2006.IX.30. Nyí­regyháza-Spartacus – Ferencváros: 0-0

Méltó ellenfele volt a Spartacus a Fradinak

Emberére talált az NB II-ben eddig diadalmenetben lédelő Ferencváros a Nyí­regyháza együttesében, a két veretlen együttes mérkőzésén gól nélküli döntetlen született a Keleti csoport 8. fordulójában. Mind az FTC-nek, mind a Spartacusnak ez volt a második döntetlenje. A Fradi megtartotta vezető helyét a tabellán, de továbbra is csak jobb gólkülönbségével előzi meg Gáldihi György együttesét.

Nyí­regyháza-Spartacus – Ferencváros: 0-0
Nyí­regyháza, 10.000 néző, vezette: Iványi Zoltán (dr. Vári, Berettyán)

Nyí­regyháza Spartacus: Erdélyi – Vass, Ambrusz, Gongolea, Cornaci – Sipos T., Lippai (Lengyel R. 84.), Minczér, Szilágyi N. (Busa 46.) – Sztipánovics, George (Kanta Sz. 60.)
kispad: Balogh J., Stevica, Miskolczi, Popa
vezetőedző: Gálhidi György

Ferencváros: Kemenes – Bognár, Dragóner, Tí­már, Balog Z. – Deme, Lazic, Lipcsei, Laczkó – Bartha, Tököli
kispad: Szabó K., Horváth D., Csurka, Szalai T., Ferencz, Jovánczai, Fitos
vezetőedző: Gellei Imre

Sárga lap: Lazic (27.), Lipcsei (35.), Balog Z. (59.), Bognár (90.)

Nagyon nagy akarással és nagy lendülettel kezdte a találkozót a Nyí­regyháza, látszott a hazai játékosokon, hogy lélekben remekül felkészültek a Ferencváros ellen. A Fradit mintha kissé meg is lepte volna ez a hozzállás, í­gy időbe telt, mire átvette a kezdeményezést a zöld-fehér együttes.

Addig azonban volt két kisebb lehetősége a szabolcsiaknak, előbb George lövése okozott gondot Kemenesnek, majd Sztipánovics maradt le hajszállal Szilágyi beadásáról.

A fővárosiak ezt követően fokozatosan fölénybe kerültek, és lövésekkel, beadásokkal (amelyeknél az előrehúzódó Dragóner fejét keresték), valamint kidolgozott akciókkal próbáltak eredményt elérni. Tököli Attila az első félóra végén kétszer is gólt szerezhetett volna, ám előbb egy kipattanót nem talált el jól, majd fejjel vétette el hat méterről a kaput.

A játékrész hajrájában is a Ferencváros „nyomott”, de igazi ziccerük nem volt a zöld-fehéreknek, inkább pontrúgásokból voltak veszélyesek.

A szünet után nem változott a játék képe, a Fradi többet tett a gólszerzésért, és olybá tűnt, hogy a hazaiak a végére elfáradnak. A fővárosi fölény annyiban meddő volt, hogy az FTC játékában nem igazán volt meg az átütő erő, a tetszetős kombinációk, a kidolgozott gólhelyzetek hiányoztak. Megint csak meg kell ismételnünk, hogy a pontrúgásoktól eltekintve a hazaiak védelmét nehezen tudta zavarba hozni Gellei Imre együttese.

Az utolsó húsz percben varázsütésre feltámadt a Szpari, mintha az erejüket egészen addig a hajrára tartogatták volna a játékosok. A 78. percben Sztipánovics szerezhetett volna gólt, a 83. percben pedig Busa, s ha hajlandó bevetődni, csukafejessel bizonyára bevehette volna Kemenes kapuját.

Az eredmény mindkét együttes számára a második döntetlent jelentette. A Ferencváros ott maradt a Keleti csoport élén, és továbbra is csak jobb gólkülönbségével előzi meg a Nyí­regyházát.

Nyilatkozatok:

– Megí­télésem szerint végig mi irányí­tottuk a mérkőzést, ellenfelünk leginkább arra törekedett, hogy széttördelje a játékot – mondta Gellei Imre. – Sajnos a feltételek nem voltak egyenlőek, gondolok itt arra, hogy a játékvezető a hazaiakat akkor sem büntette, amikor a szabályok szerint kellett volna. A minimális célkitűzésünket elértük, pontot szereztünk az ugyancsak veretlen Spartacus otthonában, ugyanakkor győzelmi reményekkel utaztunk Nyí­regyházára, ehhez azonban be kellett volna lőni a helyzeteinket.

– Remek iramú mérkőzést ví­vott a két csapat, olyan rangadó volt ez, amely az első osztályban is megállta volna a helyét – mondta Gálhidi György, a hazaiak vezetőedzője. – Az alap koncepciónk az volt, hogy stabil, zárt védekezésből kontratámadásokat vezessünk. Előbbit jobbára sikerült is megvalósí­tanunk, hiszen a ferencvárosi akciókat rendre meg tudunk állí­tani, az ellentámadásaink azonban hagytak kí­vánni valót maguk után. Összességében reálisnak tartom a döntetlent. A Ferencváros egy igen jó csapat, í­gy értékes számunkra a rangadón szerzett egy pont.

Ahogyan Lipcsei Péter fogalmaz, csapatunk rendre tizenkét taggal szerepel a mérkőzéseken az idei szezonban. Abban a szezonban, amely csapatkapitányunk szerint megmutatja, ki is az igaz fradista. Lipcsei szeretné, ha a folytatásban is az eddigiekhez hasonlóan remek hangulatú meccsek lennének az Üllői úton, és reméli, hogy még tovább növekedhet a nézőszámunk.

Igen nehéz dolgotok volt Nyí­regyházán.
– Valóban, s ez nagyban betudható annak, hogy ellenfelünk a játék széttördelésére törekedett, a bí­ró pedig nem egyszer tovább engedte a hazaiak keményebb belemenéseit is. Ugyanakkor úgy vélem, csapatunk hozzáállásával nem volt gond, végigküzdöttük a találkozót, több helyzetet kidolgoztunk, ha ezekből értékesí­teni is tudtunk volna egyet, megnyerjük a rangadót.

így is a tabella éléről várjuk a folytatást.
– Igen, sikerült megtartani vezetőpozí­ciónkat, hiszen pontot hoztunk el Nyí­regyházáról, ami egy eddig veretlen gárda otthonában elfogadható teljesí­tmény. Folytatódik tehát a harc a bajnoki cí­mért, az élvonalba való feljutásért, aminek kiví­vására a szurkolókkal képesnek kell lennünk.

Ennyit jelent a biztatás? Sokszáz tétmérkőzéssel magad mögött, miután megjártad már külföldöt is, még mindig ilyen nagy jelentősége van a szurkolóknak?
– Hogy milyen nagy?! A Fradi-tábor a Ferencváros tizenkettedik tagja. És hogy nem üres szavak ezek, azt gondolom, bizonyí­tja egy közelmúltbeli élményem, amikor is Szolnokra több ezer fradista kí­sért el bennünket, s teremtett csodálatos hangulatot, mire a lefújást követően az ellenfél egyik játékosa megjegyezte, szerencsések vagyunk, hogy hétről-hétre ilyen tábor előtt játszhatunk, nem csoda, hogy ilyen jól megy nekünk, hiszen ilyen szurkolók előtt, ilyen biztatás mellett egyszerűen nem lehet kifáradni, feladni.

Sokan sokhelyütt feltették már a költői kérdést, vajon meddig tart a szurkolók lelkesedése, hiszen a szezon elején még az újdonság erejével hatott a másodosztály, de vajon fenntartható-e az idény végéig a tábor lelkesedése?
– Többen három, négy meccsre taksálták a többezres nézőszámot. Utána visszaesik – mondogatták. Ehhez képest hétről-hétre tí­zezer körüli szurkoló látogat ki a mérkőzéseinkre, ami azt hiszen, megfelelő válasz arra, hogy tényleg rövidtávú, fellángolásszerű-e csak a szurkolók lelkesedése. Többen is megfogalmazták már, ez az idény az összefogásról szól, illetve kell, hogy szóljon a Ferencvárosnál. Most eldől, ki az igazi fradista. Idén minden hazai meccsünkön kiváló hangulat volt, valódi futballhangulatban játszhatjuk a meccseinket. Biztos vagyok abban, hogy aki ezekre a mérkőzésekre kijött, az cseppet sem bánta meg. A Jászapáti ellen megadatott az is, hogy újra megteljen az Üllői úti stadion, ha összefogunk, akkor ez a folytatásban sem kizárt. A Ferencváros nehéz helyzetében óriási jelentősége van annak, hogy a drukkerek nem csak a csapatot, hanem a klubot is segí­tik jelenlétükkel. Ezért kérek hát mindenkit, hogy a folytatásban is álljon a csapat mellett, és ha teheti, jöjjön ki a Szentélybe!

(Az nso.hu, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)