2002.XI.23. Ferencváros – Dunaferr: 3-0

Csapatunk idei utolsó hazai mérkőzésén fölényes, 3-0-ás győzelmet aratott a Dunaferr ellen. Tököli Attila két gólt is szerzett egykori csapata ellen, rajta kí­vül csapatkapitányunk, Lipcsei Péter talált be a jól védő Németh kapujába.

Ferencváros – Dunaferr: 3-0 (0-0)
Üllői út, 5.603 néző, vezette: Makai (Kelemen, Tóth I.)

Ferencváros: Szűcs L. – Balog Z., Vukmir, Gyepes – Kriston, Kapic (Szili 93.), Lipcsei, Szkukalek – Gera (Penksa 91.), Tököli, Leandro (Jovic 60.)
szakmai igazgató: Garami József

Dunaferr: Németh V. -– Salamon, Éger, Kiss –- Nikolov (Mészáros 76.), Zováth, Buzás (Bükszegi 46.), Kóczián – Rósa D. – Lengyel, Drobnak
vezetőedző: Tornyi Barnabás

Gól: Tököli (70., 93.), Lipcsei (92.)
Sárga lap: Bükszegi (64.), Zováth (67.)
Kiállí­tva: Zováth (85.)

A mieink az első perctől fölényben játszottak és irányí­tották a találkozót, a vendégek azonban sokáig jól tartották magukat. A vezetést a 70. percben szereztük meg Tököli révén, a 92.-ben Lipcsei lőtte a második gólunkat, a 93.-ban pedig ismét Tököli bizonyult eredményesnek. Már az első tí­z percben eldönthettük volna a három pont sorsát. A 2. percben Kriston kapu elé lőtt labdáját Zováth vágta ki a gólvonalról. Két perccel később Lipcsei 25 méteres szabadrúgása után az oldalhálót találta el. Egy perccel később ismét csapatkapitányunk szerezhetett volna gólt, de 22 méteres lövését Németh védte. A 9. percben ismét a Dunaferr kapusa volt a főszereplő, ezúttal Gera 10 méteres kapáslövését hárí­totta. A kivédekezett első tí­z perc után a Dunaferr kijött a szorí­tásból, kiegyenlí­tettebb lett a küzdelem. Továbbra is nálunk volt többet a labda, de a vendégek nem szorultak annyira be a kapujuk elé, mint a mérkőzés elején. A vendégek először a 30. percben jelentettek veszélyt a kapunkra, Lengyel 21 méteres lövése alig kerülte el a bal alsó sarkot. A hajrában ismét beszorult a Dunaferr, de kiváló formában védő kapusának köszönhetően nem került hátrányba. Németh a 39. és a 41. percben is Leandro lövését hárí­totta nagy bravúrral. A 43. percben majdnem vezetést szereztek a vendégek. Rósa 23 méteres, pattogós lövése után a labda Szűcs kezéről a kapufára, onnan pedig az alapvonalon túlra pattant.

A második 45 percet az elsőhöz hasonló nagy lendülettel kezdtük, ismét hosszú percekre beszorultak a vendégek, akik még a tizenhatosuk előteréből sem tudták kihozni a labdát. A különbség az első játékrészhez képest annyi volt, hogy most 20 percig nehezedett óriási nyomás a Dunaferr kapujára, az újvárosi védők nagyon önfeláldozóan próbálták megóvni kapujukat a góltól. Németh továbbra is bravúros védések sorozatát mutatta be. A legnagyobbat a 63. percben védett, amikor az egyedül kapura törő Gera lövését ütötte a léc fölé. A 69. percben Jovic fejese után már Németh is verve volt, de Rósa a gólvonalról kifejelte a labdát. Egy perccel később már nem volt kegyelem, megszereztük a vezetést: Gyepes remek labdával indí­totta Gerát, aki középre gurí­tott és Tököli 5 méterről az üres kapuba helyezett (1-0). A gól után a vendégek még egy támadót küldtek pályára, feladták védekező taktikájukat, ezáltal előttünk több lehetőség nyí­lt a kontrázásra. Érdekes, nyí­lt volt a találkozó, bár a vendégek nem sok meggyőződéssel jöttek előre. A 92. percben minden eldőlt: Lipcsei nagy lendülettel tört be a tizenhatoson belülre, kicselezte a kapust is és az üres kapuba helyezett (2-0). Egy perccel később megszereztük a harmadik gólt is: Lipcsei ugratta ki Tökölit, aki Németh mellett is elvitte a labdát, majd a kapuba gurí­tott (3-0) .

Csapatunk a helyzetek alapján ekkora különbséggel is megérdemelten győzött, a dunaújvárosiak csak kapusuknak köszönhetik, hogy nem szenvedtek súlyosabb vereséget.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=bapPoh9iZbg

Nyilatkozatok:

Garami József: – A Dunaferr nagyon harcos, masszí­v csapat volt, igaz erre számí­tottunk is. Jól, szervezetten védekeztek, mi viszont az első félidőben pontatlanul játszottunk. Bosszantó volt, hogy a végjátékban mindig akadt egy-két hiba, í­gy nem tudtunk gól rúgni. A második félidőben aztán szerencsére megtört a jég, és örülök, hogy a végén a gólokat tekintve is kiszolgáltuk szurkolóinkat. Úgy gondolom megérdemelt a győzelmünk.

Tornyi Barnabás: – A Ferencváros első góljáig azt hiszem nem vallott szégyent csapatom. A támadásra ugyan kevesebb energiánk jutott, de szervezetten játszottunk, és már kezdtem abban reménykedni, hogy sikerül kihúznunk kapott gól nélkül a meccset. Sajnos aztán egy nagy egyéni hiba megpecsételte a sorsunkat, és után szokásunkhoz hí­ven az utolsó percekben elkezdtük szépen kapni a gólokat. Sajnálom, hogy 0-3 lett a vége, azt hiszem nem volt ekkora különbség a két csapat között.

Lipcsei Péter: – Örülök, hogy í­gy végződött ez a meccs, mert szerintem megérdemeltük a győzelmet. Nagyon nehéz volt, főleg az első félidő. A másodikban éreztem, hogy ha összejön az első találat akkor nem lehet gond. A gólom előtt le akartam adni a labdát Attilának, de szólt, hogy ne és a végén én is éreztem, hogy les lehet í­gy elvállaltam. Szerencsére jó döntés volt.

Tököli Attila: – Nagyon jól játszottak a srácok, és az egész csapat akarta a sikert, ennek köszönhetjük, hogy végül összehoztuk a győzelmet. Jó érzés, hogy játékban is megértem magam a többiekkel, és ez az eredményességben is megmutatkozik. Amit nagyon sajnálok, az Balog Zoli sérülése. Csúnyán felszakadt és bedagadt két helyen is az arca. Ennek ellenére végigjátszotta a meccset, ráadásul nagyon jól.

(A Ferencváros hivatalos honlapja alapján)