2019.III.21. EB-selejtező, Szlovákia – Magyarország: 2-0

Kimaradtak a magyar helyzetek, szlovák siker Nagyszombatban

A hazaiak mindkét félidő hajrájában bevették Gulácsi Péter kapuját.

A magyar labdarúgó-válogatott vereséggel kezdte meg a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőjét: Marco Rossi csapata 2–0-ra kikapott Szlovákiától Nagyszombatban.

SZLOVÁKIA — MAGYARORSZÁG 2-0 (1-0)
Nagyszombat (Trnava), 14.235 néző.
vezette: Vladislav Bezborodov (asszisztensek: Danchenko, Gavrilin; tartalékjv.: Eskov – oroszok)

SZLOVÁKIA: Dúbravka – Pekarí­k, Skriniar, Vavro, Hancko – Kucka, Lobotka – Hamsí­k, Duda (Safranko, 87.), Rusnák (Michalí­k, 90+2.) – Mak (Stoch, 79.)
kispad: Kozácik, Rodák, Stetina, Satka, Gregus, Bero, Hrosovsky, Siplak, Duris
Szövetségi kapitány: Pavel Hapal

MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Lang (Holender, 81.), Orbán, Kádár – Lovrencsics G., Kalmár (Dzsudzsák, 61.), Nagy Á., Korhut –  Kleinheisler (Szoboszlai, 54.), Kovács I. – Szalai
kispad: Dibusz, Kovácsik, Viní­cius, Holman, Pátkai, Varga R., Nagy Do., Balogh N., Bese
Szövetségi kapitány: Marco Rossi

Gól: Duda (42.), Rusnák (85.)
Sárga lap: Vavro (21.), Kucka (51.), Hamsí­k (78.), Skriniar (90.) illetve Kalmár (10.), Korhut (59.), Nagy Á. (88.)

Nagyszombat csütörtökön sokáig nem tűnt a legzajosabb városnak. A település délelőtt kimondottan álmos volt: a belváros utcáin a napsütést élvezve grasszáltak az emberek, s meglepődve néztek a fekete felsőben sétálgató hatvan-, nyolcvan-, száztagú csoportokra, amelyek tagjai időnként rázendí­tettek: „Ria, ria, Hungária!” Úgy tűnt, a magyar drukkerek felbukkanása napközben nem hozta ki nyugalmukból a helyieket.

A főtéren kora délután – amikor amúgy nyolc tömött autóbusz a Népligetből elindult észak felé – bekanyarodott egy rendőrautó, s abból két egyenruhás kukucskált kifelé egykedvűen, hiszen dolguk nemigen akadt. Aztán egyre több rendőrautó, kisteherautó jelent meg, feltűntek a maszk mögé rejtőző rendfenntartók, és mondanánk, a szemük sem állt jól, de ez nem lenne igaz: hajszálvékony résen keresztül figyelték az eseményeket, úgy beöltöztek, hogy semmi sem látszott belőlük. Közben a fekete ruhás magyar csoportok sétálgattak erről arra, arról erre, látszólag különösebb cél nélkül, időnként elfoglalták egy-egy kávézó, söröző teraszát, hogy egy korsó mellett múlassák az időt. Ekkor még hét óra volt a kezdésig, és ennyi időt nem könnyű elütni semmittevéssel.

Aztán délután négy óra előtt nem sokkal harminc körüli, narancssárga kapucnis férfi jelent meg, hirtelen viperát rántott elő, majd száz emberrel szemben állva mégis jobbnak látta a főtér sarkán gyülekező rendőrök közé sprintelni… Három órával a kezdő sí­pszó előtt a stadion környékén felállí­tották a megduplázott kordonsorokat, és az akkor érkező magyarokat rendőri kí­séret vezette fel.

Negyed nyolckor megérkezett a magyar csapat a City Arénába, és kiderült: Dzsudzsák Balázs és Szoboszlai Dominik sem kapott helyet a kezdőben, viszont Kádár Tamás és Willi Orbán mellé Lang Ádám került. Ebből kiderült: Marco Rossi csapata három belső és két szélső védővel indí­t. Ebben a struktúrában Lang Ádám helyén Baráth Botond kezdett volna, ha a Sporting Kansas védője nem utazta volna át hétfőn a fél világot a selejtezők miatt (utastársa, Németh Krisztián is csak csere, vasárnap akár mindketten kezdők lehetnek a horvátok ellen, Marco Rossi ezúttal be sem nevezte őket). Szalai Ádám mögött a középpályán kapott szerepet Kleinheisler László, Kovács István és Kalmár Zsolt, az ő feladatuk volt a támadások szervezése.

Az első percekben azt lehetett látni, hogy a fedezetsorból Kovács István van a legközelebb Szalai Ádámhoz, mögötte Kalmár Zsolt helyezkedett, és Kleinheisler László volt a szűrő Nagy Ádám előtt, í­gy tagozódott a csapat a pálya centrumában. Marco Rossi együttese labdavesztést követően azonnal 5–4–1-es alakzatot vett fel. Marek Hamsí­k lövése viszont jelezte, ha elcsúszik a taktikai táblán megtervezett védelem, megroppanhat a hátsó alakzat. Aztán az első negyedóra végén Gulácsi Péter tolta a labdát oldalra veszélyes lövést követően, majd a léc mentette az egyik hazai lövést. Egyértelműen a szlovák csapat volt aktí­vabb, a mieink kissé bátortalannak tűntek a labda birtokában, Szalai Ádámot nem tudták megtalálni a társak. Válogatottunk csak szabadrúgás utáni előreí­velésből tudta begyömöszölni a labdát a tizenhatoson belülre.

A megtervezett taktikának megfelelően a védekezés fegyelmezett, akaratos volt, de a fedezetsor nemigen találta az összhangot. S bár a játékosok próbáltak azonnal visszatámadni, a legtöbb esetben úgy tűnt, a házigazda készült erre: játékosai pontos, lapos passzokkal átjátszották a rájuk rontó magyarokat, s a szlovák letámadás is hatékonyabbnak tűnt. A hazaiak gyorsabbnak is látszottak, de harminc perc elteltével Lovrencsics Gergő sprintjei révén a jobb oldal veszélyesebb lett. Ugyanakkor a beadások – sajnos – nem találtak társat, í­gy veszélytelen futballt láthattunk. A szlovák védősor és a középpálya közé laposan felpasszolt labdával leginkább Kalmár Zsolt próbált kezdeni valamit, de a DAC játékosa támadási szándékával néha egyedül maradt.

Az első félidő végén előbb Kovács István, majd Kleinheisler László próbálkozott lövéssel, és amikor azt hittük, kezdünk feljönni, jött a hazaiak gólja: mindenki a helyén volt, de Korhut Mihály túlságosan behúzódott, Kleinheisler nem támadta meg az ellenfelet, í­gy a befelé törő Hertha-játékos, Peter Pekarí­k kifelé adott passza után máris megbomlott a védekezés, és a középre lőtt labdára Ondrej Duda valahogy egyedül maradt a magyar bekkek erdejében – Szlovákia máris vezetett (1–0). Elkerülhető gól volt, éppen akkor, amikor a csapat játéka kezdett feljavulni. A szlovákok agresszí­v csapatnak nevezték a mieinket – ez a gólt megelőző akciónál egyáltalán nem látszott.

Mindent bele! – zúgta a magyar tábor, és bár a szünet utáni percekben feljavult a válogatott a labdabirtoklásban, úgy tűnt, nemigen tudják a mieink, mit kellene tenniük, hogy a mindenből valami legyen.

Marco Rossi nem habozott, beküldte Szoboszlai Dominikot, majd Dzsudzsák Balázst is. Szalai Ádám lövését védte Martí­n Dúbravka, ettől függetlenül úgy tűnt, a szlovákok uralják a meccset, erősebbek, képzettebbek, mint a magyar labdarúgók, í­gy harcosságban, akaratban lehetett volna felülkerekedni valahogy ezen a magabiztosságon. A szlovákok Lang Ádámot érezték gyenge pontnak, ha felé ment a labda, őt azonnal letámadták, de sajnos ugyanez volt a helyzet a bal oldalon is – a hiba benne volt a játékban… A magyar nemzeti csapat azért igyekezett szervezett maradni, a szlovák nem erőltette a támadásokat, megpróbálta lehozni a meccset a megszerzett egy góllal, bár Szalai Ádám labdavesztése után ziccerbe kerültek a hazaiak – megúsztuk. Támadtunk, ott voltunk a szlovák tizenhatos környékén, a frontban maradó Willi Orbánnak csak át kellett volna fejelnie a labdát az ötösön kí­vül helyezkedő kapuson – nagy ziccer volt.

Aztán a végén is jött a hideg zuhany: a rövid sarkos gól biztossá tette a szlovákok győzelmét. 2–0

További képek: mlsz.hu, nso.hu

Nyilatkozatok:

„Könnyű az értékelés egy győztes meccs után, annak ellenére, hogy ez a győzelem nem született meg könnyen. Sikerült elejét vennünk az ellenfél agresszivitásának, és türelmesen fel akartuk épí­teni a támadásainkat. Ez nem volt könnyű, néha elhamarkodottak voltunk, de sikerült az első félidőben gólt szereznünk, ami nagyon fontos volt a meccs kimenetelét illetően. Két apró hibától eltekintve jól játszottunk, hiba nélkül és a második gólunkkal végleg eldöntöttük a meccset” – értékelte a mérkőzést Pavel Hapal, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya.

A szakember ezt követően megindokolta a szélső, Ondrej Duda csatárként való szerepeltetését, mí­g Peter Pekarí­k kapcsán a futóteljesí­tményét emelte ki. Annak nem tulajdoní­tott jelentőséget, hogy időnként füttyszót kapott a csapata.

„A csapatunk egy egységes képet mutatott, felkészültünk az ellenfél taktikai felállásából. Úgy gondolom, a türelem fordí­totta a javunkra a mérkőzést. A középpályán Lobotka és Kucka meghatározó volt, de a hátvédjeinket is ki kell emelni, mert nagyon jó teljesí­tményt nyújtottak. Hancko játékát nem kell különösen bemutatni, Vavro pedig kulcsjátékossá tudott előlépni a védelemben” – fogalmazott Hapal.

A szakember a következő, Wales elleni meccs kapcsán megjegyezte, nagyon rövid idő van a regenerációra, de azt még nem tudta megmondani, ki az akire nem számí­that, í­gy azt sem tudta a szakember, mennyire súlyos Kucka sérülése, aki sántí­tva hagyta el a pályát, amikor lecserélték.

Hapal szerint túl sok sárga lapot osztott ki a játékvezető, attól függetlenül, hogy nagyon kemény mérkőzés volt. A szlovákok kapitányát arról is kérdezték, meglepte-e, hogy nem volt telt ház.

„Mivel ez a mérkőzés magas kockázatú volt, én is mint családapa meggondoltam volna, hogy kiviszem-e a fiamat a mérkőzésre. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy  a stadion nem volt tele, nagyon jó volt a légkör” – reagált Hapal.

A csoport kapcsán hozzátette, most az első helyen állnak, de az a lényeg, hogy a végén is olyan helyen álljanak, ami Eb-kvalifikációt ér.

„A szlovákok azért nyerték meg a mérkőzést, mert jobb képességeket mutattak a középpályán, nem veszí­tették el a labdákat, ezzel meccseket lehet nyerni. Az első félidőben taktikailag sikerült meglepnünk a hazaiakat, problémákat okoztunk, addig, amí­g meg nem szerezték a vezetést, ezt megelőzően egy szlovák helyzetre emlékszem. A második félidőben tiszta gólhelyzeteink voltak az egyenlí­téshez, de a kapus jó teljesí­tményt nyújtott, és a második hibánkból újabb gólt kaptunk. Tanulság, ha könnyen elveszí­tjük a labdát, ilyen helyzetbe kerülünk. Ez olyan hiba, amiben tudunk fejlődni. Taktikailag fegyelmezett volt a csapat, megvolt a küzdeni akarás, a megfelelő hozzáállás, ezzel nem volt gond. Egyszerűen el kell ismerni, ha az ellenfél jobb. Gratulálnom kell Szlovákiának, mert jobb teljesí­tményt nyújtott, megérdemelte a győzelmet. Vasárnap hasonlóan nehéz ellenfél következik, Horvátország, de sosem fogjuk feladni” – összegzett Marco Rossi szövetségi kapitány.

„A labdatartásban előrelépést szeretnék, függetlenül attól, hogy milyen játékrendszerben játszunk. A szélsőjátékkal nem voltam elégedett, nem játszottuk meg elégszer a széleket, és amikor megtettük, nem voltunk elég agresszí­vek. A hozzáállás viszont példás volt, voltak jó megmozdulásaink, jól támadtuk meg az üres területeket, de megmutatkozott, mennyivel erősebb a szlovákok kerete, mint a miénk” – tette hozzá a kapitány, aki elmondta, Kleinheisler Lászlót izomsérülés miatt kellett lecserélni.

„Szoboszlai Dominik első alkalommal lépett pályára a felnőttválogatottban, mert most jött el a megfelelő alkalom, hogy pályára lépjen. Voltak jó momentumai, a következő tí­z év az övé lesz, mert tehetséges, megfelelő a személyisége, és megvan a kellő technikai tudása. De időre van szüksége, nem tud azonnal vezérré válni, egyedül nem tudja repí­teni a válogatottat. Úgy gondolom, még túl korai lett volna kezdőként játszania, hiába gondolta a szakemberek nyolcvan százaléka, hogy kezdenie kellene, ezzel nem értettem egyet, nem tetszett, mert türelmesnek kell lenni a fiatalokkal szemben. Szoboszlainak helye van a keretben, de lépésről lépésre kell felépí­teni a válogatott szereplését” – hangsúlyozta a szövetségi kapitány a Nemzeti Sport Online Szoboszlait érintő kérdésére.

Rossi kérdésre válaszolva elmondta, együtt érez a szurkolókkal, akik ezúttal is fantasztikusan buzdí­tották a csapatot, beleértve a felvidéki magyar drukkereket, akiket Dunaszerdahelyről jól ismer. Ugyanakkor a játékosoknak a meccs előtt azt mondta, ha megfelelő lesz a hozzáállásuk, akkor ő mindig ott lesz a csapat előtt, és vezetni fogja.

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, valamint az UEFA hivatalos honlapja alapján)