SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Turay József
Turay a magyar labdarúgás legkiválóbb és legérdekesebb egyéniségeinek egyike. Az egyszerű munkásfiú szinte egyik napról a másikra került a sportélet élvonalába. A nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, rokonszenves fiatalember mégis nagy utat tett meg, míg „Suttyó”-ból „Császár” lett.
Szikár termetű, szívós, páratlanul munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott és nagyszerűen fejelt. Játéka hű tükre volt emberi egyéniségének. Nem a csillogás, hanem az egyszerű, de értékes és hasznos megoldások hívének bizonyult. Mint középcsatár jó érzékkel osztogatott. Lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Táncos Mihály
Az erdélyi származású, alacsony, nagyon gyors és technikás jobbszélső igen okosan, ötletesen játszott. Körültekintően, hajszálpontosan adott be. Bedaásai nyomán társai, főleg Takács II., majd később Toldi és Sárosi dr. sok gólt értek el. Törékeny termete miatt elég könnyen elnyomták. Lehetőleg kerülte a közelharcot.
Tóth „Potya” István
Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek a BTC vezetői is, 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC-ből többen kiléptek és megalapították a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az I. osztályba került. A legjobbak között tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött a 3. helyen végzett az NSC! Tóth István, a csapat legjobbja bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életében. Leérettségizett, majd belépett az FTC-be.
Ma ünnepli 55. születésnapját Wukovics László
A 39. percben M. Tamás egy bedobást harcolt ki az ellenfél térfelének felénél, a bedobás Sz. Zsolthoz került, aki egy szép befordulás és pontos passz után Wukovicshoz játszott, aki közelről nem hibázott. – Ha most a kedves olvasó egy kicsit értetlenül olvassa a fenti sorokat, akkor nem kell rajta csodálkozni, hiszen az nem okoz meglepetést, hogy a támadás végén Wuko gólt szerez, de az már igen, hogy ki ellen és mikor szerezte ezt a találatot. Az időpont, 2008. május 15, és a Pest megyei bajnokságban, a Viadukt SE csatáraként szerezte Wukovics László azt a gólt. Harmincnyolc évesen.
Hogy milyen utat járt be Wukovics László, a Fradi többszörös „házi gólkirálya” addig, amíg eljutott a levezetésnek szánt Viadukt SE-ig? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tihanyi (Trenka) László
Pluhár István írja róla a Magyarországi sportegyesületek története c. könyvében: „Tihanyi I. (Trenka) László repülőgépmotorszerelő (…). A labdarúgó-, asztalitenisz-, atlétika- és teniszsportban szerepelt. Több bajnoksági érem tulajdonosa. Mint labdarúgójátékos 1933-ban kezdte meg sportszereplését a Csepeli MOVE-ban. Bár még nem volt I. csapatbeli játékos, de már többször bekerült az ifjúsági válogatottba. 17 éves korában a Ferencváros FC játékosa lett. Abban az időben ő volt a legfiatalab profijátékos.”
Szűcs Mihály: 55
Tizenegy évesen, 1981-ben került a serdülő IV. csapatba, majd végigjárta a korosztályos csapatokat, 1988-ban került az első csapat keretéhez. Együtt edzett, majd felkészülési meccseken szerepet is kapott a 18 éves ifjú.
1989 júliusában mutatkozott be Rákosi Gyula csapatában (Telek Andrással és Vanicsek Zoltánnal együtt) hivatalos mérkőzésen a Népligetben az Al-Rasid csapata ellen. 1990 telén és nyarán is több nemzetközi mérkőzésen kapott lehetőséget, majd bevonult, egy évig az NB III-as Honvéd Hargita csapatában játszott.
1991 telén szerepelt ismét a csapatban, majd fél év múlva a Tatabánya elleni 3-1 alkalmával mutatkozott be az NB I-ben, így már az 1991/92 évi bajnokcsapat tagjának mondhatja magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szabó Ferenc: 69
Édesapja is űzte ezt a sportágat a helyi csapatban, így kisfia előbb volt futballmeccsen, mint megtanult járni. Ezzel el is dőlt a sorsa.
Szülővárosában, Celldömölkön kezdett futballozni. Innen igazolta le az élvonalból kieső Palicskó Tibor edzette Haladás a már ekkor is rendkívül gőlerős csatárt. A szezon végén azonnal visszajutottak az élvonalba. Az ifjú Szabó Szombathelyen is szép számmal rugdosta a gólokat, harmadik lett a másodosztályú góllövőlistán. Ekkor igazolt a Fradiba, ahol ismerős csapattársai is akadtak, hiszen Kelemennel és Nyilasival együtt játszottak az ifi válogatottban.
Először 18 évesen a Bajnokok tornáján szerepelt a Ferencváros első csapatában a Videoton ellen. A nyári tornákon rendezett meccseken sorra betalált az ellenfelek kapujába, majd a Videoton ellen megszerezte első bajnoki találatait is a Fradiban. A Kupagyőztesek Európa Kupájában a Cardiff elleni párharc mindkét találkozóján gólt lőtt a walesieknek. A két KEK meccs közt betalált a Vasas kapujába is, majd a Rába ETO-nak rúgott 5! gólt a 6-1-re végződő mérkőzésen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Varga Zoltán
A vereséget ki lehet heverni, de ha feladja az ember, magából is elveszít valamit. Talán éppen a következő győzelem feltételeit.
Az ötvenes évek elején gyerekzsivajtól hangos a belvárosi Károlyi-kert. Tízen-húszan játszanak naphosszat egymás ellen, két csapatban, és a gyerkőcök között feltűnik egy nyolc-kilenc éves forma vékonyka kisfiú. Ördöngösen bánik a labdával, a rendszerint ott bámészkodó úr meg is szólal egy nap: „Nini, ott a kis Puskás!”
A kis Puskás hamarosan már nem a Károlyi-kertben, hanem a Ferencvárosi TC edzésein bukkan fel Hajabács Géza csapatában. Az FTC ifjúsági együttesében Németh Miklós és Rátkai László között középcsatárt játszik. A zöld-fehérek leglelkesebb hívei már ekkor gyakran hasonlítják a kis Varga mozgását, cseleit a klub hajdani sokszoros válogatott játékosához, Kocsis Sándoréhoz.
1957 szeptemberében az alábbi sorok jelentek meg Lakatos György tollából a Képes Sportban: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Népsport: múzeumi számtiszt súlygolyóval a kézben és az FTC kapujában
Bajnok, sportvezető és múzeumi számtiszt, no meg főhadnagy hét háborús kitüntetéssel
A Nemzeti Múzeumot szolgálta – és védett is: Schiller Rezsőről (1889–1972) méltatlanul keveset tud az utókor, pedig tisztes eredményeket ért el futballban és atlétikában, majd a Nemzeti Múzeum működésének szentelte életét.
Takács Géza
Takács I. Géza, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották.
Hasonlóan öccséhez Ő is a Vasasban (1915-1919) rúgta a labdát, tagja volt a piros-kékek első élvonalba jutott csapatának. A Fradiban 1919-ben mutatkozott be.
„Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegítéshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segítették a válogatott csapatba. Gyorsasága és technikai képzettsége azonban elmaradt a legjobbak színvonalától. A csatárok lesre állításának – Hungler II., később Papp társaságában – hazai úttörője, szinte „nagymestere”.
