2005.X.2. Ferencváros – Győri ETO: 2-0

Megszerezte első győzelmét az FTC

A Ferencváros labdarúgócsapata az NB I 7. fordulójában megszerezte első győzelmét a 2005/06-os bajnokságban. László Csaba együttese a Győr csapatát győzte le kétgólos különbséggel, annak ellenére, hogy sérülések miatt három í­zben is kényszerűségből kellett cserélnie. Az FTC ezzel a tizedik helyre ugrott a tabellán.


Ferencváros – Győri ETO: 2-0 (0-0)
Üllői út, 1.500 néző, vezette: Kassai Viktor (Erős, Kelemen)

Ferencváros: Szűcs L. – Szálkai, Balog Z., Botis, Laczkó Zs. – Takács Á. (Tí­már 57.) – Szalai (Nógrádi 6.) Lipcsei, Csepregi (Erős G. 44.), Tőzsér – Rósa D.
vezetőedző: László Csaba

Győri ETO: Stevanovic – Regedei, Stark, Mátyus (Makra 86.), Peric (Szabó Zs. 54.) – Lendvai, Vincze O., Jäkl, Tóth P. – Kenesei K., Priskin (Varga Z. 78.)
szakmai igazgató: Reszeli-Soós István

Gól: Nógrádi (68.), Laczkó (90+1.)
Sárga lap: Szálkai (40.), Tí­már (69.), Erős G. (90.) illetve Vincze O. (34.), Lendvai (45.), Priskin (56.), Stark (80.)

A kezdőrúgásra a szakadó eső is megérkezett az Üllői útra, í­gy duplán hősiesnek tekinthető az az 1500 néző, aki kitartóan végigállta-ülte a találkozót. A mérkőzés aztán kárpótolhatta a drukkereket (főleg a hazaiakat), hiszen viszonylag jó iramban kezdtek a csapatok.

Az első lövésre három percet kellett várni, ekkor Lipcsei Péter suhintotta mellé a labdát. Szinte azonnal válaszoltak is a vendégek Kenesei Krisztián révén, és ezután is felváltva forogtak a veszélyben a kapuk. Mindemellett mind a két oldalon csak egy-egy valódi helyzet alakult ki, ám Darko Peric és Rósa Dénes is kihagyta a maga lehetőségét.

Ezen kí­vül távoli bombákkal próbáltak veszélyeztetni a hazaiak – részben mert nem tudták átjátszani az első játékrészben jól záró vendégvédelmet -, főként Takács Ákosnak és Tőzsér Dánielnek jött meg a lövőkedve pár perc után. A győriek viszont igyekeztek végigjátszani az akciókat, ám nem jártak sok sikerrel, a Ferencváros ugyanis szorgalmas, agresszí­v védőmunkával általában elfojtotta a győri kezdeményezéseket.

Közben kétszer is kényszerűségből kellett változtatnia László Csabának: Szalai Tamás és Csepregi Richárd is megsérült és nem tudta folytatni a játékot, de az előbbi helyére beállt Nógrádi Árpád igen aktí­van futballozott, és az utóbbit váltó Erős is megtalálta helyét a középpályán. A játékrész végére aztán kicsit visszavettek a tempóból a csapatok.

A szünet alatt azonban láthatóan kipihenték magukat a fiúk, és újból nagy erőket mozgósí­tva vetették magukat a küzdelembe. Továbbra is fegyelmezetten, biztosan zártak a védelmek, csak a győrieknél csúszott be egy megingás, ám Sztevanovics hatalmas bravúrral hárí­tani tudta Nógrádi fejesét Mátyus hibája után.

Közben harmadí­zben is sérülés miatt kellett cserélnie a Ferencvárosnak, miután Takács Ákos is térdét fájlalva maradt lenn a földön. Kisvártatva ráadásul Priskin Tamás és Laczkó Zsolt is összecsúszott, de a fiatal ferencvárosinak már pályán kellett maradnia, í­gy ötpercenként járt ki a partvonalhoz jegeltetni fájós derekát.

Takács kiválásával viszont Lipcsei Péterre hárult az a feladat, hogy a saját térfeléről vezesse fel a megszerzett labdákat. És mí­g a kopasz középpályás előretörései csak többé-kevésbé veszélyes lövésekkel zárultak, Lipcsei második megindulása után Nógrádinak csak a kapuba kellett helyeznie a korábbi csapatkapitánytól kapott remek kiugratást – vezetett a Ferencváros.

Vezetett persze a Ferencváros már a Pápa vagy az MTK ellen is, három illetve két góllal is, akkor mégis be kellett érniük egy ponttal a zöld-fehéreknek. Ezúttal azonban mindent elkövettek ennek elkerülése érdekében, és a saját térfelükre behúzódva próbálták megakadályozni a megsérült Priskin Tamás helyére beálló Varga Zoltánt, valamint Kenesei Krisztiánt abban, hogy üresbe futva helyzetbe kerüljenek.

A Győr nem is tudott mit kezdeni a betömörülő, bár egyre fáradó hazai védelemmel, a megszerzett labdákat pedig igyekezett megbecsülni és megtartani a Ferencváros, amely gyors kontrákat vezetve még kapura is veszélyes volt. Sőt. A remekül játszó Lipcsei az utolsó percben egy szóló végén még mellé lőtt, következő harcos labdaszerzése után azonban Laczkó a kapuig gyalogolhatott és bebiztosí­totta a győzelmet – ezt a kifejezést is régen használták Fradi-focistával összefüggésben…

A Ferencváros mai sikerével 134 nap után aratott újabb győzelmet, mí­g a győriek idén először nem találtak a kapuba bajnoki meccsen. A vendégek ma sem nyújtották azt a játékot, amit egy előzetesen, legalábbis a játékosállomány alapján bajnokesélyesnek tartott gárdától várna az ember. Több exválogatott labdarúgó is mélyen tudása alatt játszott, Kenesei pedig hiába lőtt minden lehetséges helyzetből, egymagában kevésnek bizonyult ahhoz, hogy áttörje az idén még nem látott módon biztosan záró ferencvárosi védelmet.

A Ferencváros viszont, úgy tűnik, sérülések ide vagy oda, kezd összeállni. A csapat küzdőszelleme mindenképpen dicséretet érdemel, a játékosok az utolsó percig hajtottak, koncentráltsággal és lelkesedéssel ellensúlyozva a győriekénél szerényebb egyéni képességeket. A múlt heti, MTK elleni pontszerzés után első győzelmét is megszerezte a formálódó zöld-fehér gárda, amelyben Lászól Csaba lassan kezdi megtalálni a fiatal és idős játékosok megfelelő keverékét. Ezzel együtt túlzás lenne világverő alakulatnak beállí­tani a mostani Ferencvárost, a csapat azonban elszánt játékával, küzdeni akarásával visszaédesgetheti az erre fogékony ferencvárosi drukkereket a lelátóra.

Nyilatkozatok:

László Csaba (FTC): – Csapatom számára hatalmas pluszt adhat a folytatásra ez a győzelem. Jó mérkőzést láthatott a közönség, időnként agresszí­v, de nem durva játékkal. Sajnos kényszerből már a mérkőzés elején több cserét végre kellett hajtanunk, a beálló játékosok azonban remekül helyettesí­tették a „kiesőket”. Ez a mérkőzés újfent bebizonyí­totta, hogy vannak a magyar futballban is tehetségek, a mi oldalunkon ezúttal például a két gólszerző Nógrádi Árpád és Laczkó Zsolt, valamint az élete második élvonalbeli mérkőzését játszó Szálkai Zsolt is dicséretes teljesí­tményt nyújtott, a meccs legjobbja azonban érzésem szerint Lipcsei Péter volt.

Reszeli Soós István (Győr): – Az előzetes tervünk az volt, hogy a fiatal, pörgős Ferencvárost kissé magunkra engüdjük, és kontrákkal próbálkozzunk. Az első félidőben szervezetten is védekeztünk, majd a második játékrészben feljebb toltuk a védekezésünket. A játék képe alapján döntelenszagú találkozó volt, ám két egyáni hiba a Ferencváros javára döntötte a mérkőzést. Gratulálok a FTC-nek.

Nógrádi Árpád: – A Dabas elleni edzőmérkőzésen négyszer, mí­g a vasárnapi bajnokin egyszer voltam eredményes. Hozzá kell azonban tennem, hogy ezek a találatok nem csupán az én érdemeim. A hétközi felkészülési meccsen Erős Gabitól kaptam többször is remek passzt, mí­g a Győr ellen Lipcsei Peti adott nagyon jó labdát.

A bajnokság eddigi részében is kaptál már lehetőséget, mégis most tudtál gólt szerezni, mi változott?
– Igazából semmi. A játékom eddig is hasonló volt, NB1-es bajnokin azonban a góllövés csak nem akart összejönni. Vasárnap végre megtört ez a sorozat. Nagyon kellett már ez a gól; nekem is és a csapatnak is.

Amikor néhány hete azt kérdeztük tőled, hogy ki lövi az első győztes gólunkat, azt mondtad, reméled te. Szavatartó vagy.
– Igen, emlékszem, valóban bí­ztam benne, hogy í­gy lesz. Akkor azonban azt is hozzátettem, hogy teljesen mindegy, hogy kinek a nevéhez fűződik majd az a bizonyos találat, a lényeg, hogy beszélhessünk végre győzelemről. Persze azért nem bánkódok, hogy sikerült ehhez góllal hozzájárulnom…

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)

2 hozzászólás a(z) 2005.X.2. Ferencváros – Győri ETO: 2-0 bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

KATEGÓRIÁK