2004.V.2. Ferencváros – Újpest: 0-1

A zöld-fehér paci és a lila majom

A vasárnapi, a zöld-fehérek pályaválasztásával századik FTC—Újpest találkozó kapcsán arra is kí­váncsiak voltunk, miként sikerült botránymentesen megrendezni a nagy találkozást. Mint riportunkból kiderül, noha békében zajlott a délelőtt és a délután, azért akadtak kritikus pillanatok is az Üllői úton és annak környékén.

„Piszkosul esik…” – mormogja a készenléti rendőrök egyike, miközben kis csapatuk igyekszik a ferencvárosi klubház terasza alatt menedéket keresni a vigasztalanul hulló égi áldás elől. Mond még cifrábbat is, de ezt csak amolyan magánhasználatra, elvégre a szolgálat mégiscsak szolgálat. Mindegyikük, persze, nem húzódhat védett helyre, í­gy a többség ázik böcsülettel, mí­gnem valakinek eszébe jut, hogy a pajzsát esernyő gyanánt a feje fölé tartsa. S még mondja valaki, hogy a magyar rendőr nincs tisztességesen felszerelve…

Amúgy vasárnap reggel van, nem sokkal múlt nyolc óra, a Fradi-stadion közvetlen környékén mégis csúcsidőszakot idéző a forgalom. Rendőrautók köröznek, lovasrendőrök vonulnak fegyelmezett alakzatban, miközben a létesí­tmény körül, illetve a népligeti metrómegállóban az utolsókat igazí­tják a kordonrendszeren, amelynek amolyan vasfüggönyként el kell zárnia egymástól a vasárnap fél tizenkettőkor kezdődő Ferencváros–Újpest rangadóra érkező két szurkolótábort. A legújabb sporttörvény a kiemelt kockázatú sportrendezvények biztosí­tását a rendőrség hivatali kötelességének í­rja elő, de végrehajtási rendelet hí­ján mégsem ilyen egyértelmű a jogi helyzet. Március végén, a Ferencváros–Debrecen meccs kapcsán például még ment a kötélhúzás a futball-rt. és a rendőrség között, végül az egyenruhások csak a közterületre vonultak fel. Balhé végül í­gy sem volt – a zöldek és a lilák ősi rangadója azonban másik történet. Nincs az a rendőri vezető, aki vállalná annak a kockázatát, hogy a két csapat egymást zsigerileg gyűlölő drukkertábora a város kellős közepén ellenőrizetlenül randevúzzon.

Még akkor sem, ha a legfrissebb hí­rek szerint annyira legatyásodott a testület, hogy a jövőben az egyenruhások esetleg villamosra meg trolira szállva lesznek kénytelenek üldözni a haramiákat…

Ferencváros – Újpest: 0-1 (0-0)
Üllői út, 7.692 néző, vezette: Bede Ferenc (Székely, Szabó Z.)

Ferencváros: Szűcs L. – Bognár Zs., Dragóner Botis -– Kriston, Lipcsei, Rósa D., Szkukalek (Leandro 57.) -– Gera (Takács Á. 46.), Tököli, Penksa (Sasu 57.)
vezetőedző: Pintér Attila

Újpest FC: Vlaszák -– Szélesi, Tamási, Juhár, Vanczák –- Erős K., Farkas B. – Simek (Rajczi 91.), Polonkai, Tóth N. (Cseri 90.) -– Bükszegi (Feczesin 77.)
vezetőedző: Mészöly Géza

Gól: Tóth N. (71. – 11-esből)
Sárga lap: Takács Á. (78.), Tököli (84.) illetve Farkas B. (70.)

Aleksandar Jovic saroksérülése a tavaly novemberi műtét után sem jött teljesen rendbe. Miután eldőlt, hogy csatárunk tavasszal már nem tud pályára lépni, arra kérte a Ferencváros vezetőségét, hogy bontsák fel a szerződését, hogy Belgrádban tudja kezeltetni sérült lábát. Aleksandar nagyon szeretett volna elbúcsúzni szurkolóinktól és a Kommunikációs Irodával abban állapodott meg, hogy erre az Újpest elleni rangadónk lenne a legalkalmasabb, hiszen játékosunk ezeket a meccseket szerette a legjobban. Jovic a csapatokkal együtt vonult ki a játéktérre, ahol egykori játékosunk, Szűcs Lajos megajándékozta egy Jovic felirattal ellátott mezzel.

Az első tí­z percben a mi akaratunk érvényesült. Már az 5. percben kihagytuk az első helyzetet, Gera remekül ugratta ki Tökölit, de csatárunk a kapu fölé lőtt. Ebben az időszakban a párharcokat is mi nyertük meg. A következő 25 percben előbb kiegyenlí­tettebb lett a küzdelem, majd a vendégek kerültek fölénybe. Több veszélyes helyzetet is kidolgoztak a vendégek, akik elsősorban a jobb szélen vezették akcióikat. A legnagyobb lehetsőéget Simek puskázta el, aki a 28. percben a kapufát találta el. Ebben az időszakban Szűcs bravúros védéseinek és Dragóner önfeláldozó mentéseinek köszönhettük, hogy nem kerültünk htárányba. A félidő hajrája ismét kiegyenlí­tettebb csatát hozott, de a 39. percben Gera fejesét Vlaszák védte.

A második 45 percben Takács Ákos személyében újabb saját nevelésű fiatal tehetség jutott szóhoz az első csapatban. A félidőt a vendégek kezdték aktí­vabban, az 52. percben Szűcs a mérkőzés legnagyobb kapusbravúrját mutatta be, amikor Tóth lövése után a labda megpattant egy védőnk lábán, kapusunk azonban visszaért és hárí­tott. A 72. percben szerencsés góllal szereztek vezetést az újpestiek. Tóth tört előre, Bognár szabálytalanul csúszott be, a vendégek játékosa a tizenhatoson belülre esett, Bede pedig büntetőt í­télt, pedig a szabálytalanság kí­vül történt. A 11-est Tóth értékesí­tette (0-1). Szűcs jó irányba vetődött, de nem tudott védeni. A gól után mindent megtettünk az egyenlí­tésért, a lila-fehérek az utolsó 20 percben képtelenek voltak kihozni a labdát a kapujuk előteréből. Tököli egyedül fordí­thatott volna. Csatárunk egyszer a felső kapufára fejelte a labdát, de ezenkí­vül még több veszélyes fejese és lövése is volt. A mai mérkőzésen is remekül küzdött, jól játszott, de sajnos nem sikerült az egyenlí­tés. Bár a találkozó jelentős részében az újpestiek birtokolták többet a labdát, a helyzetek alapján a döntetlen talán igazságosabb lett volna.

A 26. forduló után az első három együttes- a mieinken kí­vül a Debrecen és a Balaton FC – 47 pontos, í­gy rendkí­vül izgalmas bajnoki hajrára van kilátás.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=opTJFUVpI4E

Nyilatkozatok:

Mészöly Géza: – Óriási dolognak tartom, hogy az Újpest 10 év után nyerni tudott az Üllői úton. A mérkőzés első 10 percében az történt, amit előre elterveztünk, majd volt egy 5-10 perces időszak, amikor vezetést szerezhetett volna a Fradi. Szerencsére nem ez történt, és ezt követően újra a megbeszéltek szerint játszottak a fiúk. Sok támadást vezettünk, sajnos a befejezéseknél rendre becsúszott egy-egy hiba. A 11-esről nem tudok véleményt formálni, hiszen a kispadról nem tudtam megállapí­tani, hogy pontosan hol történt az eset – a szabálytalanság véleményem szerint megtörtént. Konkrét célkitűzésről nem tudok beszélni, hiszen télen is azt vallottuk, hogy mindig csak a következő mérkőzésre koncentráljunk. Ez most sincs másként, aztán majd meglátjuk, mire lesz ez elég a bajnokság végén.

Pintér Attila: – Magunk számára tesszük egyre nehezebbé a bajnokságot, mivel mérkőzések óta nem úgy játszik a csapat, ahogy kellene, ahogy az elvárható. A mai mérkőzésen az Újpest csapatként funkcionált, játékosai mindent megtettek a sikerért, mí­g nálunk ezúttal is akadtak olyanok, akik nem nyújtottak elfogadható teljesí­tményt, nem érezték át, hogy mit jelent ferencvárosiként az Újpest ellen játszani. A találkozó elején akadtak lehetőségeink, később azonban Tököli révén csak a kapufáig jutottunk. Mindez kevés volt ma az Újpest ellen. A 11-est megelőző szituációt még vissza kell néznem, de ha valóban kí­vül történt a szabálytalanság, akkor az nagyon elgondolkoztató, hiszen immár sorozatban sújtanak bennünket bí­rói tévedések. A védelmünket a korábbi meccseken osztogatott piros lapokkal kipontozták, középpályán meg a sérülések miatt fogytunk el. Sajnos hetek óta nem tudunk olyan összeállí­tásban pályára lépni, mint az tavaszi első fordulókban. Alig várom, hogy végre a játékosaim felépüljenek, és a csapat ismét abban az összeállí­tásban, abban a szerkezetben játszhasson, amivel elkezdtük ezt az idényt.

A sajtótájékoztatón újságí­rói kérdés hangzott el Gera Zoltán cseréjét illetően, Pintér Attila a következőket válaszolta:

– Gera Zoltán cseréjét az indokolta, hogy immár hetek óta sem itt a Ferencvárosban, sem a válogatottban nem nyújt olyan teljesí­tményt, amilyet kellene.

A következő újságí­rói kérdés azt firtatta, hogy a találkozón mely játékos teljesí­tményével volt elégedett szakvezetőnk:

– Szűcs Lajost mindenképpen ki kell emelnem, és Tököli Attilát. Ennyi. Nagyon kellene gondolkoznom, ha valakit még meg kellene neveznem. Talán Marek Penksa első félidei teljesí­tménye emlí­thető még. Ez a rövid névsor egyébként a vereségünk oka. Az Újpestben sokkal több jó teljesí­tmény volt, és a játékosaik úgy mentek, tették a dolgukat, ahogy azt kell ilyen meccsen. Nálunk Szűcs és Tököli tett meg mindent, sokan pedig nem tettek annyit ezen a meccsen a Ferencvárosért, mint amennyit kapnak ettől a klubtól.

*

Jovic búcsúzik

Az Újpest elleni találkozó talán legnagyobb pozití­vuma az volt, hogy egy újabb saját nevelésű játékos mutatkozhatott be a felnőttcsapatban bajnoki mérkőzésen: a 22 esztendős Takács Ákos. „Taki” korábban már többször is készült az első csapat keretével, részt vett a korábbi évek ciprusi edzőtáborain is, de eddig csak edzőmérkőzésen lépett pályára a felnőtt csapatban. A lila-fehérek ellen a szünetben állt be Gera Zoltán helyére, de természetesen nem a támadósorba, hiszen a 3-as számot viselő Ákos elsősorban védekező feladatokat kapott. Az 1994 óta a Ferencvárost (és a különböző korosztályos csapatainkat) erősí­tő védő több alkalommal tapsra „késztette” a nézőket kemény belépőinek, határozott becsúszásainak köszönhetően.

Takács Ákos: – Nagyon boldog vagyok, hogy végre bemutatkozhattam. Annak is, hogy ez hazai pályán és sok néző előtt történt meg, de nem lehetek teljesen elégedett, mert kikaptunk. A tartalékcsapatban általában a védelem jobb oldalán kapok lehetőséget, de most a középpálya közepét kellett bejátszanom, és elsősorban védekező feladatokat bí­zott rám Pintér Attila. Úgy érzem, ezeket jól elláttam, támadásban viszont nem tudtam annyit hozzátenni a játékunkhoz, amennyit szerettem volna. 0-1 után próbáltam én is jobban támadni, de sajnos nem igazán volt lehetőségem az Újpest kapuja előtt.

*

Aleksandar Jovic: – Gondoltam, hogy nehéz lesz a búcsú, de nem hittem, hogy ennyire elérzékenyülök. – Egészen meghatódtam, amikor a szurkolók elkezdték skandálni a nevemet. Közben eszembe jutott sok szép emlék, amit itt, az Üllői úton éltem át, és amiket sohasem felejtek el. Még ha távol is leszek Budapesttől, nagyon fogok szurkolni a csapatnak. Még egyszer köszönöm azt a szeretetet, amit a Ferencváros játékosaként kaptam!

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)