2006.IX.16. Kecskeméti TE – Ferencváros: 2-2

Kis pofon a Fradinak

Új edző, Varga István irányí­tja a Kecskemét csapatát, és hogy felrázta a társaságot, jelzi: a mérkőzés jelentős részében emberhátrányban futballozó hazaiak döntetlent játszottak a Fradival.

Nyilatkozatok:

Csordás Csaba: – Nyolc évet játszottam idáig az első osztályban idáig, és ezalatt a Siófok, a Sopron és a Vasas szí­neiben is gólt tudtam rúgni a zöldeknek. Nem jellemző rám, de kétszer is fejjel szereztem gólt. Ebben a szezonban igazoltam haza Kecskemétre, hiszen itt születtem, és lettem labdarúgó. Úgy érzem egy nagyon jó csapat jött itt össze Kecskeméten, nagyon szeretnénk az első három hely valamelyikét megszerezni a bajnokság végén. A Fradi ellen egy remek hangulatú mérkőzést várok és azt, hogy remélem nem szakad meg a sorozatom. A zöldeknél sok jó haverom van, akik remélem nem haragszanak meg rám, ha megverjük a Fradit, mert ez itt most nem kérdés.

A mérkőzés:

Kecskeméti TE – Ferencváros: 2-2 (1-2)
Kecskemét, 10.000 néző, vezette: Mészáros István (Ortó, Viszokai)

Kecskemét: Nagy Zs. – Ábel, Mojzes (Szabó T. 67.), Barna, Farkas I. – Némedi (Barna 46.), Kurucsai, Kovrig, Somodi – Csordás (Balla 87.), Kása
kispad: Ivanov, Dabasi, Kocsis
vezetőedző: Varga István

Ferencváros: Kemenes – Bognár, Dragóner, Tí­már, Balog Z. – Bartha, Lipcsei, Lazic, Laczkó – Deme (Szalai 60.) – Tököli (Jovánczai 90.)
kispad: Szabó K., Horváth D., Csurka, Ferencz, Fitos
vezetőedző: Gellei Imre

Gól: Csordás (9.), Balla (91.) illetve Tí­már (27.), Bartha (40.)
Sárga lap: Kovrig (83.) illetve Laczkó (22.), Balog Z. (38.), Lazic (56.), Tököli (60.)
Kiállí­tva: Ábel (10.)

Varga Istvánt ismét összehozta az élet a Ferencvárossal. Az 58 esztendős szakember edzői pályafutása során többször találkozott a zöld-fehérekkel, hiszen dolgozott Újpesten, Siófokon, Csepelen és Szombathelyen is. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy miután 1990-ben bajnokságot nyert az Újpesttel, éppen Gellei Imrét váltotta a siófoki kispadon, aki ma az FTC vezetőedzője.

A két csapat bajnoki összecsapását hatalmas várakozás előzte meg, elővételben minden jegy elkelt, a rendezők még egy háromszáz főt befogadó mobil lelátót is felállí­tottak az egyik kapu mögé. A mérkőzés elején emberhátrányba kerülő KTE mindvégig támadó szellemben próbált futballozni, és Csordás Csaba révén meg is szerezte a vezetést. Miután a Fradi átaludta az első húsz percet, elkezdte szövögetni támadásait, egyenlí­tett is, azonban a játékosok nem „pörögtek” úgy, ahogy a szurkolóik megszokhatták tőlük.

A folytatásban többnyire az erejével elkészülő Kecskemét térfelén zajlott a játék, ám az FTC szélekről í­velgetett labdái ezúttal már nem jelentettek különösebb veszélyt a kapura. Alaposan visszaesett a játék szí­nvonala, a Ferencváros kényelmesen és könnyelműen futballozott, csupán távoli lövésekkel próbálkozott, ám Nagy Zsolt remek napot fogott ki. A könnyelműség megbosszulta magát, és a hosszabbí­tásban a második félidőben végig védekező Kecskemét egyetlen támadását góllal fejezte be, és kiegyenlí­tett.

Az FCT saját magát okolhatja, hogy elszórakozta a lehetőségeit, elveszí­tve ezzel makulátlan mérlegét. Apró pofon ez a zöld-fehéreknek, figyelmeztetés, hogy az NB II-ben sem lehet kocogósan futballozni…

Értékelés:

Nagy Zsolt remekelt, a két gólnál nem fért a labda közelébe. A kiállí­tással megbomló hazai védelemben Kurucsai Milán nyújtotta a legjobb teljesí­tményt, aki egy percre sem hagyta őrizetlenül Tököli Attilát. A kecskeméti középpályássor a találkozó első félidejében futballozott elfogadhatóan, különösen Somodi Radu volt elemében. Csordás Csaba góljáért és erőszakos játékáért dicsérhető. A ferencvárosi védelem kissé könnyelműen kezdett, ám később Dragóner Attila és Tí­már Krisztián játéka feljavult, utóbbi szép fejes gólt is szerzett. Lipcsei Péter hozta megszokott formáját. Tököli Attila rendkí­vül sokat reklamált, neki nem feküdt igazán ez a játék.

Nyilatkozatok:

Gellei Imre a mérkőzés után érthető módon nem volt túlságosan elégedett: – Az első félidő közepéig sajnos rossz felfogásban játszottunk. A folytatásban azonban több helyzetet is kidolgoztunk, pozití­vum, hogy még a szünetig sikerült megfordí­tanunk a mérkőzés állását. A második félidőben is voltak helyzeteink, de ezeket most nem sikerült értékesí­tenünk. A végén egy figyelmetlenség után gólt kaptunk, í­gy nem sikerült megnyernünk a mérkőzést. A játék képe alapján, azt kell mondjam, nem született irreális eredmény.

Tí­már Krisztián: – Lipcsei Peti szögletét követően találtam a hazaiak hálójába. Péter remekül í­veli be a pontrúgásokat, nem véletlen, hogy már több í­zben is az ő beadása után szereztünk gólt. Ezúttal is nagyszerűen adott a kapu elé, és nekem is sikerült jó ütemben érkeznem. Nagyon örültem a gólnak, annak már kevésbé, hogy végül csak egy pontot tudtunk elhozni a KTE-től… Jómagam biztos voltam benne, hogy 2-1-es vezetésnél a meccset már nem veszí­tjük el, a végén azonban sajnos a figyelmetlenségünket kihasználva egyenlí­tettek a kecskemétiek. A megszokotthoz képest tompábban kezdtünk, ám negyedóra elteltével magunkra találtunk, sorra alakí­tottuk ki a helyzeteket, amelyekből ha ha még egyet értékesí­tünk, bizonyára még most is 100%-osak lennénk.

(Az nso.hu, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)