2003.III.8. Ferencváros – Újpest: 1-0

Tököli Attila: jókor, jó helyen

Erős túlzás lenne azt állí­tani, hogy családi körben rendezték a rangadót, ám a telt házhoz is nagyon sok hiányzott, pedig szándékkal sem lehet pompásabb idénynyitót kí­vánni, mint a két ősi rivális találkozóját.

Ferencváros – Újpest: 1-0 (0-0)
Üllői út, 13.042 néző, vezette: Ábrahám Attila (Kovács P., Georgiu)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Balog Z. – Kriston, Lipcsei, Kapic (Zováth 91.), Keller – Penksa (Sowunmi 81.), Tököli, Leandro
szakmai igazgató: Garami József

Újpest: Vlaszák – Szélesi, Tamási, Juhár, Tchur – Sloncik, Korolovszky, Farkas B., Tokody – Kovács Z., Horváth F. (Rósa H. 63.)
vezetőedző: Szabó András

Gól: Tököli (88.)
Sárga lap: Tököli (48.), Kapic (58.) illetve Juhár (35.), Tamási (48.), Sloncik (67.), Kovács Z. (87.)

Régen ilyen alkalommal az egykori Népstadion (ma már Puskás Ferenc-stadion) is megtelt, de hát az tényleg régen volt . Ráadásul a családi kör kifejezés azért sem helytálló, mert normális családban még véletlenül sem mondanak annyi mocskot egymásnak az emberek, mint amennyit itt üvöltöttek kórusban a másik tábor iránti túlfűtött érzelmek kifejezéseként. Holott jóval emelkedettebb praxisokra is kí­nálkozott alkalom, a két csapatban például négy játékos – Balog, illetve Tamási, Szélesi és Kovács – fülét lehett volna meghúzni Zoltán-napon, mí­g a játékvezető, Ábrahám Attila pedig ezen a szombaton ünnepelte a 41. születésnapját.

Bár a hangulat az újpestiekre nézve nem volt túl szí­vélyes, ők erre rá sem hederí­tve kezdtek el futballozni, higgadtan, szervezetten és szemlátomást nagy becsvággyal játszottak, és ezzel alaposan meglepték a Ferencvárost. A vendégek sokat futottak a megszerzett labdát megbecsülve, de azonnal keresve a ritmusváltás lehetőségét, épí­tgették támadásaikat, és az első negyedórában úgy tűnt, mintha ők játszanának otthon és a labdát alig birtokló zöldek idegenben. A Ferencváros hiába állt fel három csatárral, ők csak ritkán kaphattak olyan átadást, amivel kezdeni is lehetett valamit, mert a középpályán a társaik nagyon gyorsan elveszí­tették a labdát. Igaz, ebben a sorban ezúttal olyan játékosok kaptak bizalmat, akiknek zömmel a védekezés, a labdaszerzés az erősségük, nem csoda tehát, a házigazdák ritka próbálkozásai nélkülözték az ötletességet, az átgondoltságot. A sors szeszélye folytán még í­gy is vezethettek volna, hiszen Tököli Attila szabályos gólt fejelt, és ugyan Kovács Péter asszisztensen kí­vül ezt mindeki í­gy is látta, intése után azonban Ábrahám Attila szava döntött, és a bí­ró középkezdés helyett kirúgást í­télt.

Méretes hiba volt.

Az epizód talán óvatosságra intette az Újpestet, amely kicsit visszavett a maga által diktált tempóból, s ettől fogva kissé unalmasan cammogtak a percek. Többnyire az újpestiek passzolgattak, de helyzetnek még csak közelébe sem jutottak, félórának kellett eltelnie, hogy ne egy szabálytalanság vagy egy szabadrúgást már-már rituálisan megelőző lökdösődés jelentsen látnivalót: ebből a ferencvárosiak kétszer is megrázták magukat, és Vlaszák Géza mindkét esetben csak bravúrral tudta változatlannak megtartani az eredményt.
Csalóka remény volt, hogy hátha a szünet után döntő fordulatot vesz a mérkőzés. A Fradi erőszakosabbá, határozottabbá vált, igyekezett átvenni és megtartani az irányí­tást, de ennek a mezőnyfölényen kí­vül más hasznát nemigen vette. A legmarkánsabb elképzelés az volt a támadásaiban, hogy Lipcsei Péter előreí­velte a labdát Tököli Attila felé, hátha történik valami, ám a játszi könnyedséggel hárí­tó újpesti védők jóvoltából egészen az utolsó percekig nem történt semmi. Jellemző, hogy ezúttal is csaknem fél óra kellett ahhoz, hogy a csapatok öszszehozzanak egy egészséges kapuralövést, ekkor ismét Vlaszák Gézának kellett dolgoznia, ezt leszámí­tva a két kapus teendője néhány kóbor hazaadás kezelésére szorí­tkozott.

Az Újpest megelégedett néhány erőtlen kontra vezetésével, az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a döntetlen elfogadható eredmény a számára. Rá is fázott a nagy elégedettségre, ráadásul a vereséget a saját fegyelmezetlenségének is köszönheti, hiszen a gól előtti szabadrúgást reklamálásért í­télte meg a játékvezető, miközben a vendégeknél volt a labda. A Ferencváros dicséretére szólt, hogy a hajrában óriási akarattal harcolt a győzelemért, fogcsikorgatva küzdött, és lám: Lipcsei Péter előreí­velte a labdát Tököli Attila felé, és ekkor már történt valami… A házigazdák a töretlen akaratuknak köszönhetik a három pontot, de a játékuk még nagyon messze van attól, amit szurkolóik elvárhatnak tőlük. A rangadó szí­nvonala igencsak felejthető volt, inkább az idegesség, a rengeteg kapkodás és sok hiba jellemezte. Ennek dacára a lefújást követően hosszú ideig ünnepelt a lelátó népe, hiszen a hajrában esett győztes gól feledtette az addig látottakat.

Percről percre

14. perc: Lipcsei a jobb oldali szögletzászlótól adott középre, ám amikor lendült a lába, emelkedett Kovács Péter asszisztens zászlaja is, jelezve, hogy szerinte kint volt a labda. így aztán Tököli Attila tí­z méterről hiába fejelt az újpesti kapuba, Ábrahám Attila játékvezető érvénytelení­tette a találatot. A döntés szépséghibája az, hogy a beadás előtt nemhogy teljes terjedelmével, de egy centinyit sem hagyta el a labda a játékteret, vagyis szabályos gólt szereztek a hazaiak.
30. perc: Az előre vágott labdára Tokody és Kovács Zoltán startolt rá, ám az újpesti támadók egymást is zavarták, í­gy fordulhatott elő, hogy Tokody lövése után a visszazáró Dragóner a labda elé tudott vetődni, vagyis szöglet lett a kecsegtető helyzetből.
31. perc: Tököli szép cselek után adott középre a bal oldalról. Az ötös előtt a kapunak háttal álló Kapic azonnal a tizenhatos bal oldalán várakozó Leandrót hozta játékba, aki tí­z méterről, ballal egyből célba vette a kaput, ám a levegőben úszó Vlaszák remek í­vű vetődés után szögletre mentett.
33. perc: Leandro indí­totta a bal oldalon Tökölit, aki lerázta magáról Szélesit, és egyedül törhetett a kapura. A ferencvárosi csatár a tizenhatoson belül járt, amikor éles szögből, ballal nyolc méterről lőtt, ám Vlaszák ezúttal is a helyén volt, és egy vetődés után magához ölelte a labdát.

65. perc: Tchur egy szabálytalanság után éppen felállt a Ferencváros térfelének közepén, a bal oldali vonal mellett, amikor egy hazai néző egy jókora hógolyóval fejbedobta őt. Az újpesti légiós kicsit feküdt a földön, de végül folytatta a játékot.
73. perc: Dragóner előreí­velése után Juhár fejelte ki a labdát a tizenhatoson belülről, ám pont középre, ott pedig érkezett Lipcsei. A hazai csapatkapitány nem teketóriázott, 18 méterről, jobbal kapásból nagy erővel lőtt. A labda laposan a kapu közepe felé tartott, de Vlaszák ha üggyel-bajjal is, megfogta azt.
88. perc: Rósa Henrik, miközben csapatánál volt a labda, reklamálni kezdett a játékvezetőnél. Ábrahám Attila azonnal szabadrúgást í­télt a hazaiaknak. Lipcsei emelte középre a labdát a jobb oldalról, amit Tököli az ötös bal sarkától, Tamási mellett élesen kapura fejelt. Vlaszák csak a gólvonal mögül tudta már kiütni a labdát, ami aztán a jobb oldali kapufán megperdülve végiggurult a gólvonal előtt. Balog biztos, ami biztos, egy nagyot bikázott a labdába, de a gólt Tököli szerezte. 1–0
91. perc: Sowunmi indí­tása után Tököli lépett ki a jobbösszekötő helyén, a tizenhatoson belül egy remekbe szabott lövőcsellel elfektette Juhárt, majd hat méterről nagy erővel, ballal ellőtte a labdát, de az a felső lécről a mezőnybe vágódott vissza.

Fény és árnyék

A két csapat szurkolói karneváli hangulatot teremtettek. A szurkolói rigmusok ugyan az esetek többségében nem tűrnék meg a nyomdafestéket, de a legkülönfélébb pirotechnikai eszközök segí­tségével a drukkerek olyan légkört teremtettek, mint amilyen a világ bármelyik országában megszokott. Játékos és nézô egyaránt úgy érezhette, hogy futballmérkôzésen van. Ez pedig igencsak ritkaság manapság mifelénk.

Zsúfolásig megtelt az Üllôi úti stadion sajtóterasza: a Fradi-stadiont biztosí­tó cég a mérkôzés kezdetéig nem állí­tott embert a páholyhoz vezetô lépcsô mellé, í­gy gond nélkül mentek fel oda azok is, akiknek máshova szólt a jegyük. A vendégek önérzetét pedig az sértette, hogy az eredményjelzô táblán rosszul í­rták a lila-fehér csapat nevét, hiszen a futballcsapatnak már elég régen nem UTE a neve.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=fROmoCGKWbk

Nyilatkozatok:

Garami József a Ferencváros szakmai igazgatója: – Küzdelmes mérkôzésen sikerült legyôznünk az Újpestet. Játékosaim dicséretet érdemelnek, hiszen az utolsó pillanatig hajtottak, végigtámadták a találkozót. A vendégek lezárták a széleket, í­gy nagyon nehéz volt helyzetet kialakí­tani. Szerencsére a lehetôségeink közül egyet sikerült értékesí­tenünk.

Szabó András az Újpest vezetôedzôje: – A hazaiak gólja elôtti szabadrúgást egy buta egyéni hiba elôzte meg, azaz a ferencvárosi találat elkerülhetô lett volna. A vereség ténye mellett az is bosszant, hogy csapatom támadásépí­tése nem volt megfelelô, a középpályások és a támadók lassan, körülményesen épí­tették fel akcióinkat.

Tököli Attila: – Úgy éreztem, hogy már az én fejesem is bent volt. Szerencse, hogy Balog Zoli beljebb segí­tette, mert lehet, hogy ezt a gólt sem adta volna meg a bí­ró. Egy percig sem gondoltam arra, hogy nem nyerünk, hiszen sokkal jobbak voltunk, a hangulat pedig szenzációs volt.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)