SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Wilheim Vilmos
Wilheim (Wilhelm I. néven is szerepelt a sajtóban) Vilmos 1916 nyaráig a KAOE csapatában játszott. Ekkor a KAOE kiesett az I. osztályból a Vasas elleni osztályozón és a klub futballszakosztálya szüneteltette működését, játékosai pedig szabadon igazolhatók voltak.
Az FTC-be többen is átléptek – közülük Wilheim és Strasser, az első csapatban is helyet kaptak.
A mindig megbízható formát mutató fedezet a csapat egyik biztos pontja volt éveken át. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szeiler József: 60
A Bp. Vegyiművektől került a Fradiba 1982-ben. Az ifi-, és a junior-csapat után hamar a felnőtt csapat tréningjein találta magát.
’84-ben az ifi-EB győztes csapat tartalékkapusa volt, a kontinens viadal után öltötte magára először a zöld-fehér mezt, legközelebb azonban négy év múlva állt a gólvonal elé az FTC színeiben.
A szép reményű pályafutás kezdetét balszerencsék sorozata követte: a junior-csapat kapusaként eltörött a csuklója, majd felépülése után autóbalesetet szenvedett, így kimaradt az U20-as VB csapat keretéből.
Az idény végére épült csak fel, majd az NB II-es Volánhoz igazolt. Három meccsen védett a közlekedésieknél, aztán az NB III-as Pénzügyőr következett.
A következő idény tavaszán Veszprémbe szerződött, akikkel megnyerték a másodosztályú bajnokságot. Kölcsönszerződése lejárta után végleg visszatért az Üllői útra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sándor József
Eisenhofferhez hasonlóan Kispestről került az FTC-be. Huszonöt éves korára még azt is elérte, hogy válogatott legyen.
A fedezetsorban rendre megbízhatóan szerepelt. Szorgalma, munkabírása, és megbízhatósága emelte a legjobbak közé. Rendkívül sokat vállalt magára. Hiányossága között említették a gyorsaságát illetve a passzjátékát.
Az 1925/26-os szezonban már a csatársorban tudott a csapat legeredményesebb támadója lenni olyan társak előtt, mint Pataki és Kohut. A leghíresebb „beugrása” a ferencvárosi csatársorba egy Vasas elleni meccsen történt (1926. március 7. FTC-Vasas 4:1).
„Az FTC kitűnő válogatott halfja segítségére sietett a sérülések miatt meggyengült csatársornak. Kiváló képességeinek nemcsak ötletes mezőnyjátékkal adta tanújelét, hanem szemfüles és eredményes góllövőnek is bizonyult. Sorozatban lőtt négy pompás gólja büszke és ritka rekord.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zsinka János: 60
Serdülő játékosként Dunaújvárosban szerepelt, ifistaként már a Videoton játékosa volt.
Még 17 sem volt amikor bemutatkozott az élvonalban 1982 augusztusában. A ’82/83-as idényben tizennégy meccsen lépett pályára a székesfehérvári csapatban, egyszer a kapuba is betalált.
Egy idénnyel később a budapesti Volánhoz igazolt, a közlekedésiek színeiben tizenöt mérkőzésen két gólt szerzett. Az ifi EB-győzelem idején még a rákospalotaiak játékosa volt, 1984 nyarán igazolt a Fradihoz.
Schaschek Ödön
1901 őszén a másodosztályba sorolt Ganz Waggongyári TLE-ben, 1902 tavaszán a bajnokcsapat BTC-nél bukkan fel a neve.
1903 októberében a Nemzeti Sport írja az időközben Szövetségi-díj győztes játékosról: „Schaschek Ödön 18 éves. Rohamosan javulva került a III-ik csapatból az I-be, ahol mint középső fedezetet sokat igér.”
1905 karácsonyán a bajnokságban el nem induló BTC csapatképéhez az alábbi kommentárt fűzi a Sportvilág: „Szamos Ödön gyors, agilis, kitűnően helyezkedő fedezet. A B. T. C. idei mérkőzéseiben minden alkalommal részt vett s működésével nem egyszer segítette győzelemhez a csapatot. Erős támasza a forwardssornak, de a védelem munkájából is mindig kivette részét. Három év óta játszik az első csapatban. 20 éves elektrotechnikus.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vilezsál Oszkár
„A Salgótarjáni Bányászból jött át, és ma már úgy él köztünk, mintha itt nőtt volna fel. Ő is csatárból lett fedezet, és ezen a poszton nyújtotta a legtöbbet. Hosszú játékos-pályafutása tekintélyt biztosít számára a fiatalok előtt. Jogos tekintélyt. Oszi az a típusú élvonalbeli labdarúgó, akit soha nem emeltek az egekig, de soha nem is pocskondiáztak.” – írta róla Mészáros József. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tátrai Sándor
Rákosszentmihályon kezdett futballozni, majd Salgótarjánba került, ahol Zsengellérrel játszott együtt a csatársorban. Innen igazolta le a Fradi, ahol először jobbösszekötőként szerepelt és negyedik bajnoki meccsén már az ő két góljával győzött a Fradi a Phőbus ellen 2:0-ra.
Első jobbhátvéd játékára Portóban került sor, 1937 januárjában. A megbízható, egyenletes teljesítményt nyújtó Tátrai 1944 karácsonyáig, Budapest ostromáig rendszeresen tagja volt a Ferencváros bajnok és kupagyőztes csapatainak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Simon Tibor
Serdülőként a Pénzügyőrben, ifistaként a KSI-ben nevelkedett, aztán próbajátékra jelentkezett a Fradinál, de elutasították, így Ferencváros helyett Zugló következett: rövid ideig a BVSC játékosa volt.
Saját bevallása szerint sem volt „istenáldotta tehetség”, de futni, focizni és nyerni nagyon szeretett és az sem zavarta, ha mérkőzésről-mérkőzésre más poszton kap játéklehetőséget, a lényeg a játék volt, lehetőleg zöld-fehérben.
1985 (más források szerint egy évvel korábban) elején újra bejelentkezett a Fradinál, végül Vincze Géza „igazolta” le a junior-csapathoz (1985. február 20-án lett a klub igazolt-, de csak 1987 februárjától lett szerződtetett játékosa).
Először Dalnoki Jenő kezei alatt, ’85 nyarán került az első csapat közelébe, augusztusban játszott először az „egyben”, novemberben az NB I-ben is bemutatkozott.
Ahogy a kezdetekben sem ment minden simán, úgy a folytatás is nehézkes volt: 1988 áprilisáig mindössze 6 bajnokin és 4 kupameccsen kapott szerepet… jellemzően Mucha József csapatában, a juniorok közt szerepelt, időközben katonaidejét is letöltötte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Schaffer Alfréd
Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).
Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesítményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.
A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hírek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Toldi Géza
A magyar labdarúgás „szívembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő lendület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helytállt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hírű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul rengeteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben szerelt, a másikban már hosszú átadással szöktette valamelyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányossága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordított a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
