2004.IX.30. UEFA selejtező, Ferencváros – Millwall: 3-1

Végre valóra vált a nagy álom

Nyilatkozatok:

László Csaba:– Óriási hiba lenne gólnélküli döntetlenre játszani. Gólt kell lőnünk a továbbjutáshoz, ennek érdekében két csatárral kezdünk. Az angolok két magas támadójuknak fogják előreí­velni a labdákat. Ezt úgy lehet megakadályozni, ha már saját térfelükön letámadjuk a vendégeket, illetve megnyerjük a fejpárbajokat. Ennek érdekében Sorin Botis bekerül a kezdőcsapatba és a kinti meccshez hasonlóan Vukmirral és Gyepessel együtt szerepel majd a védősorban. Angliában elkövettük azt a hibát, hogy kishitűen kezdtünk és csak a bekapott gól után nyújtottuk azt, amit valóban tudunk. Amióta itt vagyok az Üllői úton, ez a legnagyobb probléma, hogy mindig kell egy sokkhatás, amitől elkezdünk rendesen játszani. A játékosok megszokták, hogy mindig elég a győzelem, nem számí­t, milyen teljesí­tménnyel érjük ezt el. Ez azonban kevés. Azért dolgozom, hogy mindenki, minden meccsen kihozza magából a maximumot és ha lehetőségünk van több góllal nyerni, akkor ezt tegyük meg magunkért, a szurkolókért. Remélem, holnap az első perctől a maximumot tudjuk nyújtani. Ha ez bekövetkezik, akkor meg kell lennie a továbbjutásnak.

Dennis Wyse: – Nem dől össze a világ, ha nem jutunk tovább. A Ferencvárost nagyon technikás játékosok alkotják, ellenfelünk szervezetten, fegyelmezetten futballozik. Az első meccsen is látszott, hogy több kiváló képességű játékos tagja a Ferencvárosnak. Ellenfelünk erejét és nagy nemzetközi rutinját mutatja, hogy vezetésünk után sem omlott össze, sőt, volt ereje újí­tani és ennek köszönhette az egyenlí­tést. Biztos vagyok benne, hogy a Ferencváros hazai pályán nem játszik olyan védekező felfogásban, mint Londonban.

Egy újságí­róri kérdésre válaszolva Wise elmondta, hogy csapata számára óriási megtiszteltetés a nemzetközi kupaszereplés.

– A csoportkörrel most még nem érdemes foglalkozni. Természetesen, ha továbbjutunk, akkor szeretnénk olyan csoportba kerülni, ahol minél több sztáregyüttessel találkozhatunk, hiszen számunkra minden nemzetközi mérkőzés egy különleges ünnep.

Kevin Muscat: – Vagyunk egy páran a csapatban, akik sok forró hangulatú találkozón léptek már pályára. Tudjuk, hogy telt ház fogad minket, fantasztikus élmény tömött lelátók előtt futballozni. Jómagam, Dennis és még néhányan már sokszor játszottunk az Üllői útihoz hasonló hangulatú mérkőzéseket és a fiatalabb játékosokat is felkészí­tettük arra, hogy mire számí­tsanak csütörtökön. Ezenkí­vül itt lesz 1500 angol szurkoló is, akik a nehéz pillanatokban sokat segí­thetnek.

A mérkőzés:

Ferencváros – Millwall: 3-1 (3-1)
Üllői út, 15.229 néző, vezette: Braamhaar (Gerritsen, Meenhuis – hollandok)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Gyepes, Botis – Balog Z., Rósa D., Zováth, Tőzsér (Leandro 63.) – Lipcsei – Vagner (Sowunmi 88.), Penksa (Bajevski 72.)
vezetőedző: László Csaba

Millwall: Stack – Muscat, Lawrence, Ward, Simpson (Sweeney 62.) – Elliot (McCammon 46.), Wise, Livermore – Morris – Harris (Cogan 70.), Ifill
játékos-edző: Dennis Wyse

Gól: Rósa D. (26.), Botis (32.), Vagner (40.) illetve Wise (45.)
Sárga lap: Rósa D. (21.), Vukmir (35.), Botis (58.), Szűcs L. (78.), Bajevski (91.) illetve Harris (35.)

Régen voltak ennyien az Üllői úton, még május 30-án, a Debrecen elleni mérkőzés után is kevesebben ünnepelték a Ferencváros bajnoki aranyát, mint amennyien most szurkoltak a csapatnak a továbbjutásért. Kétségtelen, nagy lehetőség nyí­lt a Fradi előtt, a londoni 1-1-et követően hazai környezetben esélyesként léphetett pályára a Millwall ellen és a siker – hála az UEFA-kupa átszervezésének – egyet jelentett a győztes számára még négy rangos nemzetközi kupamérkőzéssel ebben az esztendőben.

Annak rendje és módja szerint buzgón fogadkozott is mindkét fél, és bizony nem ártott komolyan venni az angolok í­géreteit, annak ellenére sem, hogy a Millwall csak a második vonalban szerepel – ott sem túl fényesen. A brit csapatok nem arról hí­resek, hogy könnyen megadják magukat, s alighanem a ferencvárosi B-közép hatalmas transzparense ragadta meg a legtalálóbban a lényeget, amikor ezt hirdette: „Harcra fel!”

A Millwall nem is sokat teketóriázott, szemlátomást rohanós meccset akart kerekí­teni az összecsapásból, ami érthető is volt, hiszen ezzel a saját malmára hajtotta volna a vizet. Az angolok letámadták a hazai védőket, agresszí­ven és igen keményen futballoztak. Keménységért a Ferencvárosnak sem kellett a szomszédba mennie, de ezt leszámí­tva merőben más játékra törekedett, ugyancsak érthető módon. A hazai csapat igyekezett lassí­tani a tempót, a földön tartani a labdát, sokat passzolni, hogy az ellenfél még csak lendületet se vehessen, ugyanakkor ha lehetősége nyí­lt rá, gyors ritmusváltással, kontrákkal próbált gólt szerezni. Bár a labdatartása zömmel csak rövid ideig sikerült, inkább a házigazda akarata érvényesült: a játékosok többször iparkodtak a hazai térfélen, a meleg helyzetek mégis a Millwall kapuja előtt alakultak ki. Az angolok erejéhez ugyanis roppant szerény képzelőerő és futballtudás társult, akcióikat gyerekjáték volt kiismerni és azok í­gy a legkisebb veszélyt sem rejtették magukban. A Fradi ötletesebbnek bizonyult az ellenfél kapuja előtt, előbb Rósa Dénes hibázott ziccerben, majd Zováth János ügyetlenül, tiszta helyzetből, a félidő derekán pedig már nem volt kegyelem és a hórihorgas védők csak nézték, ahogy az apró Rósa Dénes a hálóba csúsztatta a labdát. Később Sorin Botisról is megfeledkeztek, ezzel az előny kettőre nőtt, majd egy párját ritkí­tóan szép támadás befejezéseként úgy tűnt, Robert Vagner lövésének és Darren Ward szerencsétlen közbelépésének köszönhetően a kegyelemdöfést is megadta már az első félidő végén – ám a lefújás előtt az angolok szépí­tettek.

A vendégek találata után a remény halványan pislákolt ugyan, ahhoz viszont éppen elég volt, hogy felszí­tsa az angolok már csak pislákoló harci kedvét. Ám túlságosan megijedni nem kellett tőlük, a játékuk ettől még nem lett pallérozottabb, ugyanakkor néhány beí­velésüket követően többször is akadt némi zavar a ferencvárosi védelemben. Bár a Millwall nem parádézott, érezni lehetett, hogy ha talál egy gólt, roppant nehéz hajrá vár a Ferencvárosra.

És bizony a kék mezesek ijesztegették becsülettel a fehér dreszszeseket, a 70. perctől többet volt a labda a ferencvárosi térfélen, mint addig összesen, és Peter Sweeney egy Szűcs Lajos által kiütött labdát rögvest visszaküldött a kapu irányába, és bizony csak centiken múlott, hogy nem növelte kettőre az angol csapat góljainak a számát.

No, de mindegy – a Millwall viszonylagos fölénye, valamint a játék szí­nvonalának meredek zuhanása sem változtatott a lényegen, mégpedig azon, hogy a Ferencváros jutott be az UEFA-kupa csoportkörébe 4-2-es összesí­téssel.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=M_Sf_jv3FIg

Nyilatkozatok:

Ray Wilkins, a Millwall pályaedzője: – Az első félidőben sem futballoztunk rosszul, de három hiba után három gólt kaptunk. Sajnálom, hogy az első 45 percben egy óriási lehetőségünk kihasználatlanul maradt, és rengeteget segí­tett volna a folytatásban. A fordulás után már pontosan azt láttam a csapattól, amit kértem. Mi irányí­tottuk a játékot, de sajnos nem tudtunk fordí­tani. Ennek ellenére elégedett vagyok azzal a teljesí­tménnyel, amit együttesem ma nyújtott, ha ezt a játékot át tudnánk menteni a bajnokságra is, akkor jóval eredményesebben szerepelnénk. Bár néhány fiatal játékosom nagyon csalódott a vereség és a kiesés miatt, de ebből a meccsből ők és a többiek is sokat tanulhatnak, hiszen miből épí­tkeznénk, ha nem egy ilyen összecsapásból?!

László Csaba: – Az első félidőben azt játszottuk, amit a mérkőzés előtt megbeszéltünk. Ezúttal jól használtuk ki a lehetőségeinket, kár, hogy – a Sparta elleni meccshez hasonlóan – most is gólt kaptunk az első félidő utolsó percében. Bevallom, egész héten sokat gyakoroltuk a fejjátékot az edzésen, és örülök, hogy két találatunkat is í­gy értük el. A második játékrészben sajnos túlságosan visszaálltunk, magunkra engedtük az ellenfelünket, és nem tudtunk kontrázni – kivéve a 93. percet. Ezt magamra vállalom, kicsit túltaktikáztam a második 45 percet, de ebben közrejátszott az angolok gólja is, akik ennek köszönhetően pszichésen megerősödve térhettek vissza a folytatásra. Csapat viszont túlságosan visszaállt, igazából csak az utolsó percben láttam azt, amit kértem a szünetben, azaz a jól felépí­tett kontrajátékot. Gratulálok a csapatomnak, mert azt gondolom nagy teljesí­tmény kiverni egy olyan angol csapatot, amelyik fel akar kerülni a Premier League-be. Örülök, hogy a Ferencváros volt az első magyar csapat, amely bejutott a BL csoportkörébe, és a Fradi az első magyar csapat, amely bekerült az UEFA Kupa csoportjaiba. Németországban rendszeres látogatója voltam a Bundesliga-mérkőzéseknek, és bátran kijelenthetem, hogy a 16 ezres Fradi tábor fantasztikusabb hangulatot tud teremteni, mint a 30-40 ezer német. Most érezhettem először, hogy milyen óriási érzés telt ház előtt az Üllői úton a Fradi kispadján ülni.

Rósa Dénes: – Igazából annyi volt a titok, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor az olyan hí­res angol védők között is lehet fejjel gólt szerezni. Ilyen helyzet például az, amikor hirtelen egyedül találod magadat a kapu előtt, és sehol a közeledben egy égimeszelő. Simán meg lehet oldani, hogy megnyerd a fejpárbajt, ha egyedül ugrassz fel. Velem ez történt. Egyébként sokat gyakoroltuk ezt a variációt, ahogy azt is, amelyből a második gól esett. Az angol védők kifelé mozogtak, amikor érkezett a labda Sorin felé, és ő parádésan találta el. A meccs nagy értéke volt számunkra, hogy nem fáradtunk el, és bebizonyí­tottuk, hogy egy angol csapattal is felvehetjük a versenyt fizikálisan, és megfélemlí­teni sem hagytuk magunkat. Mindez növelheti az önbizalmunkat a jövőre nézve. Csodálatos volt az Üllői úton telt ház előtt focizni. Azt hiszem, hozzá tudnék szokni ahhoz, hogy hétről hétre ilyen élményt nyújtsunk egymásnak a szurkolókkal.

Sorin Botis: – Egyáltalán nem volt sima mérkőzés. Az angolok nagyon kellemetlen stí­lusban játszottak, folyamatosan provokáltak. Azt gondolom, én azt tettem, ami ilyenkor a legjobb megoldás, góllal válaszoltam a provokációkra. A Millwall játékosai egy pillanatra sem adták fel, még a 93. percben is úgy rohantak, mintha komolyan hinnének abban, hogy van esélyük fordí­tani. Nagyon örülök a továbbjutásnak. Fantasztikus élmény volt tömött lelátók előtt játszani, hiszen ilyen hangulatban nem lehet rossz teljesí­tményt nyújtani. Remélem, még sokszor lesz lehetőségünk a saját stadionunkban, telt ház előtt pályára lépni.

Robert Vagner: – Senki nem bántott azért, mert több mint egy hónapja eredménytelen voltam, de engem nagyon zavart a gólképtelenségem. Folyamatosan azon rágódtam, hogy a jó kezdés után, miért nem vagyk képes hasonló szí­nvonalon teljesí­teni. Ezért rengeteget jelentett a tegnapi gólom. Bí­zom benne, hogy nem kell megint egy hónapot várni az újabb találatomig. A telt ház és szurkolóink fantasztikus biztatása megkettőzte az erőnket, ráadásul az ellenfél is erősebb volt, mint a bajnokikon szokott lenni. Ilyen kiváló hangulatban nem lehet rosszul játszani. Igazi kupacsata volt, mindennel, ami kell. Kemény párharcok, szép gólok és ami a legfontosabb, ferencvárosi továbbjutás.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)