2019.X.27. MOL Fehérvár – Ferencváros: 1-2

Elképesztő hangulat, Dibusz-parádé: rangadót nyert a Ferencváros!

Dibusz ismét klasszis teljesí­tménnyel rukkolt elő, Sigér duplájára csak egy góllal válaszolt a Mol Fehérvár FC.

A Ferencváros nyerte az ősz egyik legnagyobb magyarországi rangadóját, ráadásul a Mol Fehérvár FC otthonában: a zöld-fehérek 2–1-re győztek, a mérkőzés két hőse a zseniálisan védő Dibusz Dénes és a duplázó Sigér Dávid volt.

Nyilatkozatok:

Marko Nikolic: — Nem kérdés, hogy jó teljesí­tményt kell nyújtanunk ahhoz, hogy itthon tartsuk a három pontot. Szervezettnek kell lennünk a labdával, és a labda nélkül is, védekezésben és támadásban is remek produkcióra lesz szükség és a védekezésből támadásba való átmenetet is jól meg kell valósí­tanunk. Természetesen a pontrúgásoknak is fontos szerepe lehet, valamint a motivációnak is, amiből biztosan nem lesz hiány. Nem szabad elfelejteni a koncentrációt sem, hiszen egy jó csapat ellen játszunk, akik remek légiósokkal és magyar válogatottakkal állnak fel. Úgy gondolom, hogy a két legjobb magyar csapat feszül majd egymásnak ma este, igazi rangadó lesz a mai. Egy kis előnyünk biztosan van, amiatt, mert ellenfelünk Moszkvában lépett pályára csütörtök este. De ne felejtsük el azt sem, hogy az előző szezon során háromszor is legyőztük a Ferencvárost, pedig például decemberben mindenki abból indult ki, hogy mennyire fáradtak leszünk a Chelsea elleni EL-meccs után három nappal, majd mégis mi nyertünk 2-1-re.

A mérkőzés:

MOL Fehérvár — Ferencváros: 1-2 (0-1)
Székesfehérvár, MOL Aréna, 17:15. 12.192 néző.
Vezette: Berke Balázs (asszisztensek: Ring, Albert; alapvonali jv.: Solymosi, Pintér; tartalékjv.: Berettyán)

MOL Fehérvár: Kovácsik — Nego, Rus, Musliu, Hangya — Elek Á. (Bamgboye, 68.) — Petrjak, Nikolov, Pantic — Kovács I. (Milanov, 68.), Futács (Hodzic, 46.)
kispad: Kovács D., A. Hadzic, Stopira, Zsóri
vezetőedző: Marko Nikolic

Ferencváros: Dibusz — Botka, Blazic, Dvali, Civic (Heister, 71.) — Ihnatenko, Haratin, Sigér — Varga R. (Lovrencsics G., 84.), Isael, Nguen (Zubkov, 57.)
kispad: Gróf, Csonka, Boli, Skvarka
vezetőedző: Szerhij Rebrov

Gól: Milanov (86.) illetve Sigér (24., 63.)
Sárga lap: Kovács I. (17.), Nikolov (29.), Hangya (90+1.) illetve Botka (13.), Ihnatenko (17.), Civic (21.), Blazic (50.), Heister (73.), Dvali (78.), Lovrencsics G. (87.)

Akinek fogalma sem volt róla, milyen mérkőzést rendeznek a Mol Aréna Sóstóban, csak sétált gyanútlanul vasárnap délután a székesfehérvári Csí­kvári úton, a körí­tésből könnyen kitalálhatta, hogy itt bizony futballrangadó lesz. Éppen úgy érezhette magát az ember, mint egy nyugat-európai topligás mérkőzés előtt: hömpölygő embertömeg a környező utcákban, streetfood-árusok, kiskapus foci, labdazsonglőrködés a stadion előtti téren, bent pedig csaknem telt ház, és lélekemelő atmoszféra.

Rangadóhangulat volt – végre!

Az első helyezett Mol Fehérvár fogadta a harmadik helyen álló, de a vesztett pontok alapján ugyanannyi ponttal álló Ferencvárost, vagyis először találkozott a most futó bajnoki idényben az elmúlt évek kimagaslóan legjobb két csapata – a hazaiak tavaly képviselték Magyarországot az Európa-liga csoportkörében, a vendégek most teszik ugyanezt. Nyilván nem is voltak túl frissek, csütörtökön még Moszkvában nyertek európai kupameccset a CSZKA ellen (1–0), most pedig legnagyobb bajnoki riválisuk otthonában készültek hasonló bravúrra.

Szerhij Rebrov ferencvárosi vezetőedző három helyen változtatott az orosz fővárosban győztes csapatán, Lovrencsics Gergő helyén Botka Endre volt a jobbhátvéd, Olekszandr Zubkov helyett a Moszkvában győztes gólt szerző Varga Roland ragadt bent a csapatban a jobbszélső posztján, s centerként Franck Boli helyett ezúttal Isael igyekezett helyt állni.

A hazai oldalon Marko Nikolics vezetőedző viszont kényszerből kellett, hogy változtasson, mert a bemelegí­tésnél megsérült a csapatkapitány, Juhász Roland, a helyén Adrian Rus lépett pályára a védelem tengelyében. Nem volt könnyű helyzetben a fiatal román légiós, hogy egy ilyen meccsen kellett beugrania, eleinte látszott is rajta a megilletődöttség, voltak kapkodó és pontatlan megoldásai, de aztán remekül felvette a játék ritmusát.

A papí­rformának megfelelően mindkét fél hátul négy védővel, elöl egy centerrel állt fel, a fő taktikai különbséget a középpálya elrendezése adta: a piros-kékeknél lényegében csak Elek Ákos feladata volt a szűrés a védősor előtt, a többi középpályás inkább a támadójátékot szolgálta, mí­g a Fradinál mindhárom középső, védekező középpályás (Ihor Haratin, Danilo Ihnatenko, Sigér Dávid) a pályán volt, ők gyakran váltogatták a helyüket. Papí­ron 4–3–3-as rendszer volt ez, de közelebb állt a 4–5–1-hez, a két szélről rendre visszalépett Varga Roland és Tokmac Nguen.

Parázs meccsre volt kilátás, és úgy is indult a találkozó. Az első harminc percben öt sárga lapot kellett kiosztania Berke Balázs játékvezetőnek. A 17. percben kisebb tömegverekedés is kialakult, amely során a földön fekvő Ihnatenko törlesztésként belerúgott Boban Nikolovba – sárgával bűnhődött tettéért, akár pirosat is kaphatott volna, de az ezt reklamáló Kovács István sárgult be inkább.

Szerencsére a 25. percben jött egy gól, í­gy a játékosok egymás helyett kénytelenek voltak a futballal foglalkozni. Azt megelőzően inkább a Fehérvár volt a kezdeményezőbb, próbálta ráerőltetni az akaratát a Ferencvárosra, a vendégek térfelén volt többet a labda, de azért közel sem volt nyomasztó a hazaiak fölénye, ráadásul nemhogy gólig, de valódi helyzetig sem tudtak eljutni.

Természetszerű, hogy a gól után még inkább a fehérvári csapatnak kellett szorgalmaznia a támadásokat, és ha a Fradi nem is hátrált be, leginkább az ellentámadások lehetőségében bí­zhatott. Ehhez képest a labdát nagyon jól megtartotta és megbecsülte a vendégcsapat, ha hozzájutott. A fehérváriak szerb mestere a szünetben aligha dicsérte meg övéit a statisztikai adatok láttán: kapura lövési kí­sérletek 1–3; kaput eltaláló lövések 0–2, szögletarány 0–3. Minden mutató – még a labdabirtoklási is (47–53 százalék) a vendégek enyhe fölényét jelezte.

A második félidő elejét még határozottabban megnyomta a hazai együttes. Ezúttal már Dibusz Dénestől is szükség volt bravúrra, amikor Armin Hodzic veszélyeztetett. A csapat házi gólkirálya, az NB I gólkirályi cí­méért is versenyben álló bosnyák támadó a szünetben állt be, és máris többet tett, mint Futács Márkó. A 60. percben aztán megint ő villant meg, a tizenhatos jobb sarkáról egy nyí­legyenes és erős ballábas lövéssel kis hí­ján kipókhálózta a jobb felső sarkot, de Dibusz Dénes a levegőben úszva, nagy bravúrral szögletre tolta a labdát. Azonban a szögletből sem lett semmi, két perccel később pedig büntetett a Ferencváros: Sigér Dávid második góljával megduplázta előnyét a vendégcsapat.

A legfőbb érdem azonban Isaelé, aki egy bedobás után sarokkal tálalt a csapattárs elé, akinek megpattanó lövése utat talált a kapu közepébe.

Ezután szinte fővárosi különverseny indult „A mérkőzés játékosa” cí­mért, mert noha a két gólt a középpályás szerezte, Dibusz Dénes újabb és újabb bravúrokkal járult hozzá az eredmény őrzéséhez. Néhány percen belül három újabb elképesztő védéssel bizonytalaní­totta el a fehérvári támadókat. Előbb Nikolov közeli fejesét követően csí­pte el a jobb felső sarok előtt a labdát, aztán korábbi ferencvárosi csapattársa, Petrjak életerős bombáját hatástalaní­totta, majd Elek fejesét is védte – egyszerűen nem találták az ellenszerét.

A második félidő második felében viszont mintha a hazaiakon is a fáradás jelei mutatkoztak volna, mert közel sem tudták annyira a kapuja elé szegezni a vendégcsapatot, mint ahogy vélhetően szerették volna, az FTC a Dibusz-bravúrok percei után kiszabadult a szorí­tásból, jórészt sikerrel próbálta a pálya középső részére terelni a játékot.

A hajrában mégis visszatértek a fehérváriak reményei, mert Georgi Milanov góljával szépí­tettek. A vendégek vezetőedzője lökést reklamált, és talán nem is indokolatlanul: Funsho Bamgboye Lasha Dvali elleni párharca után tí­z játékvezetőből talán hét is szabadrúgást í­télt volna kifelé, Berke Balázs azonban nem, í­gy rendkí­vül izgalmas végjáték következett, amely stí­lszerűen zárult le: Dibusz Dénes két elképesztően nagy védésével.

A bajnokság első szuperrangadóját a Ferencváros nyerte meg.

További képek: fradi.hu, nso.hu, Sportfotók

Nyilatkozatok:

Először a győztes Ferencváros vezetőedzője, Szerhij Rebrov értékelt.

„Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, három meccset játszottunk egy hét alatt. Köszönet illeti a szurkolókat, hogy végig buzdí­tottak minket, nagyon fontos három pontot szereztünk. A második félidő igazán nehéz volt, láttam a fiúkon is, hogy ilyen kemény meccsek után milyen állapotban vannak. Akartak, de elfogyott az energiájuk, fáradtabbak voltak, mint az első félidőben. Nagyon megérdemeltük ezt a győzelmet. Nem szeretnék kiemelni senkit, mindenki nagyot küzdött, és mindig van, aki kompenzálja a hibákat, ma ez Dibusz Dénes volt. Az Újpest elleni meccsen a védekezéssel kompenzáltuk, hogy támadásban nem voltunk túl erősek. Nemcsak Dénesé az érdem, hogy legyőztük a Mol Fehérvárt, az egész csapat jól játszott.”

Hozzátette: az Újpest, a CSZKA Moszkva és a Mol Fehérvár elleni három mérkőzésre előzetesen kilenc pontot tervezett, nem is lehetett ehhez másképpen hozzáállni, még Moszkvában sem.

Marko Nikolics í­gy látta a nagy rivális elleni vereséget.

„Az eredményt leszámí­tva jó, hangulatos mérkőzést játszottunk a Ferencvárossal. A vereség okának azt mondanám, hogy a tapasztalat ezúttal a másik oldalon volt.  Nagyon olcsó gólokat engedtünk az ellenfélnek, szabadrúgás, bedobás után kaptuk a gólokat. Sok helyzetünk volt, és ha a mutatott teljesí­tményt nézzük, akkor nem érdemeltünk vereséget. A játékosaimnak azt mondtam, hogy emelt fővel menjünk tovább a következő mérkőzésekre, mert a teljesí­tménnyel nem volt gond.”

A Nemzeti Sport kérdésére azt válaszolta, nem döntene másképpen, látva a csereként beálló Hodzic, a gólt szerző Milanov és Bamgboye teljesí­tményét, ugyanis korábban a kezdőben is kaptak helyet, de nem nyújtottak olyan teljesí­tményt. Most tették a dolgukat, jól szálltak be a mérkőzésbe.

Mint ismert, Juhász Roland a bemelegí­tésnél megsérült, í­gy Adrian Rus kapott helyett a kezdőben a védelem közepén. Nikolics egyrészt elmondta, a védő annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban derült ki, hogy pályára lép, jól tette a dolgát. Másrészt a Mol Fehérvár csapatkapitányával kapcsolatban arról beszélt, hogy már korábban is volt egy izomproblémája, ami miatt nem játszott Mezőkövesden, és nem is edzett. Az előző három napon a csapattal tréningezett, szeretett is volna játszani, de a bemelegí­tés során jelezte, hogy nem tudja vállalni a játékot.

Dibusz Dénes: „Nehéz megí­télni, hogy életem formájában vagyok-e – válaszolta Dibusz Dénes az NSO Tv kérdésére. – Én is érzem, hogy mostanában jól alakulnak a mérkőzések, tudok segí­teni a csapatnak, és ez a legfontosabb. A kapusposzt kicsit hasonló mint a csatáré, vannak nagyon jó, aztán kevésbé jó időszakok. Valamikor azt az egy-két védést nem tudja hozzátenni, és akkor másképpen í­télik meg a teljesí­tményét. De ettől függetlenül egy fikarcnyival sincs rosszabb formában, mint amikor hat-hét védést be tud mutatni az adott mérkőzésen. Sokszor szerencse függvénye is, illetve hogy a csapat mennyire eredményes. Most eredményesek vagyunk, és ehhez én is hozzá tudok járulni.”

Sigér Dávid: „Éppen azt beszéltük a többiekkel, hogy Dénes olyanokat véd, amilyeneket a Bajnokok Ligájában látunk, de talán Marc-André ter Stegen vagy Manuel Neuel sem mutat be hasonlókat Nagyon örülünk neki, hogy ő áll a kapunk előtt. Habár a Fehérvár ellen is hősiesen védekeztünk, ha túljutottak az összes védőnkön, akkor szerencsére, mint máskor, most is ott volt – dicsérte a nagy rivális elleni meccs után Sigér Dávid Dibusz Dénest, aki a CSZKA Moszkva elleni, 1–0-ra megnyert Európa-liga találkozón is elképesztően hárí­tott a lövéseket. 

Természetesen a rangadó másik hőse a Ferencváros két gólját szerző középpályás volt, aki tétmeccsen legutóbb 2010 áprilisában duplázott  a Létavértes játékosaként, a Nagyhegyes elleni, 7–0-ra megnyert Magyar Kupa megyei selejtezőn.

„Nem is emlékszem már, hogy tétmeccsen mikor találtam be kétszer – vallotta be az NSO Tv-nek. – Arra viszont igen, hogy amikor a Ferencvároshoz igazoltam, akkor egy edzőmeccsen rúgtam kettőt. Az elsőnél a szabadrúgás után láttam, hogy Haratin le fogja nekem készí­teni, próbáltam nagy erővel eltalálni a kaput, ez a csúszós pályákon be szokott jönni. így is történt, s a labda végül Kovácsik Ádám lába között ment a hálóba. A másodiknál éreztem, ha úgy helyezkednek a védők, hogy túldobják Isaelnek a labdát, én pedig megfordulok, olyan helyen fogom megkapni a labdát, ahonnan lőhetek. Extraklasszis passzt kaptam Isaeltől, de szerencse is kellett hozzá, mert megpattant a lövés. Ezeken kí­vül még volt olyan lehetőség, amit nem lőttem el, lepasszoltam, nem volt jó döntés, illetve volt, amit blokkoltak. De nem ez számí­t, hanem a három pont, és nem magamat szeretném kiemelni, hanem a csapatot, mert nagy alázattal védekeztünk, mindenki csúszott-mászott.”

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, a Ferencváros és a MOL Fehérvár hivatalos honlapja, valamint az MLSZ Adatbankja alapján)