2019.XII.1. Kaposvári Rákóczi – Ferencváros: 2-3

Ferencváros: 42 éve várt győzelem a „mumus” otthonában

Hosszú idő után hagyta el ismét három ponttal a Fradi a Kaposvár otthonát, és most sem volt könnyű dolga.

A Ferencváros 1977 után tudott újra győzni egyik „mumusa”, a Kaposvár otthonában (2–3) a labdarúgó NB I 14. fordulójának záró mérkőzésén.

Nyilatkozatok:

Waltner Róbert: —  Nekünk is van veszí­teni valónk, mert nem úgy megyünk fel a pályára, hogy ki akarunk kapni. A mérkőzés esélyese a Ferencváros, de, ha veszí­tünk akkor bánkódni fogunk a vereség miatt, ha nem lenne veszí­teni valónk, akkor nem lennénk szomorúak. Azon [szerk: az előző] a mérkőzésen a Fradi a tí­z helyzetéből egyet rúgott be, mi meg a kettőből egyet sem, lehetett volna iksz is a meccs, de az összkép alapján az nem egy egygólos találkozó volt, de ez nézőpont kérdése. A Ferencváros az ország legnépszerűbb csapata, az egyik legjobb szurkolótáborral, amely idegenben is elkí­séri a csapatot. Ezt sok klub megirigyelhetné. Az előző szezonban sikerült megteremtenünk annak a lehetőségét, hogy feljussunk, s most Kaposvárra hozzuk az ország legnépszerűbb csapatait. Ez nekünk egy plusz. Tudjuk, hogy erős keretük van, Tokmac és Isael értéke nagyjából annyi, mint a mi teljes keretünkké. Ebből is látszik, hogy válogatott, jó játékosaik vannak. Ennek ellenére meglepetést szeretnénk okozni. Abban mindenki biztos lehet, hogy nem úgy fogunk pályára lépni, hogy ússzuk meg minél kevesebb góllal, hanem úgy, hogy megpróbálunk győzni a Fradi ellen. Tudjuk, hogy erre kevés az esélyünk. A Fradi az Espanyol ellen is felvette a versenyt az Európa-ligában, amely a spanyol első osztályban szerepel, mi a Rákóczi vagyunk, de történtek már meglepetések a labdarúgásban.

Szerhij Rebrov: — Mindent megteszünk azért, hogy a kettős terhelés mellett is a lehető legjobb eredményt érjük el, í­gy természetesen Kaposváron sem lehet más a célunk, mint a három pont. Nehéz mérkőzésre számí­tok, hiszen egy elképesztően intenzí­v csütörtöki összecsapáson vagyunk túl, valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a legutóbb is szoros mérkőzést játszottunk ellenfelünkkel. Nem foglalkozunk azzal, hogy hol áll a Kaposvár a tabellán, csak a saját futballunkra koncentrálunk, arra, hogy meg tudjuk tartani a vezető pozí­ciónkat.

A mérkőzés:

Kaposvári Rákóczi — Ferencváros: 2-3 (1-2)
Kaposvár, 18:00. 4.115 néző.
Vezette: Bogár Gergő (asszisztensek: Georgiou, Varga Zs.; alapvonali jv.: Radványi, Molnár A.; tartalékjv.: Becséri)

Kaposvári Rákóczi: Slakta — Vachtler, Nagy T., Fodor M., Hadaró — Nagy J., Jakimiv (Nagy K., 61.) — Csiki, Beliczky (Zsiga, 80.), Nagy R. (Balázs Zs., 79.) — Ádám M.
kispad: Pogacsics, Poplatnik, Ur, Markovic
vezetőedző: Waltner Róbert (papiron: megfelelő licenc hí­ján Disztl László)

Ferencváros: Gróf — Lovrencsics G., Blazic, Botka (Frimpong, 77.), Heister — Ihnatenko, Haratin — Zubkov, Isael, Nguen (Sigér, 80.) — Boli (Szihnyevics, 89.)
kispad: Dibusz, Bőle, Skvarka, Varga R.
vezetőedző: Szerhij Rebrov

Gól: Ádám M. (11.), Csiki (64.) illetve Isael (13., 32.), Boli (75.)
Sárga lap: Nagy K. (74.), Vachtler (87.), Waltner (88.) illetve Heister (24.), Zubkov (67.), Haratin (71.)

Sokan megmosolyogták az újonc Kaposvári Rákóczi labdarúgóit, akik a Ferencváros elleni vasárnapi bajnoki előtt kijelentették, hogy bajnokverésre készülnek. Nem a levegőbe beszéltek a hazaiak. Ezt bizonyí­tja, hogy alig kezdődött el a találkozó, és máris előnybe kerültek Ádám Martin gólja révén. Igaz, túlságosan sokáig nem örülhettek, ám a Fradi egyenlí­tő (13. perc), majd vezető (32.) gólja sem szegte a kedvüket: lelkesen és felettébb bátran futballoztak a folytatásban is.

Ezért aztán jó iramú, változatos mérkőzést játszottak a felek. A hátrányba kerülő Kaposvár ment előre, a Ferencváros pedig visszahúzódott, és kontraakciókat vezetve igyekezett növelni az előnyét. A lelátón helyet foglalók nem véletlenül jegyezték meg: annyit, mint a vasárnapi meccsen, az egész bajnokságban nem kontráztak Lovrencsics Gergőék. Volt terület Isaelék előtt, ám hiába, mert az utolsó passzok többnyire nem sikerültek. Az 57. percben igen, ám ekkor Bogár Gergő játékvezető – tévesen – les cí­mén nem adta meg Franck Boli közelről szerzett gólját.

A folytatásban ismét az akaratos Rákóczi percei következtek, Csiki Norbert ritkán látható nagy góllal egyenlí­tett. A több klubban is megforduló, nagy tehetségesnek tartott, nyáron átigazolt labdarúgó az első gólját szerezte kaposvári szí­nekben. A második félidőben is nyomott a hazai csapat, a Fradi viszont nem élt ekkor a szabadon maradt területek adta lehetőségekkel. Úgy tűnt, hogy visszavettek a tempóból a vendégek, csak egyszer-egyszer villantak meg, igaz, ez is elegendő volt a vezetés újbóli megszerzéséhez. Franck Boli parádés gólja jelezte, hogy a bajnokverésről nem elegendő álmodozni. 2–3

Pedig le a kalappal a Rákóczi előtt, mert helyenként a ferencvárosiakra kényszerí­tette az akaratát. Az újonc egyértelműen futballozni akart, nem csak túlélni. A Fradi azonban – ha kicsit fáradtabban futballozva is – érvényesí­tette a tudásbeli fölényét, í­gy a hazaiak (miközben próbálták kiszolgálni a közönségüket), csupán megszorí­tani tudták a bajnoki cí­mvédőt, felülmúlni nem. A szurkolók azonban í­gy is hálásak voltak, s állí­tották, csakis ilyen elszántan futballozva van értelme a játéknak.

A Ferencváros teljesí­tette a kötelező házi feladatot: az első legyőzte az utolsót.

További képek: nso.hu, Sportfotók

Nyilatkozatok:

A Ferencváros trénere, Szerhij Rebrov azzal kezdte: mindig nehéz néhány nappal egy fárasztó találkozó után pályára lépni.

„Az ellenfél jól használta ki a lehetőségeit, de megérdemelten nyertünk, még akkor is, ha a második félidőben kevesebbet tudtuk tartani a labdát, mint szerettük volna. Le a kalappal a játékosaim előtt, mindent megtettek a győzelemért. Az ellenfél most nagyobb teret engedett nekünk, ezért tudtunk ennyit kontrázni, főleg az első félidő volt alkalmasabb erre, viszont a hazai kapus nagyon jól teljesí­tett.”

A kaposváriak vezetőedzője, Disztl László szerint az FTC ellen hazai pályán szerepelni mindig óriási dolog.

„Szurkolónak és játékosnak egyaránt. Abban reménykedtünk, hogy mindemellett lelkes, agresszí­v és kemény játékkal eredményesek lehetünk. Az első félidőben próbáltunk hol visszább állni, hol feljebb tolni a védekezést. Lőttünk is egy nagyszerű gólt, aztán sajnos jött rá a válasz, ami bosszantó volt, de ennél is bosszantóbb a második kapott találat, mert egy nem túl veszélyes szabadrúgás kötött ki a hálóban. A szünet után feljebb kellett mennünk, nyomás alatt is tudtuk tartani a Fradit, sikerült gólt lőnünk, aztán sokat dolgoztunk a harmadik találatért, de a Ferencvárosnak olyan kvalitású játékosai vannak, akik eldöntötték a mérkőzést.”

Franck Boli: „Csak arra emlékszem, hogy a labda hozzám került, én pedig felnéztem, és megnéztem, hol van a kapu. Onnantól ösztönösen cselekedtem: kerestem a lövőhelyzetet, kicseleztem két védőt, majd eltekertem a labdát. Nem volt egyszerű mozdulat, de amikor ellőttem a labdát, éreztem, hogy jó helyre megy. Nagyon örültem a gólnak, azt hiszem, ez a gólörömömből is leszűrhető volt. A gólpasszt Tokmactól kaptam, nagyon szeretek vele egy csapatban játszani. Mindig fent van a feje, átlátja a pályát, és mindig tudja, hova kell passzolni. Meglepődtem, amikor a bí­ró mutatta, hogy a másik gólom les volt. Biztos voltam benne, hogy nem voltam lesen, figyeltem, hogy végig a labda vonala mögött maradjak, le is lassí­tottam, nehogy túl hamar érjek a kapu elé. Az esetet azóta nem néztem vissza, ám több barátom is hí­vott, hogy látták az összefoglalót, és legalább egy méterrel hátrébb voltam a labdánál. Egyre jobban érzem magam a klubnál, és ahogy egyre jobb formába lendülök, úgy merem egyre inkább önmagamat adni. Az önbizalmam minden egyes góllal növekszik.”

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, a Ferencváros és a Kaposvár hivatalos honlapja, valamint az MLSZ Adatbankja alapján)