Egy baráti találkozó margójára

Magunkról ritkán í­runk. Csak akkor szoktuk tájékoztatni a kedves olvasót ha változik a honlapunk felépí­tése, vagy ha olyan események történnek a szerkesztőségünk munkájában amit minden körülmények között meg akarunk osztani a Fradista közösséggel. Számunkra első a Fradi történetének teljes feldolgozása. Eleinte kizárólag Nagy Béla munkásságára hagyatkozhattunk, de ahogy egyre mélyebbre ástunk a történet feldolgozásában, egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy szélesebbre tárjuk a „látóterünket”. Könyveket vásároltunk, könyvtárakat bújtunk régi újságokat keresve. Ahogy egyre nőtt oldalunkon az elérhető adatok mennyisége, úgy „találtak” ránk egyre többen. Nem csak olvasók, hanem olyanok is, akik felajánlották a segí­tségüket.

Ma már komoly „bedolgozó stáb” (elnézést a kifejezésért, de hirtelen más szó nem jutott az eszembe) segí­teni a munkánkat. Vannak olyanok, akik állandó rovattal rendelkeznek (Emlékezetes-YSE, Aranylábuak-szabom), és egyre többen vannak a dicső múlt játékosai, szakvezetői közül akik személyes emlékeiket, fotókat, újságokat bocsájtanak a rendelkezésünkre (Józsa Miki, Koch Robi, Kocsis György, Mészöly Pál, Novák Dezső a teljes Képes Sport gyűjteményét). Ezek lassan már egy szobát töltenek meg, jó néhány évre előre megadva a munkát szerkesztőségünk részére. Egymást segí­tve több újságí­róval is kapcsolatban állunk, valamit a világ szinte minden tájáról érkeznek megkeresések szurkolóktól, régi játékosok családtagjaitól.

A Fradi egy nagy család, egy olyan közösség melynek összetartó ereje már több mint száz éve kapcsol össze emberek, éljenek bárhol a világban, gondolkodjanak bárhogy a világról. Már voltak törekvések és valószí­nűleg lesznek is arra, hogy a különböző gondolkodások egymásra feszüljenek, hogy a történelem összes keserűsége és tragédiája szétszakí­tson kapcsolatokat, barátságokat. Hisszük, hogy az igazi megbocsájtás lebontja a gátakat, melyeket a sérelem épí­tett és idővel megnyitja a bizalom felépülésének útját. Mert nekünk, akik zöld-fehérben látjuk a világot és akik „felesküdtünk” a három E betűre, tudtunk kell, csak úgy maradhatunk fenn, csak úgy ápolhatjuk méltón a dicső múltunkat, ha félre tudjuk tenni a sérelmeket és csak egy dologra vetí­tjük vissza a gondolatainkat. A Ferencvárosra, mely örök.

Talán egy kicsit elkalandoztam attól, amiről tulajdonképpen í­rni akartam, de nekem a tegnapi „TempóFradi í­ró-olvasó találkozó” után, és néha közben is, ezek a gondolatok foglalkoztak igazán. Szerkesztőtársam, először tavaly szervezte meg ezt a programot, amikor az előbbiekben emlí­tett és bután megfogalmazott „bedolgozó stábbal” együtt leültünk egy asztal köré (tavaly még kicsi volt az asztal, idén már sokkal hosszabb) és átbeszéltük az eltelt egy év történéseit. Ez jó alkalom volt arra is, hogy megköszönjük a munkájukat, a nélkülözhetetlen és önzetlen segí­tségüket. Természetesen meghí­vtunk néhány kedves olvasónkat is, és Tempó Fradi Alapí­tvány kurátorait, akik nem csak olvasnak minket, hanem számos esetben segí­tik is a munkánkat.

A 2011-es találkozónk tegnap, szeptember 3-án tartottuk. Túl sokat most nem akarok erről í­rni, hiszen az idei találkozó „forgatókönyve” szinte megegyezett a tavalyival. Röviden beszámoltunk az oldalunk munkájáról, mely után átadtuk (vagyis helyesebben „átvették”) a szót azoknak, akik a múltjuk miatt ezer szállal kötődnek a Fradihoz, és akik olyan emlékekkel rendelkeznek melyek ismerete nélkül mi is kevesebbek lennénk. Nagy Domokos Imre, Lakat T. Károly, Nyilas Elek olyan emlékvarázslatot idézet elő a Corvin teraszán, hogy ha becsuktuk volna a szemünket, pillanatok alatt H.G.Wells időgépében ülve kalandoztunk volna a múltunkban. Szinte lehetetlen visszaadni azt a hangulatot, azt a varázst, amit mindannyian éreztünk az anekdotázásukat hallgatva.

Már akkor éreztem, hogy itt nem csak arról van szó, hogy ezek a nagyszerű emberek mesélnek a Ferencváros dicső múltjáról, hanem arról is, amit néhány bekezdéssel előbb megfogalmaztam. Jó lenne, ha a jelenünk nem „válogatna”, hanem megbecsülné azt, ami igazán érték. Mert nagyon sok esetben nem csak az a fontos, hogy ki mondja, hanem az is, hogy mit mond és milyen örökség mentén emlékezik a Ferencváros dicső múltjára. Tanulságos és felejthetetlen találkozó volt, köszönet mindenkinek aki eljött és azoknak is akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni a találkozón, de szellemiségük, Fradi iránti elkötelezettségük ott „lebegett” a résztvevők mondataiban.

A találkozónak meglepetés vendége is volt. Frank Mike, aki Amerikában él és családjával néhány napra Magyarországra utazott, és személyesen is megtisztelte a találkozónkat. Frank két éve „találta meg” honlapunkon édesapja adatlapját (Mike István a negyvenes évek „gólzsákja”, aki 107 alkalommal lépett pályára zöld-fehérben és 112 gólt szerzett!). Akkor vette fel velünk a kapcsolatot, képeket küldött és örömét fejezte ki, hogy megemlékezünk édesapjáról. Idén „szerencsésen” esett egybe a magyarországi látogatása a találkozóval, í­gy meghí­vtuk, amit örömmel el is fogadott. Ráadásul a NSO újságí­rójának, Hegyi Tamás idegenvezetésével pénteken a válogatott mérkőzést is megtekintette a svédek ellen. A beszélgetés közben, szerkesztőségünk „adatbankja” K@rcsi megemlí­tette, hogy 1946. március 10.-én volt egy mérkőzés az MTK ellen amit 3:0-ra nyertünk és mindhárom gólt Mike István szerezte. Erre Frank előhúzott egy fénymásolt képet (a digitalizált változatot levélben megküldi nekünk, más képekkel és naplóbejegyzésekkel együtt) amely éppen az 1946-os mérkőzésen készült és Mike egyik gólját ábrázolja. Frank, köszönjük, hogy látogatásoddal megtisztelted szerkesztőségünket és vendégeinket!

A közel öt órás találkozó és beszélgetés bennünk újból mély nyomokat hagyott, és megerősí­tett abban, hogy továbbra is érdemes a Ferencváros történetével foglalkozni. Még akkor is, ha akiről készül az oldal, igazán nem nagyon érdeklődik saját története iránt. Az elmúlt néhány évben minden aktuális elnöknek elküldtük a bemutatkozó levelünket, de választ egyszer sem kaptunk. Ettől függetlenül tudjuk, hiszen érezzük az olvasóinkon és a régi játékosokon keresztül, hogy sokan örömmel merülnek el a dicső múltunkba. Megtalálják benne a fiatalságukat, a sikereiket, a Fradi iránti rajongásukat, és mindent, amely az eltelt 111 év alatt összekötötte az embereket: magát a Ferencvárost.

Köszönjük, hogy részesei lehetünk ennek a közösségnek.

TempóFradi Szerkesztősége