2003.XI.19. Magyarország – Észtország: 0-1

Rendkí­vül alacsony szí­nvonalú mérkőzésen a magyar labdarúgó-válogatott hazai pályán vereséget szenvedett az észtektől.

Magyarország – Észtország 0-1 (0-0)
Üllői út, 600 néző, v: Sedivy (cseh)

Magyarország: Király (Végh 46.) – Korolovszky, Dragóner, Pető – Simek (Pest 67.), Lendvai (Farkas 46.), Lipcsei (Miriuta 46.), Bodor (Hercegfalvi 85.) – Lisztes (Németh 62.) – Gera (Kovács 44.), Szabics

Észtország: Poom – Allas, Stepanov, Piiroja, Klavan – Kristal, Reim (Haavistu 76.), Viikmae – Oper (Rooba 65.), Zelinski, Lindpere

Gól: Rooba (86.)
Sárga lap: Dragóner (45.), Korolovszky (61.) illetve Haavistu (90.)

Az „érdeklődés” a legpesszimistább jóslatokat is alulmúlta, valószí­nű, hogy a magyar labdarúgó-válogatott még sohasem szerepelt ilyen kevés néző előtt hazai pályán… Azért a kezdés előtt mégis volt ok az ünneplésre: Bozóky Imre MLSZ elnök a magyar Aranylabda-dí­jat adta át Szabics Imrének, a VfB Stuttgart csatárának.

5. perc: Kristal remekül ugratta ki Vikma:e-t, aki 14 m-ről estében még elrúgta a labdát, amely a jól kimozduló Király lábáról pattant ki.
28. perc: Pető 50 m-es átadását követően a jól leforduló Szabics 15 m-ről kí­sérletezett, a labda kevéssel a jobb oldali kapufa mellett hagyta el a játékteret.
35. perc: Lisztes a jobb oldalról emelt közére, a labda Szabics fölött éppen Lendvai elé került, de a középpályás – senkitől sem zavartatva – 11 m-ről mellé lőtt.

48. perc: Miriuta jobb oldali beadása a röviden mentő védőkről Lisztes elé került, a brémai középpályás 15 m-es lövése alig szállt a kapu fölé.
51. perc: Allas a félpályáról í­velt a bal oldalon kiugró Lindperéhez, aki visszarúgta a labdát a jobbról érkező Operhez, aki 4 m-ről nagy helyzetből a kapu fölé vágta a labdát.
59. perc: hatalmas védelmi hiba után a bal oldalon Vikmae egyedül ugrott ki, 15 m-es lövését Végh az alapvonalon túlra ütötte.
86. perc: egy szabadrúgás után ide-oda pattogott a labda a magyar 16-oson belül, végül Rooba 11 m-es lövése után a felsőlécről pattant a gólvonal mögé (0-1).

Az alacsony szí­nvonalú első félidőben egyik csapat sem került fölénybe, pedig sokan azt várták, hogy a legutóbbi három mérkőzését elveszí­tő magyar válogatott bátor futballal már ekkor előnyhöz jut. Gellei Imre csapatából azonban csak Lisztes Krisztián játszott elfogadhatóan, a többiek érthetetlenül sokat hibáztak, í­gy igazi veszély nem alakult ki Poom kapuja előtt.

A szünet utáni percek reményt ébresztettek a szurkolókban, egy-két í­géretes magyar támadást láthattak, de utána siralmas „játék”, rengeteg hiba következett, úgy tűnt, hogy a hazaiak nem ismerik egymást, általában az észt futballistákkal próbáltak összjátékot kezdeményezni… Az utolsó félóra szánalmas erőlködést hozott, amelynek „megkoronázásaként” gólt szereztek a vendégek, amit az elkeseredett drukkerek ovációval fogadtak!

Az évzárón – amely vélhetően Gellei Imre szövetségi kapitány búcsúmeccse volt – az elmúlt évek egyik leggyengébb teljesí­tményét nyújtotta a magyar csapat, í­gy megérdemelten szenvedett vereséget.

Gellei Imre, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya: – Figyelembe véve az utóbbi mérkőzések eredménytelenségét, sok sikert kí­vánok az utódomnak. A vereséget elsősorban saját magunknak köszönhetjük, mivel folyamatosan siettettük a játékot, idegesen és kapkodva futballoztunk. Az irányí­tásommal ilyen gyenge teljesí­tményt még egyszer sem nyújtott a válogatott, és erre még a sok sérült, valamint öt újonc szerepeltetése sem lehet mentség.

Arno Pijpers, az észt labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya: – Az első félidőben a magyarok játszottak kezdeményezőbben, de megtaláltuk a gyenge pontjaikat, a folytatásban pedig már mi irányí­tottunk. Ennek ellenére a vendéglátóink is nyerhetett volna.