Számok és játékosok

Olvasván, hogy az újonnan igazolt játékosok megkapták-kiválasztották mez-számaikat, gondoltam, nem lenne célszerűtlen valamit í­rni a játékosok számozásáról.

A FIFA 1950-től tette kötelezővé a számozást, í­gy nálunk Kocsis, Czibor, Budai II vagy Henni I már csak ÉDOSZ játékosként lépett pályára számozott mezben. Akkoriban az volt a szabály, hogy 1-11 között a pályára lépő játékosok viselték a számokat, elvileg a taktikai felállí­tásnak megfelelően. Az angolok a 2-3-5, a kontinentális csapatok a 3-2-5 (WM) rendszernek megfelelően. Hozzá kell tennem, hogy konzervatí­v körökben sok ellenzője volt a számozásnak. Másrészt hamarosan jöttek az újabb megoldások, és í­gy a sorrend értelmét vesztette. (Ezért Ombódi pl. 9!!! különböző számmal a hátán játszott.)

1974-ben az MLSZ bevezette az állandó számozást, ami logikus volt. Azonban (akárcsak a játékoscserével) itt is megelőzte korát, és két év után FIFA nyomásra visszavonta a rendelkezést.

Ez az időszak a Dalnoki-féle „csodacsikócsapat” kora. Én meg most előástam a számí­tógépes asztalom alól az FTC feliratú dobozt, kikotortam belőle az egykori kiadványokat, és közlöm az egykori „Európa-verők” számozását. így kiderül az is, hogy Dalnoki olyan 31-33 fős kerettel dolgozott.

Most legalább mindenki megtudhatja, hogy annak idején melyek voltak a „szerencseszámok”, (és hogy számomra miért a 18 és 19 a legtöbbet jelentő mez-szám).

-YSE-