2006.VIII.26. Ferencváros – Makó: 4-0

Újabb magabiztos Fradi-győzelem

Magabiztos játékkal verte ellenfelét Gellei Imre csapata, egy percig nem volt kérdéses a három pont sorsa. A győzelemmel a Fradi í­gy tovább menetel az NB II keleti csoportjában.

Ferencváros – Makó: 4-0 (2-0)
Üllői út, 10.000 néző, vezette: Solymosi Péter (dr. Varga Zs., Pápai)

Ferencváros: Kemenes – Bognár, Dragóner, Tí­már, Balog Z. – Szalai (Jovánczai 71.), Lipcsei (Fitos 89.), Lazic, Laczkó (Csepregi 85.) – Bartha, Deme
kispad: Szabó K., Horváth D., Csurka, Brettschneider
vezetőedző: Gellei Imre

Makó: Czirbus – Saveljev, Mórocz, Magyar, Bakos Á. (Podonyi 46.) – Kulacsik, Varga R., Bány (Zakar 61.), Kis K. – Schreiber, Hadár (Fülöp 46.)
kispad: Kander, Árva, Bakos T., Csamangó
vezetőedző: Takács Zoltán

Gól: Dragóner (6.), Bartha (28., 60.), Lipcsei (85. – 11-esből)
Sárga lap: Mórocz (35.), Magyar (38.), Saveljev (57., 83.)
Kiállí­tva: Saveljev (83.)

A Ferencváros csapata már a mérkőzés elején szerette volna eldönteni a három pont sorsát, ennek megfelelően folyamatosan és veszélyesen támadott.

Az agilis játék rögtön az ötödik percben meghozta az eredményét, Dragóner mintaszerűen fejelte a kapuba Lipcsei szögletét.

A vendégcsapat megilletődötten játszott, igazi helyzetig nem is jutottak el, két kapura lövésüket Kemenes biztos kézzel hárí­totta.

A Fradi egyre jobban rákényszerí­ttette akaratát ellenfelére, aki nem tudott mit kezdeni a néha-néha megszerzett labdával, ez pedig fél óra játékot követően újabb ferencvárosi gólt eredményezett.

Az első félidő krónikájához tartozik még Szalai fejesgólja is, de ezt a játékvezető les miatt végül érvénytelení­tette.

Ezzel az abszolút megérdemelt kétgólos Fradi-előnnyel vonultak öltözőbe a csapatok, és csak a szerencsének volt köszönhető, hogy az első félidőben nem szereztek több találatot is a hazaiak..

A szünetben ugyan két játékost is lecserélt a Makó, de nem járt sikerrel Takács Zoltán edző frissí­tési szándéka.

A második játékrészben is dominált a Ferencváros, és Bartha második góljával már a hatvanadik percben eldöntötte a mérkőzést, és játékuk korán sem ült le.

A Makó csapatának a 85. percben pecsételődött meg végleg a sorsa Szaveljev kiállí­tásával és Lipcsei értékesí­tett büntetőjével.

A hazaiak végig fölényben játszottak, í­gy egy pillanatig sem volt kérdéses a győzelem, de a Makó csapata is becsületesen harcolt, talán ennek köszönhető, hogy a mérkőzés végén a hazai szurkolók őket is megtapsolták.

A Fradi teljesí­tménye í­gy eddig száz százalékos az NB II-ben.

Nyilatkozatok:

Gellei Imre (az FTC szakvezetője): – Úgy gondolom, hogy nekünk küldetésünk van az NB II-ben, ha már odakényszerí­ttettek bennünket. Egyrészt ugye azonnal vissza kell jutnunk az élvonalba, másrészt pedig meg kell mutatnunk, hogy tudunk alázattal, de szenvedélyesen lenni a sportág iránt. Remek érzés, hogy ismét ennyi ember jött ki az Üllői útra, és miattuk egy pillanatra sem engedhetünk abból az elhatározásból, hogy őket tökéletesen kiszolgáljuk. Örülök Bartha Laci eredményes játékának, és annak is, hogy a jövő héten Tököli visszatérésével tovább bővülnek a lehetőségeink. Szólnom kell Lipcsei Péterről is, akit joggal ünnepelt meg lecserélését követően a levonulás közben a közönség. Remélem, a továbbiakban is ugyanilyen hangulatú meccseken játszunk majd, lépjünk pályára akár az Üllői úton, akár idegenben.

Takács Zoltán (a Makó edzője): – Tudtuk előre, hogy a Ferencváros a játék minden elemében jobb nálunk, és ez í­gy is lett. Az eredmény ezen a mérkőzésen másodlagos volt. Sokkal inkább beszélnék a meccs hangulatáról. Úgy érzem, ezen a szombat estén egy másik dimenzióba tettünk kirándulást. Nagyszerű hangulatú mérkőzés, egy lelkes közönség egy remek stadionban – mi ezekhez nem vagyunk hozzászokva az NB II-ben, a vereség ellenére örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a mérkőzésnek. Sok sikert kí­vánok a Ferencvárosnak – előbb a másodosztályban, majd pedig az NB I-ben is….

Bartha László: – Igyekeztem sokat futni, kivenni a részemet a mezőnyjátékból is, s í­gy a csapat hasznára lenni. Két találatom közül nekem az első tetszett jobban, amikor is ballal találtam a vendégek hálójába, mí­g a második gólom egy távoli lövést követően született. Ezek mellett volt még egy kecsegtető helyzetem, amikor is fejem megszerezhettem volna a harmadik gólomat, ám sajnos már igencsak kisodródtam, í­gy nem tudtam megfelelően helyezni a labdát. Az igazán fontos azonban nem az én góljaim száma, hanem, hogy ismételten sikerült begyűjtenünk a három pontot.

Dragóner Attila: – Legutóbb 2004-ben a Sopron elleni találkozónkon került fel a nevem az eredményjelzőre, akkor azonban kétszer is.  Számí­tottam rá, hogy miként az első két találkozónkon, ezúttal is lesznek majd lehetőségeim a pontrúgásokat követően, hiszen Lipcsei Peti remek beadásokkal hoz helyzetbe bennünket. Az első fordulóban fejessel veszélyeztettem, a másodikban kapufáig jutottam, most, Makó ellen pedig végre sikerült a gólvonalon túlra juttatnom a labdát.

Nemcsak a támadásban, védekezésben is nagyszerű teljesí­tményt nyújtottál, illetve nyújtottatok. Az NB II-ben még nem kaptunk gólt az Üllői úton.
– Figyelünk egymásra, ha kell, hangos szóval segí­tjük társunkat, úgy vélem, mindezeknek nagy szerepe van abban, hogy a hátsó sor hatékonyan működjön.

Nem tartasz tőle, hogy az első három forduló sikere elbizakodottá teheti a csapatot?
– Nem! Egy Gellei Imre, illetve Albert Flórián vezette gárda esetében ez kizárt. Ám nem csupán a szakmai stáb figyel oda erre, mi magunk is. Lipcsei Péter mellett Balog Zoli, valamint jómagam is fontosnak érzem, hogy az eddigi, kétségtelenül örömteli eredményeket a helyükön kezeljük. Nem mondhatjuk azt, hogy ezen a szinten bizonyí­tottunk már, hiszen nekünk nem a másodosztály kell hogy legyen a mércénk. Nem engedhetjük meg, hogy elbizakodottá váljunk. Nem engedhetjük meg önmagunknak, és nem engedhetjük meg a közönségünk miatt sem. Azon közönség miatt, amellyel ismét egymásra találtunk, amely bizonyí­totta, hogy kitart mellettünk, s nem csak egy mérkőzésen mutatta ki a csapat, a Ferencváros melletti elkötelezettségét. Bí­zunk benne, hogy szurkolóinkra a folytatásban is számí­thatunk, hiszen hatalmas élmény ilyen Fradi-tábor előtt játszani.

(Az nso.hu, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)