2007.IX.22. Ferencváros – Makó: 1-1

Otthon nem tudta legyőzni a csongrádiakat a Csank-csapat

Továbbra sem megy a Ferencvárosnak a labdarúgó NB II-ben. Az élvonalból a 2006–2007-es szezon előtt száműzött, de ebben az évben is a visszajutást megcélzó zöld-fehér együttes ezúttal a Makó ellen volt képtelen kiharcolni a győzelmet. Az 1-1-es döntetlen azt jelenti, hogy a Fradi tovább rontott a forduló előtti pozí­cióján, és most már csak nyolcadik a táblázaton. Sőt ha a Vác holnap pontot szerezne a Sport utcában, Csank János csapata a 9. helyről készülhetne a 8. játéknapra. Úgy tűnik, az ország legnépszerűbb csapata belesüllyedhet a középszerűségbe a második vonalban is.

Ferencváros – Makó: 1-1 (1-1)
Üllői út, 3.000 néző, vezette: Nagy Róbert (Pápai, Ortó)

Ferencváros: Zarzycki – Nagy S. (Zsivoczky 37., Bartha 53.), Dragóner, Mátyus, Nagy J. – Lipcsei, Lazic – Vincze O., Deme (Medgyesi 57.), Fitos – NdJodo
kispad: Somodi, Brettschneider
vezetőedző: Csank János

Makó: Czirbus – Rakonczai, Dálnaki, Szamosszegi, Gévay – Kulacsik (Kis K. 70.), Magyar, Puskás (Varga R. 46.), Podonyi – Schreiber (Hadár 70.), Bány
kispad: Kovács K., Maróti, Kovács N., Béres
vezetőedző: Kolozsvári János

Gól: NdJodo (45.) illetve Gévay (4.)
Sárga lap: NdJodo (56.) illetve Varga R. (54.)

Tavaly a Ferencváros 4-0-ra verte a Makót az Üllői úton, í­gy a zöld-fehérek szurkolói méltán reménykedhettek abban, hogy csapatuk a Szolnok elleni vereség és az Orosházán játszott döntetlen után javí­tani tud majd eddigi nem túl fényes teljesí­tményén.

Ennek ellenére az előre húzódó Gévay Zsolt fejesgóljával már a mérkőzés legelején vezetést szerezetek a vendégek.

A korán bekapott találat jól áthatóan megfogta az egyébként elképzelés nélkül játszó Ferencvárost.

A félidő derekára több helyzetet is sikerült kidolgozniuk a hazaiaknak és végül az előző fordulóban duplázó Edouard Ndjodo használta ki Dálnaki Csanád hibáját és lőtt a kapuba egy perccel az első játékrész vége előtt.

A második félidő elején teljesen visszahúzódtak a vendégek, de a visszafogottan játszó hazaiak sehogy sem tudták feltörni a makói védelmet. A legnagyobb helyzet talán Mátyus János előtt adódott, de a hátvéd közeli fejesénél a gólvonalról tisztázott a védelem.

A hátralevő percekben már nem változott az eredmény az egyébként roppant alacsony szí­nvonalú mérkőzésen.

A döntetlen igazságosnak mondható, de a Ferencváros í­gy még egy lépéssel távolabb került az élvonalba jutástól.

Nyilatkozatok:

A mérkőzés után Csank János érthetően nem volt boldog: – Sajnos egyre szűkülnek a variációs lehetőségeink, hiszen ezen a mérkőzésen is megsérült két játékosunk – mondta Csank. – Továbbra is rossz passzban vagyunk, nincs szerencsénk sem, az ellenfél ezúttal is kihasználta ellenünk az első lehetőséget. Megjegyzem nagy védelmi hiba volt, mivel csak a magas játékosokra figyeltünk a szögletnél. A gól után egyre görcsösebbek lettünk, idegesen játszottunk, nem mertük azokat a dolgokat sem megcsinálni, amit egyébként tudunk. Végig lehetett érezni, hogy kidolgozott akció után nem fogunk gólt lőni, mivel pontatlanok vagyunk. Jó lenne, ha sérültjeink minél előbb felépülnének, mert ilyen rövid kispaddal rendkí­vül nehéz lesz hétről-hétre meccset játszani.

Kolozsvári János a Makó edzője elégedett volt a lefújás után: – Amikor 1988-ban elkezdtem edzősködni, nem gondoltam volna, hogy a Fradi ellen vezethetem majd a csapatomat- mondta a makóiak trénere. – Óriási dolognak tartom, hogy sikerült döntetlent elérnünk, sőt, ha van egy kis szerencsénk, nyerhettünk is volna. Az első félidőben jól játszottunk, több helyzetünk is volt, másodikban már a Ferencváros akarata érvényesült. Igazságosnak tartom a döntetlent.

(Az nso.hu, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)