2008.IV.13. Makó – Ferencváros: 2-2

Az utolsó percben bukta el a győzelmet Makón a Ferencváros

Győzelmi kényszerben lépett pályára Makón a Ferencváros, hiszen a feljutási remények életben tartásához mindenképpen három pontra volt szüksége Csank János csapatának. A makói Szamosszegi Gábor azonban a 92. percben lőtt góljával szertefoszlatta a zöld-fehérek ilyen irányú reményeit.

Makó – Ferencváros: 2-2 (1-1)
Makó, 3.000 néző, vezette: Fábián Mihály (Ortó, Pápai)

Makó: Halász – Béres, Dálnaki, Szamosszegi, Gévay – Kulacsik (Hadár 80.), Magyar Gy., Bány, Puskás (Faragó 76.) – Podonyi (Veres 84.), Maróti
kispad: Fazekas, Bakos, Rakonczai
vezetőedző: Kolozsvári János

Ferencváros: Zarzycki – Csiszár, Baranyai T. (Fitos 32.), Souare, Mátyus (Lisztes 68.) – Bartha, Moussa, Lipcsei, Kulcsár D. – Shaw, Pisanjuk (NdJodo 46.)
kispad: Pintér B., Vincze O., Szalai T., Fülöp N.
vezetőedző: Csank János

Gól: Maróti (42.), Szamosszegi (90+2.) illetve Kulcsár D. (19.), Lipcsei (74.)
Sárga lap: Souare (62.)

A vendégek ennek megfelelően nagy lendülettel kezdték a mérkőzést, és az első negyedórában szinte tábort vertek Halász kapuja előtt. A 18 percben meg is lett ennek az eredménye: Kulcsár játszott össze Lipcseivel és szerezte meg a zöld-fehéreknek a vezetést.

A gól után feltámadt a hazai csapat, a hosszú idő újra lehetőséget kapó Zarzycki kapus bizonyí­thatott Csank mesternek, hogy nem volt hiba őt kapuba állí­tani. Az első félidő végén azonban már a lengyel hálóőr is tehetetlen volt, egy szép hazai akció végén Maróti egyenlí­tett.

Az izgalmas, és egész jó iramú első játékrész 1-1-es eredménye igazságos, hiszen az első 20 percben a Ferencváros, a második húszban pedig a Makó okozott több zavart az ellenfél kapuja előtt.

A második félidő hasonló koreográfia szerint zajlott: a játékrész első felét jobban megnyomta a vendégcsapat, főleg az első gólt szerző Kulcsár volt elemében, és Lipcsei játékára sem lehetett panasz.

A zöld-fehérek csapatkapitánya a 71. percben a saját kezébe vette a mérkőzés alakí­tását, mivel pazarul végzett el egy szabadrúgást, ami a bal alsó sarokban kötött ki, ezzel ismét megszerezte a vezetést a Fradi.

A makóiak azonban még ekkor sem adták fel, a cserék új szí­nt hoztak játékukba, és fokozatosan átvették az irányí­tást. Az utolsó percekben mindent egy lapra feltéve támadtak a hazaiak és végül Szamosszegi góljával otthon tartották az egy pontot.

A Ferencváros sorozatban harmadik bajnoki mérkőzésén is döntetlent játszott, aminek eredményeképpen 8 fordulóval a vége előtt 8 pont a hátránya a listavezető Kecskeméttel szemben.

Nyilatkozatok:

A mérkőzést követően Csank János rendkí­vül csalódottan nyilatkozott: – Hosszú edzői pályafutásom alatt még nem volt ekkora balszerencsém – mondta a vezetőedzőnk. – Az ellenfél ismét két helyzetből szerzett két gólt. Nekünk hiába voltak lehetőségeink, ezúttal is sok helyzetet elpuskáztunk. Az első félidőben eldönthettük volna a mérkőzés sorsát, ha 2-0-ra vezetünk, aligha állt volna fel az ellenfél. Hátul hihetetlen megoldásokra vagyunk képesek, egyszerűen érthetetlen számomra amit művelünk. Ez egy vereséggel felérő döntetlen.

Kolozsvári János érthető módon nagyon boldog volt: – Az utolsó pillanatig küzdöttünk, és ennek meg lett az eredménye. Gratulálok a csapatomnak, nagyszerű eredményt értünk el. A szezon előtt nem hittem volna, hogy az Üllői úton és itthon is pontot szerzünk a Ferencváros ellen.

Ennyit tudnak

Új befektető, pénz és persze merész álmok a másodosztályban szerzett bajnoki cí­mről, élvonalbeli aranyéremről és Bajnokok Ligája-szereplésről 2010-ben.

A realitás: a Ferencváros tegnap Makón 2–2-es döntetlent ért el. Az eredményen nem köszörülném a tollhegyet, hiszen a makói csapat nagyon jól szerepelt idáig is, mint ahogyan meghagyom a statisztikusoknak azt az örömöt, hogy kiszámolják, ezek után hogyan lehet NB I-es az FTC.

A futballban ugyanis nincs egyenlőbb az egyenlőbbnél: ha a Kecskemét vagy a Szolnok jut fel az élvonalba, annak ugyanúgy kell örülni, mintha a következő évadban ismét a zöld-fehérek futballistáinak a stoplija tépné ki a füvet Kaposvártól Debrecenig.

Hanem a bűnbakkeresés az, ami igazán elgondolkodtató. Hogy ebben a nihilben ki a hibás a Fradinál?

Az edző, Csank János, aki nem ad elég tüzet a Fradi futballjához, és aki előszeretettel hivatkozik arra, hogy a rossz talajú pályákon nem lehet jól futballozni (csendben mondva: a kecskemétieknek, a szolnokiaknak valahogy csak sikerül….); a játékosok, akik között több az „öregfiú”, mint a saját nevelésű tehetség; vagy éppen a fiatalok, illetve a légiósok, akiknek a futballtudása ezek szerint nem elég még az NB II-ben sem?

Ha már ilyen hasasra sikeredett a felsorolás, akkor mondhatjuk: í­gy minden együtt adja ki azt, ami a mostani Fradit jellemzi.

A makói találkozó után nyilatkozó Lisztes Krisztián kórképet állí­tott ki a jelenkori ferencvárosi fociról: „Ne álltassuk magunkat, hetek óta nem játszunk jól. Lehet, hogy sokaknak tetszett a meccs, de a futballunk sok kí­vánnivalót hagyott maga után. Leginkább az eredményesség kérhető számon rajtunk…”

így van, hiszen az FTC eredményességi mutatója 38 százalékos a fontosabbnak mondott meccseken: a csapat az ősszel kikapott a Szolnoktól az Üllői úton 2–1-re, Kecskeméten 4–0-ra, 1–1-es döntetlent játszott hazai pályán a Makóval, a Vácot megverte idegenben 2–0-ra, majd a tavasszal otthon 1–0-ra, hogy aztán kikapjon Szolnokon 2–1-re, és játsszon most 2–2-es döntetlent a Makóval.

Tehát szűkszavúan a lényeg: í­gy futballoznak, mert ennyit tudnak…

(Az nso.hu (itt és itt), a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)