályafutását (az 1920/21-es szezonban a csapat legeredményesebb góllövője is volt a bajnokságban 22 mérkőzésen szerzett 17 góljával), de azután Patakival nem vehette fel a versenyt, balösszekötőben pedig végleg elkedvetlenedett. A válogatottba Orth helyén került be. Nem vallott szégyent, de ahogy a Patakival folytatott harcban, úgy az Orth-hal folytatott versengésben sem vehette fel a versenyt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Blum Zoltán
1906-ban, az FTC-ben gyermekként kezdett és öt év múlva már bekerült az első csapatba. A zöld-fehérek csupa szív labdarúgója korának legkiválóbb balfedezete volt. Kulturált játékfelfogás, nagyszerű helyezkedés, kitűnő fejjáték és szinte páratlan küzdőszellem jellemezte tevékenységét a pályán. Hiányosságai: csak bal lábbal rúgott kifogástalanul és a pontos passzolás sem tartozott erősségei közé. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, amelyen társainak többsége — feladta a küzdelmet. Közel két évtizeden át küzdött az egyesület színeiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes labdarúgónak, akiben megvolt a magas fokú tudás és technikai érettség. Sovány alakjában páratlan munkabírás lakozott, fáradhatatlanul küzdött. Blum a Fradi és a futball szerelmese volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
