Jenni Rudolf
Jenni (Jenei) Rudolf (1901. március 2., Budapest – 1975. május), a Kispesti AC, majd az MTK (1923-28: 90 bajnoki / 23 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja; az év játékosa: 1923/24) balszélsője, 1919 és 1926 között 20 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 3 gólt ért el. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja.
Magyarországi futballkarrierje közismert: a KAC-ban kezdett, a kispesti profipert (amelynek kirobbantója állítólag ő volt, megtudván, hogy míg ő csak 2000 koronát kap havonta a feketekasszából, addig szárnytársa, Eisenhoffer 3000-et…) követő eltiltás után az MTK-val nyert két bajnoki címet és egy Magyar Kupát, 1919 és 1926 között 20-szor szerepelt a nagy válogatottban, 3 gólt elérve. Részt vett a balsikerű párizsi olimpián, az „egyiptomi csapás” egyik elszenvedője.
Alacsony termetű, de nagyon gyors, mozgékony, kitűnő képességű szélső volt. Bátran szállt szembe a védőkkel, ügyesen cselezett. Lendületes elfutásait pontos beadásokkal vagy jó lövésekkel fejezte be. Az összjátékban is ötletesnek és önzetlennek bizonyult. Érdekes, hogy a csatársorban aratott sikerei ellenére mindig vonzódott a kapus szerepköréhez. A háló előtt is tehetségesnek mutatkozott, de ott — fizikai adottságai miatt — aligha vitte volna annyira, mint a balszélső helyén. Egészen kiváló teljesítményt nyújtott 1925. március 25-én, a Svájc elleni találkozón (5:0). Jó humora, kellemes tenor hangja és a szavalás művészetében megnyilvánult tehetsége miatt nagyon népszerű volt játékostársai körében.
Edzői pályájából éppen két évtizedet töltött külföldön. 1928-ban, a gyógykezelésen itthon tartózkodó Plattkó vitte magával visszautazásakor Spanyolországba. Eredetileg játékosként szeretett volna leszerződni valamelyik spanyol csapathoz, de a kellő engedélyek beszerezhetetlensége miatt végül – 27 évesen! – edzőként került az Atlético de Madrid együtteséhez. Az első évben hatodik lett együttese az éppen akkor induló profibajnokságban, a másodikban viszont utolsóként kiesett a tízcsapatos spanyol első osztályból.
Két év másodosztályú edzősködés után Jenni 1932-ben fővárost váltott: átszerződött Lisszabonba, a Sporting Clubé de Portugál trénere lett. A zöld-fehérekkel érte el edzői pályája legnagyobb sikereit: 1934-ben és 1936-ban megnyerték a kuparendszerű bajnoki küzdelemsorozatot, a Campeonato de Portugált, és az újonnan induló profibajnokság első két évében a harmadik, illetve a második helyen végeztek. (Érdekes, hogy ezzel Jenni egy évtizeden belül három profibajnokság megszületésének is részese lehetett: itthon a Hungáriában játékosként, az Ibériai-félsziget mindkét országában edzőként.)
1936-ban váratlanul Nagybányáról, a Phoenix Baia Marétői kapott szerződési ajánlatot, amit el is fogadott. Az első esztendőben csapatával megnyerte a másodosztályú bajnokság egyik csoportját és osztályozókkal bekerültek a legjobbak közé. 1940-ig egy csoport 5. (abban az esztendőben kétcsoportos volt az élvonal pontvadászata) és két 7. helyet szerzett az utóbbi két évben már FC Carpati néven szereplő együttessel. A háború idején is Nagybányán maradt, és az 1947-48-as bajnokság végén újra másodosztályú bajnokcsapatot hagyott maga mögött.
1948 augusztusában költözött vissza Budapestre, majd még 13 évet dolgozott edzőként a fővárosban és vidéken, közben az MLSZ ifjúsági edzője is volt. Olyan remek futballisták fejlődtek a keze alatt, mint Novák, Sóvári, Nagy István, Solymosi, Göröcs, Kuharszki, Albert és Rákosi.
Nyugdíjas korában is dolgozott az MLSZ-ben, méghozzá pénztárosként.
Noha egész futballpályafutása során Jenynek írták a nevét és a korabeli meccstudósításokban Jenei néven is szerepel, valójában Jenni a helyes változat, ahogyan leveleit is aláírta!
(Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán, Selmeci József, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint az MTK kiadványainak és a magyarfutball.hu felhasználásával)
2 hozzászólás a(z) Jenni Rudolf bejegyzéshez