Idővonal – Lisztes Krisztián két pillanata

A történet kezdetéhez vissza kell ugornunk néhány évet. Ha figyelembe vesszük, hogy a Ferencvárosi labdarúgás már a 113. évét tapossa, akkor az a 24 év, amit az idővonalon gyorsan visszapörgetünk, nem is tűnik olyan soknak. De ha ez a fajta utazás egy sikeres pályafutás kezdő állomásához visz minket, már egyből más szemszögből vizsgáljuk. És főleg akkor, ha most Lisztes Krisztián idővonalán haladva, 2012-ből egyből 1988-ba tesszük át a történetünket. Nem is kell olyan gyors felszámolónak lenni, hogy ki tudjuk kalkulálni, hogy az a „szemtelenül” fiatal és harsányan nevető kamasz csupán 12 éves volt 1988-ban. Ráadásul egy olyan ifjonc, akiről a Császár folyamatos jelentést kért Kaszás Páltól, mert mindenki hatalmas tehetségnek tartotta, és nem szerette volna, ha egy ilyen ékkő nem csiszolódik tovább, ha ezt a fényességet nem a Ferencváros javára fordí­tja.

Lisztes Krisztián 1988-ban volt tizenkét éves. Kilenc évesen került a Fradihoz és már az első labdaérintéséből látható volt, egy igazi gyémánt költözött az Üllői útra. A „névjegyét” 1988-ban tette le először, amikor a Kaszás Pál által vezetett 12 évesek Fradija Norvégiában, egy nemzetközi tornán megszerezte a 16. Norvég Kupát. Mielőtt bárki is legyintene, szerepeljenek itt a torna gigantikus számai: 31 ország, 1100 csapat, 20 ezer játékos, több korosztály, 43 pálya! A Fradi fiataljai 9 mérkőzést játszottak, kilencszer nyertek és összesen 37 gólt szereztek! A döntőben – amit Oslo csodálatos stadionjában, a Bislett-ben rendeztek – a perui Cantalaót verték meg hosszabbí­tásban. A döntőn ott volt a FIFA elnöke és a norvégok hercegnője is. A gólkirályt meg úgy hí­vták, hogy Lisztes Krisztián! A 17 gólig jutott Krisztiánt mindenki már akkor elkönyvelte a jövő nagy í­géretének. Az amerikai UP hí­rügynökség ezeket a mondatot repí­tette a világ minden tájára:
„A magyarok megtalálták Puskás utódját. A jövő magyar futballkirályát, Lisztes Krisztiánnak hí­vják.”

Persze az előbbi idézet nem véletlenül született Amerikában, ott alapjáraton szórják úgy a dicsérő jelzőket, mint nálunk a búzát a silókba. Ráadásul nekünk, magyaroknak, meg főleg Fradistáknak egy Puskás utódjáról beszélni, amikor a sorban olyan játékosok sorakoznak, mint az aranylabdás Albert, a világválogatott Novák, vagy az ezüstcipős Nyilasi, egy kicsit túlzásnak hat. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy Puskás óta mennyi „csodagyerek” tűnt el a magyar foci süllyesztőjében, már megértjük, hogy a sikeres norvég tornagyőzelem után miért is kí­sérte Krisztián további fejlődés kitüntető figyelemmel a Császár. Mert féltette, mert tudta, 12 évesen milyen könnyű a gyermeki létből a kamaszkor lázadó világába lépni és a hirtelen rászakadó fényáradt milyen könnyen sötétülhet el, ha nem vagyunk óvatosak, ha nem vigyázzuk minden lépését.

Ez a fajta aggódás és szeretet köszön vissza abból a cikkből is, amit „csatolunk” Krisztián idővonalához, és amit Lakat T. Károly jegyez, a tőle megszokott olvasmányos, irodalmi stí­lusában. Nem is akarok idézni belőle és nem is szabad kiragadni egyes mondatokat, mert az í­rás Lisztes Krisztiánon keresztül szól az egész magyar foci buktatóiról, de szól arról a szeretetről és reményről is, mely a 12 éves ifjú tehetség láttán fogalmazódott meg mindenkiben, akik látták a pajkos mosolyú kiskamasz játékát.

Most ugrunk az idővonalon és egyből a jelenbe folyatjuk. Nem azért, mert Krisztián pályafutása megtört volna 1988-ban, és nem is azért, mert nem tudnánk kitölteni a hiányzó éveket tartalommal (amit a közelgő születésnapjára meg is fogunk tenni). A jelen gondoskodott arról, hogy ugorjunk 24 évet, és az 1988-as felfedezést, 2012-ben a szomorú és talán könyörtelen bejelentés kövesse. Lejárt Krisztián szerződése, amit a Ferencváros nem újí­tott meg. „Hetek óta tudtam, hogy nem számí­tanak rám, í­gy nem ért váratlanul a döntés” – nyilatkozta tegnap a Nemzeti Sport hasábjain. A folytatásról még nem döntött, de tény, hogy tétmérkőzésen már nem húzza fel magára a Fradi zöld-fehér szerelését.

24 év telt el. Most két pillanatot villantottunk fel, de mindkettő befolyásolta Lisztes Krisztián pályafutását. 1988-s norvégiai torna elindí­totta a csillagok útján, a 2012. május 31-i bejelentés meg végleg lezárta azt. A közte lévő 24 évet sem lehet feledni és bár a Fradiban eltöltött időszakok közül az első volt felejthetetlen, mely 1996 decemberéig tartott, és mely bajnoki cí­meket, kupagyőzelmeket, BL szereplést, év labdarúgója cí­met, és válogatottságot jelentett, Lisztes Krisztián teljes idővonalának tartalommal való feltöltése is folyamatban van.

Ennek prológusa az 1988-as felfedezés, epilógusa a 2012-es elválás. Közte 194 mérkőzés zöld-fehérben. Köszönjük Krisztián!

– lalolib –

Nagyí­táshoz klikk a képre!

Nagyí­táshoz klikk a képre!