A Fradi naptára, június 24. – A 4. Magyar Kupa-győzelem
Évfordulók:
32 éve született Králik Csaba
32 éve hunyt el Polgár Gyula
61 éve hunyt el Turay József
Mérkőzéseink ezen a napon:
1917. UTE – FTC 4-1, NB1
1923. Nagykanizsai TE – FTC 0:4, Edzőmérkőzés
1926. Guts-Muths – FTC 3-2, nemzetközi barátságos
1928. Ferencváros – Attila 5-1, MK döntő
1943. Ferencváros – Csepeli MOVE 4-1, MK
1945. Ferencváros – MÁVAG 3-0, NB1
1951. Egri Fáklya – Bp. Kinizsi 3:4, Edzőmérkőzés
1964. Ferencváros – MAFC 3:0, Edzőmérkőzés
1979. Nagybajomi TSZ SK – Ferencváros 1-10, Pályaavató mérkőzés
1995. Stadler – Ferencváros 1-1, NB1
1996. MTK – Ferencváros 2-1, NB1
1997. Győri ETO – Ferencváros 2-0, Edzőmérkőzés
Összes díjmérkőzés: 8 mérkőzés, 4 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség, 27-13 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1926. Tóth-Potya István
1943. Fischer János
1979. Bálint László
1995. Czéh László
1996. Kopunovic, Goran
„A mérkőzés jó ideig egyáltalán nem sejtette azt a nagy gólarányú győzelmet, amit a zöld-fehérek végeredményben arattak, hiszen a lanyhán játszó Ferencváros nehezen tudta megtörni a jól küzdő Attila erejét. Az Attila hatalmas igyekezettel feküdt a közdelembe és nemcsak az első félidőt tette nyílttá, hanem a második félidő elején még ki is egyenlített. Ekkor biztosnak látszott, hogy a miskolci csapat legfeljebb minimális arányú vereséget szenved és ezzel a legnagyobb bizonyítékát adja életrevalóságának, nagyszerű képességeinek. Mindez hatalmas propaganda lett volna az Attila törekvései mellett, de a következmények éppen az ellenkezőjét hozták annak, amit mindenki várt. A Ferencváros második gólját megelőző korner miatt helytelenül és igazságtalanul reklamált a csapat, mert – bár sok hibát követett el a bírói hármas – ebben az esetben helyes, szabályos döntést hoztak. Annál kellemetlenebbül, sokszorosan bántóan hatott a csapat levonulási kísérlete, fegyelmezetlensége és sportszerűtlensége, ami meg is pecsételte a meccs sorsát, mert a kilenc emberrel való küzdelem teljesen kilátástalanná vált. A Ferencvárosnak nem volt jó napja, bizonyos lanyhasággal kezdett a csapat, ami percről-percre fokozta a miskolciak igyekezetét. Éppen ez a körülmény alakította ki lassan-lassan vérbeli kupamérkőzését, amelynek kimenetele teljesen előreláthatatlannak tűnt addig a bizonyos incidensig. Vitathatatlan, hogy a Ferencváros minden tekintetben felette állott ellenfelének, de sokáig mégis bizonytalan volt a kupa sorsa. Így ment ez a zöld-fehérek vezető góljáig, amikor a nagy vita két kiállítással végződött. Ettől kezdte nemvolt többi igazi küzdelem. A Ferencváros könnyen, fölényesen játszva érte el további góljait és szerezte meg a győzelemmel a Magyar Kupát. A Ferencváros méltó védője a nagy díjnak. Nem magán a döntőn, de az egész évben mutatott játékával bizonyította be, hogy az esztendő legjobb magyar csapata.” (1928 – Attila) | Tempó, Fradi!: 1928 varázslatos éve volt a Ferencvárosi labdarúgásnak. Nem csak a Magyar Kupát, de a Magyar Bajnoki címet és a Közép-Európari Kupát is „bezsebelte”. Ebben nagy szerepet játszott a csapat trénere, Tóth „Potya” István, aki kiváló edző és remek szemű megfigyelő is volt. A bajnoki nyitányra megszerezte a Vasastól Takács II.-t, 1928 februárjában egy kis csalafintasággal — Toldit. Géza még középiskolás volt, s a miniszteri tilalom miatt csak álnéven szerepelhetett, egy gyenge képességű klubtársa, Brünner nevén. Az NSC egyik „kéme” látta játszani „Brünnert”, kihívta próbajátékra, ahol persze nem felelt meg. De a próbajáték hírét megtudta Tóth-Potya, a Ferencváros edzője is, s lecsapott — most már persze az igazi klasszisra, Toldi Gézára.
„A mérkőzés előtt kiadós eső hűtötte le a nagy meleget. A pálya talaja is megszabadult ezáltal a portól. Friss és játékra sokkal alkalmasabb lett a levegő. Schaffer edző közli az elképzeléseit: — Úgy döntöttem, hogy Sárosi dr. lesz a középcsatár, Füstös jobbösszekötő és mert Gyetvai játékra jelentkezett, ő játszik balszélsőt. — Nem félünk a Ferencvárostól – mondja az ellenfél, Csepeli MOVE edzője — Ezek a fiúk nem ijedős játékosok, s nem tekintélytisztelők. – fejezte be mosolyogva…A mérkőzés elején a csepeli edző szavai ülnek, de a Ferencváros hamar átveszi a játék irányítását és kapujához szegezi NB II-beli ellenfelét. A csepeliek azonban minden labdán rajta vannak és így sehogy sem tud kialakulni a ferencvárosi támadósor. Ez egészen a 24. percig tart, amikor is Lázár partdobása után Sárosihoz kerül a labda, aki átjátssza a csepeli védelmet és 12 méterről lő a kapuba. A 30. percben jött a második is, kezezés miatti büntetőt ítél a bíró, Sárosi III. lövi, de a kapus pompásan védi a labdát szögletre. Sipos íveli be, pontosan Sárosi III. fejére száll és onnan a tömeg között a kapu jobbsarkába repül. Fordulás után nagy erővel fekszik bele a Csepel, de ez nem tart sokáig, csak addig, amíg a Ferencváros nem veszi komolyan a játékot. Előbb Finta, majd Füstös lő gólt, négyre növelve a zöld-fehérek előnyét. A 30. percben szépít a Csepel, utána újra rákapcsol a Ferencváros, de az eredmény már nem változik. Unalmas, érdektelen, a Ferencváros egykapura való játékával telik el a hátralévő idő.” (1943 – Csepeli MOVE)
„Két ellentétes félidőből állott a mérkőzés. Az első játékrészben nyomasztó volt a zöld-fehérek fölénye, szünet után lényegesen csökkent a színvonal. Egyénileg Onódi végig kitűnő volt, úgyszintén Rudas is. Kéri fejeseivel tűnt ki, Sárosi Bélától sok rossz passzt láttunk. Kéri nagyszerűen küzdött, passzai is sikerültek. A támadások csak az első félidőben elégítettek ki. Ekkor Mike robbanékonysága, Sárosi dr. pontos passzai, Kubala szemfülessége volt dicsérhető. Szünet után semmit sem lehetett ezekből tőlük látni. A MÁVAG derekasan küzdött.” (1945 – MÁVAG)
„A tanulmányi vizsgái miatt a hazaiak üdvöskéje Nicsenko nélkül kezdte a játékot a Stadler. Sporttörténelmi esemény Akasztón, telt házzal. A hazai csapat virággal köszöntötte az először itt játszó Ferencváros játékosait, akik már bajnokként érkeztek a mérkőzésre. A 22. percben ügyes kényszerítő után Kopunovic kapta a 16-oson belül a labdát, és biztosan rúgta a bal alsó sarokba az FTC vezető gólját (0-1)…Az 59. percben a gyors Rumán kiugrott középen, és a bal alsó sarokba lőtt (1-1)…A 87. percben példátlan eset zavarta meg a mérkőzést. A fővárosi szurkolókat nem tudták megállítani. Azok leszaggatták a játékosok szerelését, a kapuhálót és így nem tudták folytatni a játékot. A játékvezető közölte mindkét csapattal: 30 perc várakozás után lefújja a mérkőzést. Nem volt mit tenni a csapatoknak, mindkét gárda Stadler feliratú mezben 25 perc várakozás után folytatta és fejezte be a játékot.” (1995 – Stadler FC)
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez