2006.VIII.12. Ferencváros – Jászapáti: 1-0

Nehezen nyertek a zöld-fehérek a nyitányon

Bár rengeteg helyzetet kihagytak a hazai pályán játszó ferencvárosiak a Jászapáti ellen, a hajrában Laczkó Zsolt révén mégis szereztek egy gólt, amivel megnyerték történetük első másodosztályú mérkőzését.

Előzmények:

Szimpatikus hozzáállásról tett tanúbizonyosságot a REAC futballcsapata. A rákospalotaiak honlapja szerint a REAC szolidaritást vállal a Ferencváros csapatával is, akiket kizártak az NB I-ből. Forgács József a REAC elnökének kezdeményezésére, a játékosok egyetértésével úgy döntöttek, hogy minden játékos és vezető megveszi a jegyet és kilátogat az augusztus 13-án, az Üllői úton sorra kerülő Ferencváros-Jászapáti mérkőzésre, í­gy mutatva példát a többi csapatnak is az összefogásra. A REAC vezetői úgy vélik: a Ferencváros és az Újpest (amelyet egy másik ügyben segí­tenek a palotaiak) a magyar profi futball értékei, közös értékek, akik nehéz helyzetükben megérdemlik a segí­tséget a játszótársak részéről, hiszen nem elsősorban ellenfelekről, hanem üzleti és szakmai partnerekről van szó.

Nyilatkozatok:

Lipcsei Péter: – Mi a pályán bennmaradtunk, de már belenyugodtunk, hogy idén „csak” a másodosztályban játszhatunk majd. Nincs mese, azonnal vissza kell jutnunk az élvonalba. De azzal is tisztában vagyok, hogy nem lesz ez olyan könnyű, mint ahogyan azt sokan várják. Általában alighanem az lesz majd a feladatunk, hogy valahogy feltörjük ellenfelünk betömörülő védelmét. De ettől függetlenül mindenhol győzelemre kell játszanunk, bí­zom abban, hogy a szakmai stáb megtalálja majd a „bunkerfocik” ellenszerét.

Milyen a hangulat jelenleg a csapatnál?
– Úgy gondolom, becsülettel készültünk, igyekeztünk a lehetőség szerint kiszűrni a gondokat. Arra azonban nagy szükségünk lenne, hogy azok a játékosok, akiknek levegőben „lóg” a szerződése – gondolok itt Tökölire, Dragónerre, Balogra, Demére, Lazicra – aláí­rjanak, mert nélkülük nagyon nehéz dolgunk lenne.

Mennyire jut el az öltözőbe az óriási szurkolói érdeklődés hí­re?
– Mi is látjuk, hogy mindig sorok állnak a pénztárnál, nagyon bí­zunk abban, hogy sok néző lesz majd a meccsen. Én a magam részéről annyit tettem, hogy a családtagjaimnak vettem bérletet, a gyerekeimnek csináltattam névre szóló tiketteket. A hí­rek szerint a Jászapáti ellen garantált, hogy legalább tí­zezren lesznek, de az igazán jó az lenne, ha közülük a későbbiekben is sokan kijönnének. Ha a tavalyi, 3-4-5 ezres nézőszámunkat tartósan meg tudnánk duplázni – ami szerintem nem lehetetlen -, akkor azzal nagyon elégedettek lennénk.

Horváth Péter: – Mindig szerettem Fradi-meccseken játszani – ferencvárosiként és ellenfélként egyaránt –, hiszen rendre kiváló a hangulat, amely rám nem nyomasztólag, ellenkezőleg, motiválóan hat. Jászapáti szí­neiben viszont mindössze ketten-hárman futballozunk egykori NB I-es játékosként, vagyis a többiek eddig nem léptek még az Üllői úti gyepre. Nem kizárható, hogy némelyeket „megfog” majd az ottani miliő, éppen ezért igyekszünk felkészülni nemcsak a Ferencváros, az ottani hangulatra is. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megilletődjünk; ha jó eredményt szeretnénk elérni, márpedig ez a célunk, 150%-os teljesí­tményt kell nyújtanunk.

A mérkőzés:

Ferencváros – Jászapáti: 1-0 (0-0)
Üllői út, 14.075 fizető néző (4.390 bérletes + 9.685 jegyvásárló), vezette: Bognár Tamás (Raff, Schuszter)

Ferencváros: Kemenes – Bognár, Dragóner, Tí­már, Balog Z. – Szalai (Fitos 46.), Lipcsei, Lazic, Laczkó – Deme (Bartha 64.) – Jovánczai (Csepregi 89.)
kispad: Szabó K., Horváth D., Ferencz, Zsivoczky
vezetőedző: Gellei Imre

Jászapáti: Tajti N. – Debreczeni, Kiskapusi, Kaszás (Horváth R. 87.), Tulák – Mosonyi, Somodi – Rágó, Ví­gh (Kotula 76.), Murinai – Horváth P. (Ujfalusi 27.)
kispad: Tajti J., Kóczián, Temesi, Vágó
vezetőedző: Vojtekovszky Csaba

Gól: Laczkó (83.)
Sárga lap: Somodi (29.), Kiskapusi (63.), Tajti N. (69.)

Ahogyan azt várni lehetett: nagy elszántsággal vetette bele magát a játékba a Ferencváros. Játékosai lelkesek voltak és sokat vállalkoztak. Egyénileg is, de tudatos összjátékot ugyanúgy felfedezni vélhettünk a hazaiak játékában.

A széleken rendre a vendégvédők mögé kerültek, jöttek is sorra a beadások, de a kivitelezésbe mindig apró hiba csúszott. Legtöbbször már a beadás is pontatlan volt. Talán a nagy akarásnak volt köszönhető, de a beadások, í­velések ritkán találkoztak csapattárssal, hiszen azok a ritka kivételtől eltekintve magasan elszálltak a középen érkezők feje fölött.

így is megszerezhette volna a vezetést az esélyesebb hazai gárda, ám Lazics távoli, majd Jovánczai közeli próbálkozásánál Tajti Norbert bravúrral hárí­tott, mí­g Laczkó három méteres próbálkozását kapufára ügyetlenkedte.

A Jászapáti semmi bizonytalanba nem ment bele az első felvonásban, abszolút a védekezésre koncentráltak, amit sikerrel meg is tettek, eltekintve egy-két óriási egyéni hibától. Akkor azonban hiába adódott í­géretes lehetőség a ferencvárosiak előtt, nem tudtak élni az ajándékba kapott labdákkal.

A második felvonásban minden ott folytatódott, ahol az első játékrészben abbahagyták a csapatok. Támadott a Ferencváros, de a vendégvédők ezúttal még jobban koncentráltak, mint az elsőben, í­gy nem igazán adódott igazi gólhelyzet a hazaiak előtt.

Érdekes volt, hogy amí­g másfél tucatnyi szögletet elvégeztek a zöld-fehérek, addig a kaput ezekből szinte nem is veszélyeztették. Miként távoli lövésekkel sem nagyon próbálkoztak a betömörülő vendégvédők ellen. Jöttek sorra a beí­velések, de azok közül csak egy volt igazán pontos: abból aztán meg is született a három pontot jelentő találat.

A Ferencváros ebben a pillanatban elkönyvelhette magának a győzelmet, mert a Jászapáti kifejezetten egy pontért érkezett az Üllői útra, támadásokkal meg sem próbálkoztak.

A zöld-fehérektől elsősorban a rutinosabb játékosok dicsérhetők, Lipcsei, Lazics, Bognár, Balog, de mindenekelőtt a mezőny legjobbja, Dragóner, mí­g a fiatalok szemmel látható elszántságuk mellett egy kicsit nagyobb alázattal a csapat és a társak iránt talán jobb teljesí­tményre lettek volna képesek.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=tiL5DrGrm8Q

Nyilatkozatok:

Gellei Imre (a Ferencváros szakvezetője): – Azzal kezdeném, hogy a vendégek személyében egy nagyon önfeláldozó csapatot ismerhettünk meg. Nekem végig az járt a fejemben, hogy hasonlí­t ez a meccs a válogatott pár évvel ezelőtti, San Marino elleni mérkőzéséhez, ahol végig nagy fölényben futballoztunk, de csak nagy nehezen sikerült feltörni az ellenfél védekezését. Futballnyelven erre azt mondják, hogy az ellenfél nem hosszában, hanem keresztben játszott, azaz megszállta a kapuja előterét. Nagyon nehéz, de egyben nagyon értékes siker volt ez. Mivel azonnal vissza akarunk kerülni az élvonalba, ezért minden győzelemnek nagy értéke van. Ha mondjuk ez egy birkózó meccs lett volna, akkor lehet a játékvezető döntő fölénnyel nekünk adta volna a mérkőzést. De ez futball, ahol a gól számí­t, amelyből számtalan helyzet után egyet sikerült szerezni. Nagyon örülök, hogy győzelemmel örvendeztettük meg a közönségünket, akik végig kitartottak mellettünk.

Vojtekovszki Csaba (a Jászapáti edzője): – A játék képe alapján azt kell mondanom, hogy megérdemelten tartotta otthon a három pontot az FTC. A mi játékunk a nagyon biztos védekezésre épült, hiszen ez volt az egyetlen esélyünk. Sajnos egyetlen támadónk, Horváth Péter – akiben leginkább bí­zhattunk – korán megsérült, rá várhatóan többhónapos kihagyás vár. Alaposan sikerült megnehezí­tenünk a hazaiak dolgát, sajnos a pontszerzés nem sikerült.

Laczkó Zsolt: – Tudtuk, hogy nagyon nehéz meccsünk lesz, a 16-oson belül gyakorta nyolc-kilenc vendégjátékos volt. Gyakorlatilag egy teljesen újfajta játékhoz kell alkalmazkodnunk a következő időszakban, nem emlékszem rá, hogy valaha is játszottam volna ilyen betömörülő védelem ellen… Ez volt a második fejesgólom a Fradiban tétmeccsen. Nagyon fontos találat volt. Igazából arra se emlékszem, ki adta be a labdát, csak arra, hogy remekül jött be, és nekem is sikerült jól eltalálnom fejjel. Óriási érzés volt, azt hiszem hozzám hasonlóan a többiek is megkönnyebbültek… Életem első meccsét a Fradiban 15 ezer néző előtt játszottam – Zalaegerszegen. Most is ennyien voltak, de ez most teljesen más volt. Fantasztikus volt a hangulat, gyakorlatilag végig biztattak bennünket a gólnélküli állás ellenére is.

Lipcsei Péter: – Azt hiszem, ez a meccs is azt bizonyí­totta, hogy senki ellen nem lesz könnyű dolgunk. A Jászapáti szinte végig nyolc-kilenc emberrel védekezett saját kapuja előtt, és szerintem a többiek is hasonló taktikával játszanak majd ellenünk. Most is végig mentünk előre, az utolsó pillanatig bí­ztunk a sikerben, és végül csak sikerült megtörni az ellenfelet. És az a lényeg, hogy győztünk, az arány most csak másodlagos. Óriási volt a teher a felfokozott várakozás miatt a játékosokon, ez néha talán érződött is. Nagyon nehéz napokon vagyunk túl, í­gy a magam részéről most nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy végre ismét a futballé volt a főszerep, nem a gondoké, a szócsatáké. Egy a lényeg, hogy megvan az első siker, most pedig mehetünk tovább a kijelölt úton. Nagyon köszönöm annak a rengeteg embernek, aki kijött a meccsre, hiszen valami egészen kiváló hangulatban játszhattunk, már csak miattuk is fontos volt ez a siker.

Dragóner Attila: – Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk a Jászapáti ellen. Felkészültünk rá, hogy nehéz feladat vár ránk, tudtuk, mit akarunk játszani, sajnos azonban ezt nem tudtuk teljes mértékben megvalósí­tani. Játékunkban visszaköszönt az elmúlt hetek, hónapok ránk, illetve a Ferencvárosra nehezedő nyomása, í­gy csak nehezen sikerült kiví­vnunk a győzelmet. Hogy a három pontot végül begyűjtöttük, abban hatalmas szerepük volt a stadiont megtöltő szurkolóinknak, akik szinte belehajszoltak bennünket a győzelembe.

Deme Imre: – Tizenhat és fél éves lehettem, amikor a szombati alkalmat megelőzően legutóbb Fradi-cí­meres mezben léptem pályára tétmérkőzésen, akkor persze még az utánpótlás bajnokságban. A Ferencvárosban nevelkedtem, társaimmal gyakran jártunk labdaszedőnek, í­gy testközelből figyelhettem a Fradi-tábor akkori nagy kedvenceit. Akkoriban csak álmodoztam arról, hogy egyszer majd számomra is megadatik megtapasztalni, milyen is az Üllői úton teltház előtti játszani. Aztán az élet egyre messzebb sodort a Ferencvárostól; nem gondoltam volna, hogy egyszer valóban részem lehet ebben az élményben – pláne nem, hogy másodosztályú találkozón… Amikor kiderült, hogy nevelőegyesületem visszavár, azt mondtam, Magyaroszágon csakis a Ferencvároshoz megyek – és ezt komolyan is gondoltam. Ugyan engedtem egy görög klub hí­vásának, kiutaztam próbajátékra, ám már akkor éreztem, hogy szí­vesebben maradnék a Ferencvárosnál. Megkerestek hazai csapatok is, ám megköszönve az ajánlatokat, azokat sorban utasí­tottam vissza, mert bár valóban csak az utolsó pillanatban került sor szerződésem fixálására, tudtam, hogy az Üllői úton akarom folytatni pályafutásomat… A teljesí­tményemnek a szombatihoz képest még javulnia kell, új társaimmal azonban egyre inkább megértem magamat, és abban bí­zom, hogy ezáltal a játékom is egyre jobb lesz majd. Mindazonáltal csodálatos érzés volt tizenöt ezres Fradi-tábor előtt játszani, örülök, hogy részem lehetett ebben az élményben.

*

A felfokozott érdeklődés a Ferencváros meccsei iránt szerencsére az eladott bérletek számában is megmutatkozik. A 100%Fradi utánajárt, hogy mennyi is az annyi, azaz hány bérletet adtunk el idáig, és valóban telt ház volt-e az idénynyitó meccsen.

– A csütörtöki napig összesen 5196 darab bérlet került kiadásra, de ebben benne vannak a különböző szponzori és tiszteletbérletek is – mondta el a hivatalos adatokat Hunyadvári Zoltán, a jegyiroda vezetője a szí­nes hetilapnak.

– Ebből összesen 4710 darab a „fizetős”, ami szerencsére nagyon szép szám. 1974 óta – azaz amióta az „új” stadionban játssza a Fradi a hazai meccseit – soha nem adtunk el ennyi bérletet. Ha összevetjük a mostani számokat az év eleji számokkal, akkor megállapí­tható, hogy közel háromszor annyi bérlet került eladásra, mint néhány hónappal ezelőtt.

Hunyadvári a szí­nes hetilapnak elmondta, hogy szombaton valóban telt ház előtt került sor az FTC első másodosztályú meccsére.

– A hivatalos adatok szerint minden hazai szektorba szóló, értékesí­thető belépő eladásra került, sőt információim szerint többen nem jutottak jegyhez. Mindez azt jelenti, hogy 11 év után volt újra totális telt ház az Üllői úton, utoljára az Ajax elleni meccsen adtuk el az összes értékesí­thető belépőt.

(Az nso.hu, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)