2020.II.15. Ferencváros – MOL Fehérvár: 1-0

Ferencváros: hétmérföldes lépés a bajnoki cí­m felé!

Nem is az újabb három pont, hanem maga a Mol Fehérvár FC elleni győzelem ténye a nagyon fontos.

A cí­mvédő Ferencváros nagyon fontos győzelmet aratott odahaza a Mol Fehérvár FC ellen a labdarúgó NB I 21. fordulójának záró mérkőzésén, a találkozó egyetlen gólját Olekszandr Zubkov szerezte.

Nyilatkozatok:

Szerhij Rebrov: — Lehet, hogy Nikolics egy fontos játékos a számukra, de én nem vele foglalkozom, mert a Fehérvár vele és nélküle is nagyon kemény ellenfél. Ugyanúgy készülünk rájuk, mintha nem történt volna meg ez az igazolás, igyekszünk feltérképezni az erősségeiket és a gyengeségeiket, de leginkább magunkkal foglalkozunk. Másfél hét szünet után lépünk pályára, mivel ezúttal rövidebb volt a felkészülési időszak, az előző hetekben próbáltuk ezt bepótolni, hiszen nemcsak a következő mérkőzésben kell gondolkodnunk, hanem fel kell készülnünk az egész tavaszi szezonra.

Joan Carrillo: — Nyolc találkozó van a csapat februári menetrendjében, ráadásul ezek jellemzően egyáltalán nem könnyű találkozók, sőt! Erős csapatok várnak ránk a bajnokságban a kupában pedig ugye az Újpest az ellenfelünk – a bajnokik mellett pedig a kupa is nagyon fontos a klub számára. Hogy eközben a Ferencváros tudott pihenni? Ez rajtunk kí­vül álló okok miatt alakult í­gy, nem volt befolyásunk a folyamatokra. Ha én is a döntéshozók között lennék, elképzelhető, hogy máshogy döntök, de ezzel nem szabad foglalkoznunk. A saját munkánkra koncentráltunk és arra, hogy a játékosoknak átadjuk a szükséges ismereteket és tudást ahhoz, hogy az előttünk álló fontos találkozókat sikerrel vegyék. Nem gondolom, hogy ez a mérkőzés dönti el a bajnokság sorsát, de természetesen a labdarúgásban bármi előfordulhat. Tiszteljük a Ferencvárost, de úgy vélem, jól felkészültünk ellenük. Egy jó találkozóra számí­tok, a játékosok is nagyon várják a rangadót. Hiszek a labdarúgóinkban, az elvégzett munkában, kiállunk a saját futballfilozófiánk mellett és azért utazunk a Ferencvároshoz, hogy három ponttal gazdagodjunk a lefújás után.

A mérkőzés:

Ferencváros — MOL Fehérvár: 1-0 (0-0)
Groupama Aréna, 19:30. 15.271 néző.
Vezette: Berke Balázs (asszisztensek: Buzás, Szert; alapvonali jv.: Farkas Á., Pillók; tartalékjv.: Ví­gh-Tarsonyi)

Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G. (Botka, 81.), Blazic, Otigba, Civic — Haratin, Sigér — Zubkov, Isael, Nguen (Varga R., 79.) — Boli (Frimpong, 86.)
kispad: Gróf, Vécsei, Szihnyevics, Lódico
vezetőedző: Szerhij Rebrov

MOL Fehérvár: Kovácsik — Hangya, Juhász R., Musliu, Stopira — Pátkai, Elek Á. — Petrjak (Futács, 84.), Kovács I., Houri (Milanov, 74.) — Hodzic (Nikolics, 61.)
kispad: Kovács D., Nyári, Bamgboye, Tamás O.
vezetőedző: Joan Carrillo

Gól: Zubkov (51.)
Sárga lap: Civic (12.), Boli (28.), Otigba (37.) illetve Elek Á. (30., 87.), Musliu (33.), Hodzic (55.), Hangya (64.), Futács (90+2.)
Kiállí­tva: Lakatos R. (66.), Elek Á. (86.)

Lehet szidni a magyar futballt, szapulni a légiósokat, számon kérni a reményvesztett tehetségeket, ám ezen a szombaton ismét bebizonyosodott, hogy ha magyar futballról van szó, az emberek igenis képesek megőrülni. Szombat este talpig zöldbe öltözött drukkerek, arcfestékkel kipingált tinédzserek, apukájuk nyakában üldögélő, sálat szorongató gyerkőcök vonultak a Groupama Aréna felé. Azt is í­rhatnánk: minden a régi szép időket idézte, annyi különbséggel, hogy mí­g tí­z-tizenöt esztendővel ezelőtt a lovas rendőrök és a ví­zágyúval felszerelt rohamkocsik is hozzátartoztak egy-egy Üllői úti rangadóhoz, most mindenki fegyelmezetten, rendben sétált a járdákon.

A stadion környékét ellepték a ferencvárosi szurkolók, a főbejárat melletti étkezde és kávézó zsúfolásig megtelt bizakodó drukkerekkel, a sör, a szendvicsek, a sós ropi és a perecek úgy fogytak, hogy a büfések alig győzték feltölteni a készleteket. Nagy nap volt a szombati a Ferencváros és a Mol Fehérvár életében.

Hiszen bárki bármit is mondott a kezdő sí­pszó előtt, az esti rangadó a bajnoki cí­mről is dönthetett. Ha nyer a két mérkőzéssel eleve kevesebbet játszó Fradi, már február közepén hatalmas lépést tehet újabb bajnoki aranyérme felé, ha viszont a fehérváriak elhozzák a három pontot a Groupama Arénából, igenis lőtávolon belül lehetnek, és megszorí­thatják a Fradit. A szurkolók nem véletlenül voltak a megszokottnál jóval hamarabb az aréna környékén. Mindenki izgatott volt, mindenki az esélyekről akart beszélni, senkit sem érdekelt az ázsiai koronaví­rus és az elmúlt napok hí­rei. Elvégre a hazai pályán legjobban szereplő csapat fogadta a legeredményesebb idegenben játszót. Olyannyira különleges volt a rangadó, hogy a ferencvárosi kabalát, az élő sast reptető állatidomí­tó is a családjával érkezett az arénába. Mí­g máskor egymaga hozza karján a madarat, most párjával és két kisgyermekével lépdelt a pálya szélén.

Ha a kezdés után szárnyalni nem is kezdett a Fradi, egyértelműen jobban indult a mérkőzés a hazaiak számára. Uralták a játékot, az ő akaratuk érvényesült. Az elöl futballozó négyes – Olekszandr Zubkov, Isael, Tokmac Nguen és Franck Boli – többször is zavarba hozta a fehérvári védelmet. Az első harminc percben kapufáig és több helyzetig jutott a Ferencváros, volt olyan támadás, amelynek végén négy méterre a kaputól, ziccerben is passzolni akartak a hazaiak – finoman fogalmazva is túljátszották.

Érdekes volt ugyanakkor megfigyelni, hogy mí­g az elmúlt időszakban jobbára „csontzene” volt a két együttes összecsapásán, a játékosok most nem utaztak egymásra, kulturált játékkal telt az első játékrész. Néhányszor ugyan elő kellett kapnia a sárga lapot Berke Balázs játékvezetőnek, ám egyszer sem durvaságért, a korábbi találkozókon látott sportszerűtlen mozdulatért.

Noha a félidőre gól nélkül vonultak a csapatok, a hazai szurkolók bizakodva fogyasztották félidei söreiket, forró teáikat. A legtöbben biztosak voltak benne, hogy előbb-utóbb góllá érik csapatuk fölénye.

És milyen igazuk lett! Alig telt el néhány perc a második félidőből, a Ferencváros megszerezte a vezetést. A hazaiak alighanem tudatosan vezettek több támadást a bal szélen, ráéreztek, hogy a fehérvári védelem jobb oldalán Hangya Szilveszter igencsak sebezhető pont, nem lehetetlen vállalkozás mögéje kerülni. Emlí­teni sem kell, a zöld-fehérek bal oldali akció végén jutottak vezetéshez, Olekszandr Zubkov jókor volt jó helyen, gólja után önfeledten ünnepelt a hazai tábor előtt.

Nyugodtan í­rhatjuk, érett a hazai gól, hiszen továbbra is a ferencvárosiak akarata érvényesült, veszélyesebben támadtak, kapkodásnak, idegeskedésnek pedig a legkisebb jele sem látszott rajtuk. A pályán eközben egyre több lett a szabálytalanság, ahogy telt az idő, úgy nőtt a feszültség, a fehérvári kispadtól a szertárost piros lappal elküldte a játékvezető, a pályára viszont érkezett Nikolics Nemanja, mintegy jelezve, a vendégek nem nyugszanak bele a vereségbe. De Joan Carrillo hiába küldött később újabb támadót a pályára, az igazi átütőerő ezen a napon hiányzott az együtteséből.

A Ferencváros magabiztosan múlatta a hátralévő időt, és a csereként pályára küldött Varga Roland hiába harcolt ki büntetőt, a brazil Isael kihagyta, í­gy az utolsó néhány perc még annyi izgalmat mindenképpen tartogatott, hogy a vendégek vajon eljutnak-e Dibusz Dénes kapujáig. Nem jutottak, í­gy a találkozó végén zöld szí­nű görögtüzek gyúltak a lelátón. Labdarúgók és szurkolók együtt ünnepelték a rendkí­vül fontos győzelmet, amely egyben azt jelentette, hogy a Fradi a Groupama Arénában továbbra is veretlen bajnoki mérkőzésen a Mol Fehérvár ellen. 1–0

Ez a siker különösen sokat érhet a Ferencváros számára, nem zárható ki, hogy Zubkov 51. percben szerzett gólja bajnoki cí­met jelent a zöld-fehéreknek. A bajnokság legvalószí­nűbb forgatókönyve mostantól ez…

További képek: fradi.hu, nso.hu, Sas Gábor, Sportfotók

Nyilatkozatok:

„Nagyon fontos három pontot szereztünk, abszolút azt vártam a csapattól, hogy magabiztosan játsszon, sok helyzetet alakí­tson ki – mondta Szerhij Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője. – Mondtam a játékosoknak, ha elveszí­tjük a labdát, akkor is azonnal nyomást kell helyezni az ellenfélre. Ebből a szempontból nézve, nem hagytuk játszani a Fehérvárt, bár miután megszereztük az első gólunkat, kicsit mélyebben védekeztünk. A mérkőzés után azt mondtam a játékosoknak, hogy élvezet volt nézni a játékukat, s a szurkolók ilyen intenzí­tású futballt várnak el tőlünk. A fiúk megérdemlik, hogy ma ünnepeljenek, de holnaptól már a Mezőkövesdre készülünk, mert mit sem ért ez a három pont, ha a folytatást nem vesszük komolyan.”

Joan Carrillo, a Mol Fehérvár vezetőedzője í­gy értékelt.

„Az történt, amire számí­tottam, kemény mérkőzést játszottunk egy jó csapat ellen. A Ferencvárosnak az első félidőben több lehetősége akadt, mégis a másodikban szerezte meg a győztes gólt. Védekezésben szervezettek voltunk a mérkőzés nagy részében, de egy hiba elég volt, hogy betaláljon az ellenfél. Kétségtelen, hogy támadásban több kell ennél, amit ma mutattunk, s el kell ismerni, hogy a párharcokban is alulmaradtunk. Vannak olyan játékosaink, akik tudják játszani a futballt, de ma nagyon sok technikai hibát vétettünk.”

Újságí­rói kérdésre elmondta, egyértelműen jobb NB I-be érkezett vissza, mint amit négy és fél éve itt hagyott, éppen ezért nehezebb dolga van, mint korábban. Technikailag és taktikailag is javult a bajnokság, de nap mint nap azon dolgozik, hogy fejlessze a Mol Fehérvár játékát. Hozzátette, a Ferencváros fizikailag mindenképpen jobb a riválisainál, de ő egyébként is más stí­lusú futballt szeretne játszatni a csapatával. A sok passzos játék azonban addig nem működik, ameddig annyi technikai hibát vétenek, mint a szombati rangadón.

Olekszandr Zubkov:

— A világhálót bejárta egy kép, ahogy a csapat a meccs után az öltözőben ünnepel. Meddig tartott a fieszta?
— Részemről nem túl sokáig – mondta a Mol Fehérvár FC elleni 1-0-s győztes rangadó egyetlen gólszerzője, a ferencvárosi Olekszandr Zubkov. – A srácokkal ünnepeltünk egy kicsit, énekeltünk, tapsoltunk néhány percig, de a tusolást követően mentem is ki a főbejárat elé, hiszen a feleségem ott várt.

— Össze tudná számolni, hány gratuláló üzenetet kapott?
— Nem lenne könnyű. Mire beértem az öltözőbe, már számtalan SMS várt a telefonomban: családtagok, barátok, szurkolók í­rtak. Az internet segí­tségével odahaza, Ukrajnában is látták a gólomat, í­gy otthonról is sokan gratuláltak.

— Instagramra feltöltött videóján láttam, hogy az este többször is visszanézte laptopon a gólját.
— Igen, miután hazaértem, többször megnéztem. Nem mindennap rúg az ember ilyen fontos gólt. Jó érzés volt nézni, ráadásul nem is emlékeztem, hogyan ünnepeltem, azt is jó volt látni.

— A gólja előtt Juhász Roland lábán megpattant a labda. Akkor is önhöz került volna, ha a fehérvári védő nem ér hozzá?
— Nehéz ezt megmondani. Be kell ismerni, némileg szerencsém volt, de tudjuk, a futballhoz olykor az is kell. A gólom előtt arra figyeltem, hogy a lehető legjobb helyzetben várjam a labdát, próbáltam úgy helyezkedni, ha mégis eljut hozzám, ne hibázzak. Ha Juhász Roland nem ér hozzá, talán Franck Bolinál kötött volna ki, és szerintem akkor is gól lett volna a támadás vége. A lényeg, hogy bement!

— Sokaknak meglepő volt, hogy ennyivel jobbak voltak legfőbb riválisuknál. Önöket meglepte?
— Bennünket egyáltalán nem. Nagyon jól rákészültünk a szombati rangadóra, taktikailag és mentálisan a lehető legjobb állapotban vártuk az összecsapást. Szerhij Rebrov a mérkőzés előtti napokban hangsúlyozta, ne feledjük, mi vagyunk az elsők, mi játszunk hazai pályán, mi vagyunk az esélyesek. Bátran kell játszanunk, biztos volt benne, az ellenfél a kontrákra épí­t. Minden úgy történt, ahogy a szakmai stáb felvázolta. Úgy is mondhatnám, működött a „koreográfia”! Ha labdát veszí­tettünk, gyorsan visszatámadtunk, nem engedtük ellenfelünket kibontakozni. A meccs döntő részében nálunk volt a labda, ez nem í­zlett a vendégeknek. Rászolgáltunk a győzelemre, csak azt bánhatjuk, hogy nem rúgtunk több gólt.

— Mennyi lett volna a realitás?
— Két-három gól különbség biztosan volt a két csapat között.

— A szombati volt idénybeli nyolcadik gólja. Elégedett a teljesí­tményével? Hányat szeretne szerezni?
— Jaj, csak konkrét számot ne kelljen mondanom! Január utolsó napjaiban, miután dupláztam a Paks elleni mérkőzésen, ukrán újságí­rók kerestek, hány gólt szeretnék lőni, és mennyivel lennék elégedett. Akkor nagy nehezen tizenötöt mondtam. Bár ne tettem volna! Amint megjelent az újságban ez a szám, a következő két mérkőzésünkön – a Kisvárda és a Honvéd ellen – naná, hogy nem szereztem gólt. Helyzetem is kevesebb volt. mint korábban. Úgyhogy ha lehet, most hadd ne kelljen mondanom semmit. Maradjunk annyiban, a nyolc gólom nem hangzik rosszul de szeretnék még néhányat hozzátenni.

— Eldőlt a bajnoki cí­m?
— Meglátjuk. Reméljük.

— Mintha csak Szerhij Rebrovot hallanánk…
— Szerintem ez í­gy természetes. Fő a szerénység. A két elmaradt mérkőzéssel együtt ránk nem kevesebb mint tizennégy találkozó vár. Kétségtelen, jó helyzetben vagyunk, de… Majd kiderül.

— A hétvégén a Mezőkövesd sem í­gérkezik könnyű falatnak, hiszen nagyon jó formában vannak Kuttor Attila játékosai.
— Ez rendben is van, de mi nem?! Szerintem mi még jobb formában vagyunk! Maradjunk annyiban, szombaton a legjobb formában lévő két együttes csap össze. Fontos lesz. hogy mi irányí­tsuk a játékot, és ráerőltessük az akaratunkat az ellenfélre.

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, a Ferencváros és a MOL Fehérvár hivatalos honlapja, valamint az MLSZ Adatbankja alapján)