író-olvasó találkozó

V. Tempó Fradi író-Olvasó találkozó – Múltunk tisztelete

iro-olvaso-talalkozo-2015A jelenben élünk, de a múltból táplálkozunk – apám örökké belém ivódó bölcseletét több mint 40 éve hordozom magamban. Gyerekkoromból elég kevés emlékem maradt, ami nem abból adódik, hogy eseménytelen lett volna, sajnos a hippocampuszom nem úgy tevékenykedik ahogy kéne, amit bár megszoktam az évek során, tegnap délután ezért is hallgattam ámulattal azokat akik a múlt szinte minden rezdülésére emlékeznek. Apám bölcselete mégis sugárzó emlék, benne a vasárnapi ebédek, amikor a nagypapámmal órákig tudtak történeteket mesélni a családi ősökről és a régmúlt Fradi mérkőzéseiről, játékosairól. Volt egy pillanat, amikor már nagyon fel akartam állni az asztaltól és játszani imádott gombfoci csapatommal, apámhoz fordultam: miért kell mindig a múltról beszélni? Akkor fordult hozzám egy kissé ingerülten (akkoriban még nem nagyon szerették ha belekotnyeleskedünk a felnőttek beszélgetésébe) és mondta az elején idézett mondatot. Tegnap délután is hasonlóan éreztem magam szerkesztőségünk ötödik baráti találkozóján. A bölcselet sem juthatott véletlenül az eszembe, egyrészt azért, mert amióta tagja lehetek a Tempó, Fradi! csapatának a múlt tisztelete naponta érint meg, másrészt akik megtisztelték a találkozót, olyan zöld-fehér emléktablóval ajándékoztak meg, melynek érdemes lenne egy sarkot kialakí­tani a Fradi Múzeumban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Amikor életre kel a Ferencváros (mint egy könyv lapjai közé préselt virág)

iro-olvaso-talalkozo-2014Pontosan nem tudom idézni, de valahol olvastam, hogy az élet egy bizonytalan valami, de akad benne néhány olyan pillanat, amit az ember sohasem szeretne elfelejteni, amit örökre bevésne az emlékezetébe, hogy utána bármikor elővehesse, épp úgy, mint egy könyv lapjai közé préselt virágot. Ugyanezt éreztem amikor szombat délután a Tempó Fradi “í­ró-olvasó” találkozójának a végén felálltunk az asztaltól. Nem először találkoztunk, az idei volt a negyedik összejövetelünk ahová idén is úgy indultam el, mint egy kamasz az első randevújára. Egyrészt tudtam, hogy lesznek olyanok, akik már nem lehetnek közöttünk, de szí­vünknek nagyon kedvesek és örök emlékeket idéznek a régi találkozásokból. Hargitai Károly és Novák Dezső már nem lehettek ott a Corvin sétány napsütötte teraszán, de tudtuk, hogy az égi csillagok között ott ragyognak és vigyáznak ránk. Másrészt tudtam, hogy egy év után újra olyan barátokkal ülhetjük körbe az asztal, akikkel egy “húron pendülünk”, akiknek szinte az egész életük a Ferencváros körül forog. Legyenek történészek, újságí­rók, közgazdászok, hétköznapi emberek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Baráti múltidézés – III. TempóFradi találkozó

Magunkról ritkán szoktunk í­rni. Egyrészt az oldal nem a szerkesztők munkájáról szól, hanem annak eredményéről, arról a dicsőséges és varázslatos 113 esztendőről mely a világon elismert csapattá tette a Ferencvárost. Másrészt ez a legnehezebb feladat és bár tudjuk a helyünket a Ferencvároson belül (erre már többször kaptunk „intő” jeleket), de tudjuk azt is, hogy az eltelt három év alatt mit tettünk le a zöld-fehér asztalra. Az, hogy ez sok vagy kevés, szintén nem nekünk kell eldönteni, de mindezek ellenére azért dolgozik bennünk a kí­váncsiság, hogy időnként „leltárt” készí­tsünk és megkeressük azokat egy baráti találkozásra, akik segí­tették a munkánkat. Ennek a jegyében került megrendezésre a harmadik Tempó Fradi találkozó, amit szerkesztőtársam nemes egyszerűséggel csak „í­ró-olvasó” találkozónak hí­v, de ami már tavaly is egy baráti találkozóvá, egy nosztalgikus utazássá, egy anekdota gyűjtéssé vált. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Egy baráti találkozó margójára

Magunkról ritkán í­runk. Csak akkor szoktuk tájékoztatni a kedves olvasót ha változik a honlapunk felépí­tése, vagy ha olyan események történnek a szerkesztőségünk munkájában amit minden körülmények között meg akarunk osztani a Fradista közösséggel. Számunkra első a Fradi történetének teljes feldolgozása. Eleinte kizárólag Nagy Béla munkásságára hagyatkozhattunk, de ahogy egyre mélyebbre ástunk a történet feldolgozásában, egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy szélesebbre tárjuk a „látóterünket”. Könyveket vásároltunk, könyvtárakat bújtunk régi újságokat keresve. Ahogy egyre nőtt oldalunkon az elérhető adatok mennyisége, úgy „találtak” ránk egyre többen. Nem csak olvasók, hanem olyanok is, akik felajánlották a segí­tségüket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – mí­nuszos szezonzárás

fotelszurkoloAmikor 2009. augusztus 1.-én, Solymosi játékvezető hármat sí­polt, több ezer Fradista társammal együtt éreztem úgy, hogy a hároméves jogtalan száműzetésünk után, visszatértünk és megtisztulva vágunk neki új életünk első szezonjának. Akkor még volt hit, remény és szeretet, akkor még magunk előtt láttuk az erkölcs, erő és egyetértés mí­toszát. Akkor még volt előttünk jövőkép, mert hittük az új tulajdonos minden mondatát, mert volt bennünk erő, hogy elfeledjük a bennünket ért jogtalanságokat és úgy gondoltuk, most lesz köztünk egyetértés is, és „megjártuk a poklot, és magunkkal is hoztuk” jelmondatot kiplakátozva, újra a legszebb fényeiben fog ragyogni szeretett csapatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK