HVG: Portré a Fradi új elnökéről

„Nálunk mindenki közgazdász volt, csak én lettem műszaki” – kezdi a még az utolsó forduló előtt is a másodosztályban maradás rémével küszködő Fradi 52 éves ügyeletes megmentője, milyen, a fájától messze eső alma ő valójában.

A szülők igazi szaktekintélyek: a papa egy időben a Magyar Könyvvizsgálói Kamara elnöke és a Mol Rt. felügyelőbizottsági elnöke is, a mama pedig a Haldex cég budapesti irodavezetője. A fiú azonban az Eötvös-gimnáziumi érettségi után 1973-ban inkább autóvillamossági műszerész képesí­tést szerez, majd különböző autós szervizekben dolgozva végzi a győri műszaki főiskolát is. A benzingőz bódulata 11 évesen kapja el, „amikor apám megengedte, hogy vezessem egy kicsit a szolgálati M 21-es Volgáját”, í­gy aztán az úszás, majd az öttusa csak vargabetű a túraautózásig vezető úton. Közben 28 évesen az akkori idők egyéni sikerágazatában önállósul: autóalkatrész-kereskedést nyit. De többre vágyik. 1990-től Bertinus nevű cégének élén Moszkvicsokat és Tavrijákat hoz be, és egy ideig Lada-dí­lerként is dolgozik, ám öröme nem felhőtlen: „meg voltunk bélyegezve, hogy biztosan kommunisták vagyunk”. Nem csoda, hogy – már csak közérzeti okokból is – az olasz Piaggio cég kisáru-fuvarozó négykerekűit, majd robogóit is képviseli. 2000-ben aztán még tovább lép, társaival beindí­tja a Mille Motor Kft.-t, amely az Aprilia motorok magyarországi képviselője lesz. Már nemcsak ad-vesz, hanem a Magyar Motorsport Szövetség elnökségi tagja, sőt majdnem elnöke lesz. Bekerül a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének elnökségébe is – és elnyeri a Fradi ví­zilabda-szakosztályának elnöki posztját. Innen lépett most a Fradi élére.

Újabban belekóstolt a teniszbe is, „privát baráti körömmel űzöm, akik között politikusok is vannak, de legyen elég annyi, hogy vannak köztük mindkét oldalról” – igazolja, milyen jól megtanulta az autókereskedelemben is fontos diszkréciót. Az új elnöki poszt generálta közfigyelemben mostantól osztoznia kell a fodrász feleségnek és a 11 éves Fanninak, no meg a 17 esztendős Márknak is az – egyelőre legalábbis – nem ferencvárosi családi fészekben.

– Ismerve az FTC elmúlt évekbeli ámokfutását, csakis a motorozással járó halált megvető bátorságnak tulajdoní­thatjuk, hogy elfogadta a pozí­ciót. Tényleg ekkora brahista?
– Először mindenki mást győzködött, magam is, de hiába. Aztán az elnökségből néhányan megkértek, hogy vállaljam el. Mondtam, rendben, de csak ha egység van, mert az egyetemes magyar sportnak is érdeke, hogy ez a nagy múltú egyesület egyenesbe jusson.

– Nemes gondolatok. Aztán hamar redukálódik minden arra az egyszerű kérdésre, hogy ki hozza a suskát. De főként, hogy mennyit. Ön már tudja a választ?
– Három jelölt van. És mindegyiket más hozta. A hongkongit Takács Tibor, a magyar befektetőt az előző elnök, Dámosy Zsolt, és vannak a skótok, akiket én.

– Mennyire lehet komoly bármelyik is, amikor még azt sem tudni, mi lesz a focicsapat sorsa?
– Akiket ismerek, azoknál szerencsére nem kizáró tényező, hogy a Fradi a jövőben melyik osztályban folytatja majd. Nem szabad hát, hogy ez ügyben pszichés teher legyen a játékosokon.

– Ön, aki keleti, főként szovjet-orosz és szovjet-ukrán kocsik kereskedésével is foglalkozott, í­gy pszichésen nyilván edzettebb. Ha jól emlékszünk, a különlegességre vágyó magyar autós annak idején sokat megadott, hogy egyenkocsija spécibbnek, egyedibbnek látsszék. Volt az ilyen igényeket kielégí­tő specialitása?
– Maradjunk a példa kedvéért a Moszkvicsból lett Alekónál. Kitaláltuk, hogy legyen Aleko Viva. Legyártattam egy új hűtőrácsot, utána lefényeztük az autó szí­nére, de lefényeztük a lökhárí­tót is, beültettünk két ködlámpát, központi zárat, riasztót, napfénytetőt. Megküldtük egy kis akusztikával, távirányí­tással, spoilerrel, dí­sztárcsákkal… A vevők örültek.

– Olyan élvezettel meséli. Ön is ilyenen járt?
– Volt a Tavrijának egy darab Görögországban készült cabriója. Imádtam vezetni. Az Alekónak pedig olyan változata, amelyben egy Ford 1,8-as dí­zelmotor volt. Jártam azzal is.

– Cége ott volt az orosz államadósság lebontásában közreműködő firmák között – nem egy MSZP-s vállalkozás mellett. Nem érte emiatt szemrehányás a többnyire a konzervatí­v értékek mellett elkötelezett fradisták háza táján?
– Senki nem tett ilyen megjegyzést. Annak idején persze meg voltam gyanúsí­tva mindennel. De azon túl, hogy karöltve jártam az ügyvédekkel, minden rendben volt.

– Beszéljünk is inkább önről és a Fradiról… Hogyan jöttek össze?
– A fiam keresztapja ott ví­zilabdázott. Hí­vtak támogatónak. Akkor épp Szí­vós Pista volt az elnök. Később Torgyán doktortól kaptam egy szép köszönő oklevelet is, amit máig őrzök.

– A végén még kiderül, hogy eredetileg nem is volt Fradi-drukker…
– Dehogynem. Viszont tény, hogy apám más csapatért lelkesedett.

– Szent isten, csak nem…
– Mielőtt elkezdenének találgatni, elárulom, hogy Dózsa-, azaz Újpest-drukker volt.

– Hát, ez is csak egy árnyalatnyival jobb annál, mint amit rettegve sejtettünk. Mert a Fradi-családban kí­vül és belül is képesek ilyesmin is magasra csapni az indulatok…
– A konszolidáció után új helyzet lesz. Mert min lehet összeveszni? A pénzen és a nőkön.

– Ez már szinte bölcsesség. De hát a Fradi-tábor időnként azért rendesen elengedi magát verbálisan. Az eddigi elnökök azonban mindig védték még a rasszista dumákat is. Ön is?
– Ezek az indulatok nem futballpályára valók. Ezt valóban meg kell beszélni.

– Hogyan? Leülnek egy jó kis Fradi sör mellé?
– Nem sörözöm.

– Nem ússza meg ilyen lakonikusan. Elnökelődjei ugyanis sorra megí­gérték, hogy a Fradi sör forgalmazási jogát visszaszerzik Várszegi Gábortól, a származása okán a kemény mag által elüldözött korábbi tulajdonostól. Hogyan viszonyul e bonyolult kérdéskomplexumhoz?
– Elnökként először át kell tekintenem a szerződéseket, csak akkor tudom, mire kell rákérdeznem. Egyébként én katolikus keresztény vagyok, de nem értettem soha egyet azzal, amit szóba hoztak. A 21. században már nem erről szól a történet.

– Idealizmusa megható. És ha már elérzékenyültünk, hadd kérdezzünk valami családit is. Nem szeretné 17 éves Márk fiát valamikor zöld-fehér mezben látni az Üllői úti katlanban?
– Arról már valószí­nűleg lekésett. Gokartozott, több magyar futamot is megnyert, de egy ideje kosarazik. Ugyanis 198 centis. De érdekes, amit a fociról mondanak. Szeretne ugyanis kimenni Angliába nyelvet tanulni. Hí­vtam a kinti barátaimat, hogy tudnak-e segí­teni. Mit akar sportolni? – kérdezték. Kosárlabdát. Jó, akkor foci – volt a válasz. Mondom, de hiszen kosarazik. Jó, a foci el van intézve – üzenték. Ő viszont inkább a Hungaroringen motorozik.

– Nem félti?
– Dehogynem. A városban nem is engedem.

– És ön? A régi motoros?
– Motorozom, sőt a robogóra is ráülök. Igaz, csak bukósisakkal és protektoros dzsekivel. Ezek nélkül senkinek nem ajánlom.

HVG, 2007.06.14.