Portré a Fradi elnökével

„Már kisgyerekként bevontak mindenbe, vizet önteni a csirkéknek, kacsáknak, kukoricát darálni, és szinte huszonéves koromig az én feladatom maradt a három tehén ellátása. Téesztag szüleimmel a rendszerváltás után kárpótlási jegyeket vásároltunk, és most én folytatom a gazdálkodást” – avat be a hektárok, négyszögölek iránti vonzalmának folyamatosságába a csak rövid ideje tartó, de annál drámaibb fordulatokkal tarkí­tott Fradi-elnökösködése kapcsán percek alatt az országos ismertségbe emelkedett 56 éves húsipari szakmérnök, ingatlanvállalkozó.

Aki már az induláskor sem volt alapos megfontolások hí­ján: „azért jelentkeztem annak idején mezőgazdasági technikumba, hogy ha a téeszesí­tés megbukik, a tudásommal hazamehetek gazdálkodni”. Aztán van ideje elvégezni a debreceni agráregyetemet, és már indul is a karrier, amikor „a cégénydányádi Almáskert téesztől átjött egy delegáció, és meghí­vtak az ország akkor legifjabb téeszelnökének”. De csak néhány évre, mert hamarosan ő a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat második embere. Tapasztalatait ezután a Tolna megyei húsiparnál is kamatoztatja, de csak addig, amí­g a korábbi rezsim végvonaglása idején az akkor alakuló Budapesti Hús-nagykereskedelmi Közös Vállalat élére emelik. Bár máig ott van, újabban szí­vesen tüsténkedik az ingatlanpiac újraporciózásában is. A nagy sürgés-forgásban kerül előbb a Fradi tekeszakosztályának élére, majd – sokak csodálkozására – a klub elnöki székébe. A lelkes királycsinálók közül azonban mára többen ellene fordultak.

A korábban és mostanában is fontos emberekkel teniszezgető elnök telente szí­vesen megy melegebb éghajlatra Tunéziába, Thaiföldre, Törökországba. Mindebben társa Hajdúszoboszlón élő neje. Igaz, csak a hétvégeken, mivel a Fradi-elnök hétközi elfoglaltságai okán abban a bulvársajtóban elhí­resült budafoki házban lakik, amit már több bí­róság is eredeti tulajdonosának í­télt, ám az elnök – Strasbourgban – még keresi az igazát.

– Megbecsült húsos volt, mí­g el nem ütötte a Fradi-elnökség: azóta ingatlanügyeit széltében-hosszában tárgyalja a sajtó, megmentőből rövid néhány hónap alatt elveszejtő lett, legutóbb pedig már a minden korábbi elnökség alatt mélyen hallgató Albert Flórián is kifakadt ön miatt. Mit érzett?
– Engem nem akart bántani. Azt mondta, hogy Lipcsei Pétert a védelmébe veszi. Amihez azért ismerni kell az előzményeket: Lipcsei azt nyilatkozta, nyitni kell egy folyószámlát, amit csak ő és még egy személy kezelhet, nehogy ellopják a pénzt. Ez mélyen sértett. Fel is szólaltam, hogy ha Lipcsei gazdasági főnök akar lenni, akassza szegre a futballcsukáját, és jöjjön gazdasági vezetőnek… Persze, ha felveszik.

– Aligha kétséges, a pénzügyekhez ön ért jobban: állí­tólag csak valamilyen figyelmetlenség okán maradt le a leggazdagabb magyarok toplistájáról. Reklamál?
– Azért nem voltam benne, mert a vállalatom könyv szerinti értéke van nyilvántartva. Ez ugyanis egy közös vállalat, még 1987-ben alakult, és akkor ugye más volt az értéke, mint most. De nem reklamáltam miatta, mert most sem szí­vesen publikálnám.

– Jó, de ha a most kommendált szlovák befektetővel összevetné a vagyonát, ki nyerne?
– Szerintem ő sokkal gazdagabb. Amúgy nagyon tisztelem Kmotrik urat, aki az egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb milliárdos egész Szlovákiában. Van leányvállalata Magyarországon is, és annak az igazgatója jelentkezett a zrt vezetőjénél, hogy ha eladó az FTC, a főnökét érdekelné a dolog.

– Állí­tólag él-hal a Fradiért, hagyná, hogy oly sok megaláztatás – az MTK-s Várszegi úr tulajdonlása, a másodosztályba sorolás – után most egy szlovák kezére jusson?
– Én másképp gondolkodnék. Ugyanis már három éve, hogy a Fradi eladó, mégsem mozdult érte egy magyar vállalkozó sem. Megjegyzem, Kmotrik úr szeretné, ha legalább két magyar befektető lenne a társa, mert akkor könnyebben tudna eligazodni.

– Azért volt magyar érdeklődő is: emlékszünk például, amikor a celladamos Kovács Ádám több mázsa Celladam-részvényt kí­nált a Fradiért. Aztán akárhogy is, de mégis csak magyar vállalkozónak kell tekintsük az elüldözött Várszegi Gábort, aki még valóságos milliárdjaival sem tudta feledtetni – mondjuk í­gy – MTK-s mivoltát. Ez tényleg akkora hendikep volt, hogy el kellett őt hajtani?
– A legnagyobb hibát bizonyos szurkolók követték el. De az is hiba volt, hogy az MTK tulajdonosa ne akarjon még egy klubnak a tulajdonosa is lenni, hiszen minden csapatnak megvan a maga szurkolótábora.

– Ezek elvek. De hát a profi futballban mégiscsak a pénz beszél…
– Talán úgy kellett volna csinálnia, hogy egy olyan vállalata vette volna meg a Fradit, amelyről nem volt ismert, hogy az övé…

– Látja, lehet, hogy Várszegi úr még ennyire sem volt rafinált. De hát ön sem volt mindjárt ilyen dörzsölt – igaz, 26 évesen már ön volt az ország akkor legifjabb téeszelnöke. Hogyan csinálta, amikor akkoriban ehhez kellett az állampárt jóváhagyása?
– Engem a pártbizottság akarata ellenére választottak elnöknek. Emiatt a helyi párttitkárt le is váltották. Roppant népszerű voltam ugyanis, mert korábban értékesí­tési felelősként, jó áron tudtam eladni a szövetkezeti tagok és a téesz almáját a szovjeteknek.

– Széllel szemben lehetett téeszelnök? Írhatjuk át a történelemtankönyveket?
– Később, mielőtt a húsiparhoz kerültem volna, kijött hozzám a járási első titkár, és átadta a párttagkönyvemet. Azt mondta, ebben a beosztásban illő, hogy párttag legyek. Mit tehettem? Elfogadtam, mert úgy gondoltam, ha ott vagyok a taggyűléseken, ahol véleményt mondanak rólam is, meg tudom védeni az álláspontomat.

– Nem védte hatástalanul, de hát kétségtelen, idáig eljutni sok munka, de legalább annyi jó kapcsolat függvénye is. Ön pedig legendásan jó házigazda hí­rében áll, mesés vacsoráiról sokat regélnek. Milyet szeret: ahol a feleségek bevonásával, négyesben eszegetnek, vagy az olyan partikat, ahol sok a vendég?
– Ez kérem fiúbuli. Asszonyok, lányok kizárva. Csináltattam e célra egy külön helyiséget is, ha vannak vendégeim, ide jönnek. Éttermekbe nem járok. Megjegyzem, nálam mindig egyforma a menü. Az ebéd marhalábszárleves és külön főtt lábszárhús, utána pedig lábszárpörkölt, pacalpörkölt, sült tarja, sült szalonna. Vacsorára leves nincs, a többi ugyanaz. Meg persze pálinka, sör. És bor, mert van saját borászatom is.

– Továbbra sem értjük, ha ennyi mindenre költ, miért nem invesztál a Fradiba?
– Úgy gondolom, ha valaki valaminek nem mestere, akkor annak a hóhéra. Én pedig nem értek a futballhoz. A futballmenedzselés csapatmunka. Hiszen ha valaki megvásárol valamit, azt működtetni is kell. Méghozzá felsőfokon. Az én egyik legfontosabb feladatom a csapatban, hogy megtaláljam azt a virtuózt, aki a ferencvárosi futball Paganinije lehet a következő időszakban

(HVG)