2003.VIII.28. UEFA selejtező, Ferencváros – Birkirkara: 1-0

Sokáig a máltaiak táncoltak

Nyilatkozatok:

Garami József: – A továbbjutás az első meccsen eldőlt, ez azonban nem jelenti azt, hogy bárki félvállról venné a találkozót. Felszabadult, bátor játékot várok mindenkitől és természetesen győzelmet. Ezenkí­vül felhí­vtam a fiúk figyelmét arra, hogy senki ne szabálytalankodjon fölöslegesen, mert kár lenne ezen a mérkőzésen sárga lapokat kapni, mert ennek később eltiltás lehet az eredménye, ami egy erősebb ellenféllel szemben komoly problémát okozhat.

A mérkőzés:

Ferencváros – Birkirkara: 1-0 (0-0)
Üllői út, zártkapus mérkőzés (110 néző), vezette: Johannesson (M. Nillson, Bergsten – svédek)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir (Kapic 38.), Dragóner, Kiss Gy. – Bognár Zs., Lipcsei, Zováth (Leandro 77.), Szkukalek – Rósa D., Jovic (Sasu 57.), Penksa
szakmai igazgató: Garami József

Birkirkara: Haber – Micallef, Camenzulli, Dronca, Briffa (Sammut (83.) – Bonnici, A. Galea, Mallia, Nwoko, M. Galea – Doda (Calascione 71.)
vezetőedző: Stephen Azzopardi

Gól: Dragóner (91.)
Sárga lap: Kapic (42.), Bognár Zs. (43.) illetve Bonnici (60.), M. Galea (67.)

Nwoko Chucks Kaetan úgy osztogatott, mintha a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozna. A bikaerős fiatalember ezen az estén örömmel adott kötényt, hosszú pontos indí­tást, tökéletes rövid passzot, mi több, igen boldogan csavarintotta a jobb felső sarok felé a labdát egy életveszélyesnek tűnő szabadrúgás után.

A Birkirkara 10-ese, csapatkapitánya igazi örömfutballt mutatott be az Üllői úti visszavágó első félidejében, és ez pontosan jellemzi a látottakat: ide jött egy gyakorlatilag kiesett, felszabadultan futballozó máltai csapat, mintegy száz jókedvűen danolászó szurkolójával együtt, aztán nekiállt futballozni.

S mit csinált eközben a gyakorlatilag továbbjutott Ferencváros?

Semmit.

Úgy bizony, a Fradi játékosai nem azt tették, amit, mondjuk, szerda este a skót Celtic a BL-selejtezőben az MTK ellen. Na, ja, mindkét csapat zöld-fehér, ám a különbség ég és föld: mí­g a glasgow- i együttes a 4–0-s előny birtokában is keményen megküzdött a visszavágón az MTK-val, addig az FTC nekiállt szenvedni. A mezőnyben jobbára a máltaiaknál volt a labda, elsősorban persze Nwoko Chucks Kaetannál és bizony senki sem csodálkozott volna, ha a vendégek egyszer csak betalálnak a csapattársaival sokszor hangosan perlekedő, társait nagyobb iramra és összpontosí­tásra serkentő Szűcs Lajos kapujába. Pedig a Ferencvárosnak még í­gy is voltak szép számmal lehetőségei a gólszerzésre. Lipcsei Péter tizenegyest rontott, de mégsem ő volt az első félidő negatí­v hőse, hanem Alekszandar Jovics: a máltai meccsen két gólt szerző csatár háromszor került kihagyhatatlan helyzetbe, és mindhárom alkalommal bemutatta, hogyan lehet elrontani az elronthatatlant. Elképesztő pillanatok voltak ezek, s újra meg újra zúgott, kiabált, talpra pattant a mintegy száz máltai, a másik oldalról a sajtópáholyból pedig egy magányos „Hajrá, Fradi!” kiáltás hallatszott. Egyébként nem lehet könynyű manapság a Ferencvárosban futballozni, hétről hétre üres lelátók előtt pályára lépni, méghozzá állandó győzelmi kényszerben. Mert hiába a klub körüli sok bizonytalanság, hogy megy, vagy marad Várszegi Gábor, viszi a pénzét, avagy nem, a zöldektől újra és újra győzelmet vár a lassan minden pályáról kitiltott szurkolósereg. Ez, persze, nem menti fel Lipcsei Pétert és a többieket, ha Máltán sikerült egy ötöst rúgniuk, akkor nem rukkolhatnak elő ilyen lélekromboló teljesí­tménnyel, mint amit produkáltak az első félidőben.

No, igaz, meglepetések mindig voltak, és lesznek is, és annak idején, amikor a mostaninál klasszisokkal jobb futballisták szerepeltek a FTC-ben, már megfordult Budapesten egy máltai csapat. A Fradi 1972-ben a Floriana La Valletta csapatával került össze a KEK-sorozatban és bizonyos Arpa góljával a máltaiak nyertek 1–0-ra odakint, pedig a zöldek csatársora úgy állt fel, hogy Szőke, Branikovics, Albert, Mucha, mögöttük pedig Juhász és Kű szerepelt fedezetként. Nem akármilyen összeállí­tás volt az. De… A visszavágón, a Népstadionban 18 ezer néző előtt a Ferencváros 6–0-ra nyert – úgy, hogy küzdve futballozott a csapat.

Garami Józsefnek alighanem volt mondanivalója a szünetben, jóllehet idegeskednie a továbbjutás miatt nem kellett. Ám ha egy szakvezető ott áll a kispadnál, és azt látja, hogy fiai gyakorlatilag semmit sem valósí­tanak meg abból a taktikából, amit kidolgozott, és képtelenek épkézláb támadást vezetni, akkor bizony elmúlik a tréner nyugalma – még 5–0-s előny birtokában is.

Kijött a Fradi a folytatásra, és tovább kocogott a második félidőben. Az embernek az volt az érzése, ezen az estén valóban jobb volt, hogy nem engedtek be nézőket az Üllői úti stadionba. Egy karton Fradi sörben lehetett volna fogadni arra, hogy az 50. perc táján olyan füttyszó harsant volna, amelyet még az Újpest-stadionjában is hallottak volna. Ám nem volt senki a lelátón, aki tiltakozzon, tüntessen a kedvencek gyatra produkcióját látva. Az a nagy kérdés, megérte-e a zöld-fehér klub vezetőinek, hogy gyaní­thatóan pénzt áldoztak a tévéközvetí­tésre, hiszen másként aligha tűzte volna műsorára az MTV ezt a mérkőzést. Úgy lehettek vele az Üllői úton, játszik a Fradi majd egy látványos, gólzáporos találkozót, szurkolói pedig végig élvezhetik mindezt, legalább a képernyőn keresztül.

Hát nem í­gy történt.

A máltai csapat a második félidőben is szervezettebbnek, motiváltabbnak tűnt, és ha a Birkirkara futballistáinak kis szerencséje van, Nwoko Chucks Kaetan sokadik szabadrúgása után a labda beakad Szűcs Lajos kapujába. Nem véletlen, hogy a boldog máltai drukkerek sokáig, majdnem a meccs végéig énekeltek, tapsoltak, danolásztak, táncoltak, hiszen kedvenceik teljesen egyenrangú partnerei voltak annak a csapatnak, amely egyszer már saját pályájukon jól elpáholta őket. Még szerencse, hogy a középhátvéd Dragóner Attila a végén elunta a csatárok tehetetlenségét, előremerészkedett, és megmutatta, egy ilyen meccsen is lehet gólt szerezni – í­gy jutott tovább 6–0-s összesí­téssel a Ferencváros az UEFA-kupában.

Percről percre

9. perc: Vukmir futott el a jobbszélen, laposan középre lőtte a labdát, és bár Jovics tí­z méterre teljesen egyedül állt a kaputól, ez nem akadályozta meg abban, hogy a bal felső sarok mellé bombázzon.
14. perc: Penksa tört be a tizenhatos bal oldalán, Camenzuli pedig egy combdobással a földre küldte. A jogosan megí­télt tizenegyesrúgást Lipcsei végezte el, ám jobbra lőtt labdáját Haber egy gyors vetődéssel kiütötte – megjegyzendő, ez volt a ferencvárosi középpályás harmadik kihagyott bünetetője ebben az idényben…
20. perc: Sem ziccer, sem tizenegyes, talán az üres kapu: Szkukalek kényszerí­tőzött Penksával, majd a visszakapott labdát balról í­velte középre, és az érkező Jovics az ötösről előrevetődve az üres kapu mellé fejelt – szóval, ez sem jött be.
39. perc: Lipcsei jobbról küldött beadása után megint Jovics próbálkozott, de 15 méterről a kapu mellé fejelte a labdát.
41. perc: Na, ezt is sikerült kihagyni: Dronca haza akarta bólintani a labdát, de ez túlzottan megerőltető feladatnak bizonyult a számára, hiszen az a fejéről nem hátra, hanem felfelé pattant, í­gy megintcsak Jovics iramodhatott meg hatalmas gólhelyzetben. 15 méterről küldött lövésével most végre eltalálta a kaput, de egyben Habert is, a máltai kapus a mezőnybe öklözte a labdát.
44. perc: Nwoko mutatta meg, hogy nemcsak cselezni, hanem lőni is tud: 24 méterről jutottak szabadrúgáshoz a vendégek, és az irányí­tó olyan mesterien tekerte a jobb kapufa felé a labdát, hogy Szűcs Lajos csak ujjhegygyel tudta azt szögletre nyomni.

50. perc: Lipcsei a tizenhatos jobb sarkától végezhetett el szabadrúgást, és bár jól csavarta a labdát a jobb alsó felé, Haber megint kiütötte azt.
55. perc: Újabb máltai szabadrúgás, újabb Szűcs-védés: ezúttal Nwoko 20 méteres emelését kellett magához édesgetnie a Fradi kapusának.
70. perc: Negyedórás semmittevés után Rósa Dénes unta meg a kilátástalanságot, 22 méterről lőtt, de Haber lehúzta a léc alá kí­vánkozó labdát.
83. perc: Haber rossz kifutása után Penksa vitte volna el a labdát a kapus mellett, ám a támadót Camenzuli felvágta a tizenhatos előtt. Sasu ugyan a hálóba lőtt, de a játékvezető már korábban szabadrúgást í­télt. Lipcsei állt a labda mögé, fölöttébb kevés sikerrel, mert lövése lepattant a védőkről.
91. perc: Nehéz szülés volt, annyi szent: Kapic jobbről í­velte középre a labdát, és Dragóner az ötösről a bal alsó sarokba fejelt. 1–0

Fény és árnyék

Alighanem kevés csapat büszkélkedhet olyan kitartó szurkolótáborral, mint a Birkirkara FC. A máltai gárda drukkereit a vallettai ötgólos kudarc sem sújtotta porba, és hozzávetôleg százan az Üllôi úti kirándulásra is befizettek. A sárga-pirosba öltözött tábor hálás volt a vendégek minden szép megoldásáért, a végén pedig hatalmas ünneplésben részesí­tette a Budapesten tisztes eredményt elérô kedvenceket.

Lipcsei Péter mintha el lenne átkozva. A Ferencváros csapatkapitánya immár a harmadik büntetôt hibázta el ebben az évadban. Elôbb a bajnokságban rontott kétszer, mégpedig a Balaton FC és a Videoton ellen, ám ennek dacára csütörtök este habozás nélkül elvállalta az í­téletvégrehajtó szerepét, ám Justin Haberrel sem bí­rt. Szerencse, hogy a bajnokikkal ellentétben ezért a bakiért nem kellett bűnhôdniük a zöld-fehéreknek.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=1go05diqrgE

Nyilatkozatok:

Garami József: „Nem játszottunk jól, lassan futballoztunk, ennek ellenére az első félidőben eldönthettük volna ezt a mérkőzést is. A szünet után kevés volt az átlövés, ezért szenvedtünk, és a találkozó során mindvégig érezhető volt, hogy már az első összecsapáson eldőlt a továbbjutás. A győzelemnek azért örülök, mert az UEFA-pontszámí­tásban sokat érhet.”

Stephen Azzopardi: „Örülök, hogy ezen a mérkőzésen bebizonyí­tottuk, hogy igenis van akaratunk, és hogy tudunk jól és időnként látványosan is futballozni. A középpályásaink és védőink teljesí­tményével elégedett lehetek, ám akkor lettem volna igazán boldog, ha valamelyik szabadrúgásunk után a Ferencváros kapujába juttatjuk a labdát…”

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)