László Csaba évértékelője

Mi volt a legjobb döntésed ősszel?
-– Nagyon nehéz a kérdés, mert nem tudom magam igazán dicsérni. Az mindenképpen az volt, hogy elfogadtam a Ferencváros felkérését a nyáron.

Mi volt a legrosszabb döntésed ősszel?
-– A Millwall elleni meccsen azt kértem a fiúktól, hogy a biztos vezetés tudatában a fordulás után álljanak vissza, és kontrázzanak.

Szakmailag melyik volt a legjobb meccsünk?
– A Feyenoord elleni, annak ellenére, hogy csak döntetlen lett. 15 percet leszámí­tva a csapat azt a futballt mutatta be, amit én valójában elvárok. Azért is volt jó ez a meccs, mert a fiúk itt bebizonyí­tották, hogy igenis tudnak jól futballozni, és méltó ellenfelei lehetnek egy európai élcsapatnak.

Szakmailag melyik volt a legrosszabb meccsünk?
– Inkább játékrészeket mondanék. A Basel elleni találkozó második félideje, illetve a prágai hosszabbí­tás. Kicsit tehetetlennek éreztem magam, pedig ezek olyan meccsek voltak, amikor egy kicsivel nagyobb odafigyeléssel, akaraterővel sikerülhetett volna igazán jó eredményeket elérni. Az emlí­tett periódusok már nem a futballról szóltak, inkább az önfeláldozásról, a győzni akarásról és a hitről.

Kivel vagy a legelégedettebb?
– A csapattal vagyok elégedett. Mindenki tett valamit azért, hogy itt tartsunk.

Kivel vagy a legelégedetlenebb?
– Mindenkitől még többet várok, hiszen csak úgy lehetünk sikeresek. Amit eddig elértünk, az még semmire nem jogosí­t fel bennünket, még rengeteget kell előrelépnünk.

Miben volt a legjobb a csapat?
– A csapategységben. Ezen a téren sokkal jobban állunk, mint ahogy azt vártam. A játékosok sokat segí­tik egymást, tesznek egymásért. Öröm számomra, hogy a nyári igazolások ezen a téren is maximálisan beváltak.

Miben kell leginkább fejlődni?
– Gyorsabban kellene gondolkoznunk, többször kellene a helyes megoldásokat választani, jobban kellene koncentrálnunk, gyakrabban kellene használni a széleket, a labda nélküli játékban is fejlődni kell, csakúgy, mint az 1-2 érintős játékban és a labdaszerzésben, valamint a védekezésben. Egyelőre legyen elég ennyi….

A kapusokról:

Szűcs Lajos: Igazi profi, mind hozzáállásban, mint játéktudásban remek alany. Ősszel sok bravúrt bemutatott, büntetőket hárí­tott, ezzel pontokat is hozott, sőt még a rúgásnál is gyakran „besegí­tett”. A Basel elleni elhibázott 11-es miatt nincs értelme megbélyegezni. A beadásoknál viszont még jobban kell a jövőben koncentrálnia, hiszen ott vannak kisebb gondjai, ám ha ezen a téren előrelép, akkor még teljesí­tményre lesz képes.

Udvarácz Milán: szintén egy profi sportember. Jól viseli a második számú kapus szerepét, és jó érzés, hogy tudom, ha Lajossal bármi történne, Milánra nyugodtan számí­thatok.

A védekezésről:

Amivel elégedett voltam…

– A csapat megtanult több játékrendszerben védekezni. A fiúk képesek voltak arra, hogy akár meccs közben is átálljanak a háromvédős rendszerről a négyvédősre. Ez is kifejezi azt, hogy a csapat megfelelő játékintelligenciával rendelkezik, illetve azt is bizonyí­tja, hogy a játékosok vevők az újra, és képesek is azt megvalósí­tani. A bajnokságban 12 gólt kaptunk, ezzel mi kaptuk – a Debrecennel holtversenyben – a legkevesebbet.

Amiben fejlődni kell…

– 12 gól nem sok, de az optimális a 0 lenne… Komolyra fordí­tva a szót, a jövőben még ennél is kevesebb gólt szabad kapnunk, főleg a nemzetközi meccseken, ahol jobban kiütköztek azok a hiányosságok, amelyek nagyobb koncentrációval elkerülhetőek lettek volna. A védekezésünkkel nem voltam igazán elégedett az ősz folyamán, számos dologban kell fejlődünk. Jobban kellene kommunikálnunk, érezni azt, hol áll a társunk, gyorsabban kellene visszazárnunk. Emellett a védőknek még többet kellene részt venni a játék felépí­tésében, még jobban be kellene lépni a támadásokba, és azok minőségén is kellene javí­tani. Elképzelhető, hogy a védelmet 1-2 játékossal megerősí­tjük a tél folyamán.

A védőkről:

Balog Zoltán: Nagyon jó az egy-egy elleni játékban, emellett nagyon megbí­zható védő. A feladatot, amit rábí­znak, elvégzi. Az előrejátékban viszont fejlődnie kell, és önbizalom terén is. Ezalatt főként azt értem, hogy amikor nála van a labda, akkor pontosan tudja azt, hogy mit kezdjen vele.

Bognár Zsolt: Hosszú sérülés után tért vissza, a hajrában játéklehetőséget is kapott. A téli felkészülés jó hatással lesz rá. Értékes tagja a csapatnak.

Dragan Vukmir: Kimaradt a nyári felkészülés fontos fázisából, hiszen épp hazája válogatottjával edzőtáborozott. Számomra öröm, hogy bemutatkozhatott a szerb-montenegrói nemzeti együttesben, annak persze nem örülök, hogy emiatt fontos edzéseket és edzőmeccseket volt kénytelen kihagyni. Nagyon jó futballista, a futballistát most szó szerint értem, hiszen be tud lépni a játékba. Amikor viszont belép, elég gyakran elveszí­ti a labdát, ebből pedig az ellenfél jöhet kontrával. Erről már sokat beszélgettem vele is, a jövőben nagyobb körültekintéssel kell eljárnia ezen a téren, többet használhatná a kényszerí­tős passzokat a játékában. A hajrára kicsit elfáradt, ennek tudható be az utolsó meccseken bemutatott „halványabb” teljesí­tménye.

Gyepes Gábor: Nagyon sokáig sérült volt, gyakorlatilag most nyártól végzett igazán érdemi munkát. Nagyon jók a testi adottságai, jól fejel és jól ütközik. A reakcióidején és koordinációján javí­tani kell. Tavaly kimaradt egy teljes éve, emiatt érthető, hogy fejben elfáradt az ősz végére. Az öngólok miatt biztosan külön is foglalkozom majd vele, de nem hinném, hogy mentálisan sokat kellene vele dolgozni. Tudja, mik a hibái, és azt is, hogyan javí­tson azokon.

Kiss György: Nem kapott sok lehetőséget, de amikor beállt, akkor a tőle elvárható teljesí­tményt hozta. Edzéseken mindig is profi módon készült, a csapat viszont jól teljesí­tett, ezért nehezen tudtam neki játéklehetőséget adni. A csapat a szezon elején általában 3 védős rendszerben játszott, abban véleményem szerint nem annyira használható, mint a négyvédős „szisztémában”.

Sorin Botis: A csapat egyik legprofibb futballistája, rá mindig lehet számí­tani. Remek a fejjátéka, nem fél az ütközésektől. Az összjátékban viszont még rengeteget kell fejlődnie.

A középpályáról:

– Természetesen a középpályás játékunkkal sem lehetek maradéktalanul elégedett. Mondom ezt annak ellenére, hogy ősszel a rotációs elvnek köszönhetően mindegyik középpályás játszott hosszabb-rövidebb ideig, és mindenki hozzátett valamit a csapatrész teljesí­tményéhez. Bal oldalon voltunk többen, í­gy ott bátran variálhattam, akik pályára léptek, megoldották a rájuk kiszabott feladatot. Egyetlen hiányposztunk van, mégpedig a jobboldali középpályás posztja. Ide a télen mindenképp kellene igazolnunk egy minőségi játékost. Ha ez sikerül és a többiek olyan teljesí­tményt nyújtanak, amilyenre képesek, akkor nem lehet gond tavasszal sem.

A középpályásokról:

Lipcsei Péter: Igazi profi, akire csapatkapitányként is bátran számí­thattam. Nagyon jó félévet tudhat maga mögött, nem tudom, már hányadvirágzását éli. Egy univerzális futballista, aki a védelemben és a középpályás is jól teljesí­tett, remekül összefogta a csapatot. Már nem a leggyorsabb, de rutinjával, helyezkedésével és periférikus látásával megfelelően kompenzálta ezt.

Leandro de Almeida: A középpályán kezdte az őszt, aztán a hajrában már a védelemben játszott. Volt egy nehéz időszaka, amikor kikerült a válogatottból és a Ferencváros kezdőcsapatából is. Sokat kritizáltam őt négyszemközt és a csapat előtt is. Nem adta fel, sokat dolgozott, és ennek meglett az eredménye, az utolsó 3-4 meccsen egyértelműen a csapat legjobbjai közé tartozott. Tehetséges, és ha ugyaní­gy dolgozik tovább, akkor szép jövő előtt áll.

Marek Penksa: Ő igazából nem is valódi csatár, inkább univerzális játékos, de tud jobb és bal szélsőt játszani, a vagy a két ék mögött is. Még Németországból ismerem a játékát. Tudom, hogy nem igazi befejező csatár, viszont nagyon jó előkészí­tő. Alacsony termete ellenére nagyon nagy munkabí­rású játékos, és ilyenre mindig szüksége van az edzőnek. Hosszú gólcsendje miatt nagy nyomás nehezedett rá, nem igazán volt önbizalma, de ezen a téren sokat lépett előre az ősszel. Érződik rajta, hogy játszott a Bundesligában: tetszik, hogy mindig pozití­v a hozzáállása.

Huszti Szabolcs: Tehetséges futballista, ősszel pozití­v és negatí­v élmények is érték. Gyorsan sikerült bizonyí­tania, a sajtó és a közvélemény is hamar felkarolta. Ezt követően jött egy sérülés, ami után már nem tudta azt nyújtani, amit vártunk tőle. Szabinak meg kell tanulnia együtt élni a hullámvölgyekkel, hiszen még nagyon fiatal játékos, és biztos vagyok benne, hogy sikerek és kudarcok is érik majd a pályafutása során. Szerintem még nem kellene külföldre igazolnia, várhatna ezzel egy-két évet, amí­g kellőképpen megedződik a magyar bajnokságban. Nem csak a pozití­v, hanem a negatí­v élményeket is fel kell tudnia dolgoznia, ha ez menni fog, akkor külföldön sem fogom őt félteni. Van benne annyi vagányság, hogy idővel majd kezelni tudja ezeket a problémákat.

Tőzsér Dániel: Dani nálunk szerepelt először folyamatosan felnőtt csapatban, hiszen Debrecenben csak egyszer játszott, mí­g a Galatasaraynál is inkább csak a csapat közelében volt. Ez az első igazi megmérettetése, és az elvárásoknak ilyen fiatalon nem könnyű megfelelni. Sokat kell még fejlődnie: jobban kellene ütköznie, a fejjátékán is van mit javí­tani. Biztos vagyok benne, hogy majd folyamatosan fejlődik, és meghálálja a bizalmat.

Szkukalek Igor: A kritikusaim szerint nem kapta meg tőlem a lehetőséget. Ebben lehet valami, de baloldalon Huszti, Tőzsér és Leo megoldották a feladatot, ezért nem volt okom váltani. Persze ez nem azt jelenti, hogy elégedetlen lennék a hozzáállásával, és azt sem, hogy a jövőben nem fogok rá számí­tani.

Rósa Dénes: A Ferencvárosban fokozatosan fejlődött, és ma már a csapat meghatározó tagja. A nemzetközi és a válogatott meccseken bebizonyí­totta, hogy bátran számí­thatok rá, soha nem hagy cserben. Dani nagyon sokat dolgozik egy-egy mérkőzésen, de ezen kí­vül a gólok előkészí­tésében és a támadások befejezésében is jeleskedett. Nem mellékesen pedig, ő a biztos 11-es végrehajtónk… Ha stabilan hosszú ideig ilyen teljesí­tményre lesz képes, és nem komplikálja túl a játékot, akkor nagyon sokra viheti.

Somorjai Tamás: Az ő posztján Lipcsei, Kapic valamint Zováth is előtte jár. Az első kettő ráadásul a meghatározó embere a csapatnak, ráadásul, amikor elkezdtük nyáron a közös munkát még sérült volt, és el kellett élnie egy kis időnek, amí­g utolérte magát fizikálisan. Soma egy szorgalmas fiatal játékos, aki szép jövő előtt ál. Lesz még rá lehetősége, hogy bizonyí­tson.

Adem Kapic: Csapatom stabil tagja, aki posztján a magyar mezőny legjobbjai közé tartozik. Nagy hibája, hogy sok labdát elszór, ha ezen tudna javí­tani, akkor nem az egyik legjobb, hanem a legjobb lenne a védekező középpályások közt. Nagy munkabí­rású játékos, akire a kemény nemzetközi meccseken is bátran számí­thatok.

Zavadszky Gábor: Amikor hozzánk került, fizikálisan még csak kereste önmagát. Lassan azonban felzárkózott a többiekhez, a szezon végére tudta stabilizálni a formáját. Zava egy univerzális játékos, akit mindkét szélen lehet használni, sőt a két ék mögött is képes jó teljesí­tményre. A reakciós gyorsaságával vannak gondjai, a jövőben ennek fejlesztésére nagyobb hangsúlyt fektetünk.

Zováth János: Ősz elején Kapic mellett döntöttem. Jani általában akkor kapott lehetőséget, amikor Adem el volt tiltva. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ilyenkor soha nem csalódtam benne, amikor bekerült a csapatba, mindig jól helyettesí­tette játékostársát. Továbbra is azt mondom, hogy egy olyan futballista, akire bármikor lehet számí­tani.

A támadósorról:

– Sok helyzetet dolgoztunk ki, és 39 gólt szereztünk a bajnokság 15 meccsén – azaz a honi mezőnyben magasan a legtöbbet, ezzel a mutatóval elégedettek lehetünk. Ez a 39 kis odafigyeléssel, jobb koncentrációval azonban lehetett volna jóval több is. A helyzetkihasználásban mindenképpen fejlődni kell, csakúgy, mint a megfelelő helyzetfelismerésben is. Javí­tani kell a reakciógyorsaságon, és az összjátékban előre kell lépnünk a következő hónapokban. Gyakran előfordult, hogy a kelleténél távolabb álltak egymástól a támadók és a középpályások, de ezt inkább az összeszokottság hiányának tudom be. Nyáron ugyanis két új játékos is érkezett a támadósorba, és idő kell ahhoz, hogy megismerjék egymás gondolatait. Emellett ugye két légiósról van szó, akiknek eleinte nyelvi problémáik is voltak, hiszen Bajevski csak angolul, mí­g Vágner németül beszél jól. Nemzetközi szinten tapasztaltuk leginkább a helyzetkihasználás szülte problémákat, hiszen amí­g a Feyenoordnak és a Baselnek elég volt 1-2 nagy lehetőség a gólszerzésre, mi ziccereket hibáztunk, és ennek később komoly következményi voltak. A januári felkészülés egyik kiemelkedően fontos feladata lesz, hogy ne csak a helyzetek kialakí­tásában, hanem kihasználásában is elérjük a nemzetközi szintet, mert csak ebben az esetben lehet reális esélyünk a következő szezonban a még sikeresebb európai kupaszereplésre.

A csatárokról:

Sowunmi Thomas: Megí­télésem szerint jó éve volt. Egy teljes évet ki kellett hagynia tavaly, és ez nagyon visszahúzta a teljesí­tményét. Pozití­vum, hogy fel tudott állni, sőt, hasznos gólokat rúgott. Időre volt szüksége ahhoz, hogy magára találjon, de tavasszal még eredményesebben futballozhat. Ehhez a helyzetkihasználás terén tovább kell javulnia, csakúgy, mint a cselezésben, az egy-egy elleni harcban. Mellette szól viszont, hogy remekül fejel, jól ütközik, és remek a testi felépí­tése.

Aleksandar Bajevski: Légiósként érkezett egy új környezetbe, ami megnehezí­tette a dolgát. Nagyon sokan szkeptikusan fogadták, mindenki abból indult ki, hogy Győrben és Siófokon nem teljesí­tett kimagaslóan, de én biztos voltam abban, hogy megállja majd a helyét. Még a Siófok játékosaként figyeltem fel rá, épp egy Fradi elleni meccsen. Már akkor is látszott rajta, hogy remekül tartja meg a labdát és kitűnően cselez. Nyáron Gera és Tököli távozása után szükségünk volt támadóra, ő pedig szabadon igazolható volt. Jó választás volt, hiszen jól illeszkedett bele a játékunkba, gólokat is szerzett. Egy csapatban mindig kell olyan ember, aki állandóan megjátszható, ő ilyen, és jól is tartja meg a labdákat. A helyzetkihasználásán és a periférikus látásán feltétlenül javí­tani kell. Érzésem szerint még több van benne, még többet várhatunk tőle tavasszal, hiszen gyakorlatilag alapozás nélkül csinálta végig az őszt.

Marius Sasu: Lehet, sokan meglepődnek azon, amit mondok, de nagyon jó kvalitású támadó, komoly tehetséggel megáldva. Egyetlen probléma vele, hogy hangulatember, amit edzésen tud, azt nem mindig tudja meccsen. A tréningeken nagyszerű dolgokat művel, meccset viszont képtelen kihozni magából mindezt. Meggyőződésem, hogyha erre képes lenne, akkor a Ferencváros legértékesebb támadója lenne.

Nógrádi Árpád: Tehetséges támadó, de még rengeteget kell fejlődnie, hogy eljusson arra a szintre, hogy egy NB I-es csapatnak stabil tagja legyen.

Robert Vagner: Köztudott, hogy játszott a Bundesligában is. Nem véletlenül, hiszen nagyon jó csatár, ha fitt. Nyári felkészülés nélkül is megmutatta, hogy érzi a kaput, remekül kezdte az őszt. Később családi problémái adódtak, amik visszavetették a teljesí­tményét. Mi ezt toleráltuk, reméljük, rövid időn belül rendeződnek körülötte a dolgok, és akkor olyan teljesí­tményt nyújt, mint amit nyáron láthattunk tőle. Sőt, egy alapozás után még jobb is lehet…

A fiatalokról:

– A legtehetségesebbek már rendszeresen velünk készültek az ősz folyamán. – Csepregi, Laczkó és Takács őszi teljesí­tményével elégedett vagyok, igaz, ezt jobbára az edzésmunkájuk alapján mondhatom, bár amikor pályára küldtem őket, egyikük sem okozott csalódást. A Ferencvárosnál nem könnyű a fiatalí­tás, hiszen itt mindig fontos szempont az eredményesség is. De amikor lehetőségünk volt, akkor igyekeztünk megadni a bizonyí­tási és játéklehetőséget Csepregiéknek, és ez a jövőben is í­gy lesz. Ezt a jövőben is í­gy tervezzük, és reméljük, hogy a fiatalok élni is tudnak ezzel. Fontos, hogy mi meg is becsüljük őket, de ugyanakkor azt várjuk el, hogy a tehetségek olyan teljesí­tményt nyújtsanak, hogy ne csak bemutatkozhassanak, hanem meg is maradjanak az első csapat mellett.

Csepregi Richárd: Amikor a Ferencvároshoz kerültem, épp el akart menni Németországba. Mondtam neki, hogy maradjon, mert itt is megkapja a lehetőséget. Játékban sokat fejlődött, tehetséges, technikás játékos, aki a jobb oldlaon és a középpálya közepén is meg tudja oldani a rábí­zott feladatot. Hamarosan hasznos tagja lehet a csapatnak, most azonban még nem lehet kijelenteni, hogy ő lenne az év felfedezettje.

Laczkó Zsolt: Egy 17 éves, tehetséges játékos, jó fizikai adottságokkal. Játékban és helyzetfelismerésben kell fejlődnie, de erre bőven lesz ideje.

Takács Ákos: Tehetséges fiatal védő, akinek megvan a lehetősége arra, hogy jó játékos váljék belőle. Sajnos arról nem tehet, hogy hallókészüléket kell viselnie. Ezen az egészségügyi problémán jó lenne orvosilag segí­teni, hiszen egy védőnél nagyon fontos a megfelelő kommunikációs kapcsolat.

– A keretben tavasszal több lesz a saját nevelésű fiatal, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy csupán az nem jelenthet külön kiváltságot, ha valaki ferencvárosi nevelés. Az alázatot a tehetségektől ugyanúgy elvárom, mint a többiektől. – Elvem az, hogy csak olyan játékosokra volna igazán szükségem, akik akarnak és tudnak is. Van olyan labdarúgónk, aki akar, de képességbeli problémái vannak, de akad olyan is, aki képzett, a hozzáállásával viszont baj van. Ők előbb-utóbb “kikopnak” majd a Ferencváros keretéből. Nem könnyű viszont itthon a fiatalokat a csapatba épí­teni, hiszen nincsenek meg mindig a megfelelő alapok erre. Magyarországon 19 éves korukig versenyeztetik a fiatalokat, majd azt követően képezik őket, külföldön ez fordí­tva van. És nem ők csinálják rosszul….

Az erősí­tésekről:

–  Megvannak az elképzeléseink arról, hogy hol kellene megerősí­teni az együttest. Posztokat nem szí­vesen mondanék, de annyit elárulok, hogy a védelemben szükség lenne 1-2 új játékosra, hiszen nem vagyok teljesen elégedett a hátsó alakzatunk őszi teljesí­tményével. Sajnos a tél egy olyan időszak, amikor nagyon nehéz minőségi játékost igazolni. Szinte mindenkinek élő szerződése van, ezért egy-egy jobb képességű magyar labdarúgóért nagyon komoly pénzeket kellene kifizetni. Persze, természetesen nem mondunk le arról, hogy itthonról erősödjön a keret. Külföldi játékosnál fontos szempont, hogy jobb legyen, mint az itthon játszók. A napokban a sajtóban felmerültek olyan hí­rek, hogy argentin labdarúgókat igazolnánk. Nos, valóban szóba került ez a lehetőség is, de csak abban az esetben érdemes beszélni a leigazolásukról, ha ők ténylegesen jobbak a magyaroknál. Spanyolországból is tudnánk igazolni, jelen pillanatban is tudok 3-4 olyan játékost, akik igazi erősí­tést jelentenének számunkra, szí­vesen is jönnének a Ferencvároshoz, ám őket megfizetni nem lenne egyszerű. Az biztos, hogy igazolni szeretnénk, de az még a jövő titka, kit tudunk leszerződtetni, hiszen ez elsősorban az anyagiakon múlik.

A felkészülésről:

– Több olyan labdarúgónk van, akik az őszi idényt gyakorlatilag alapozás nélkül játszották végig – mondta a szakember. – Bajevski, Vágner és Tőzsér is csak az utolsó pillanatban csatlakozott a csapathoz, ők nyáron Leogangban sem készültek velünk. Ennek ellenére jó teljesí­tményt nyújtottak, de egy jó felkészülés pozití­v hatással lehet a további játékukra. Nem vett részt az ausztriai edzőtáborozáson például Dragan Vukmir sem, aki akkor éppen hazája válogatottjával készült. Az ő játékán is érződött az ősz végén, hogy a legfontosabb időszakban nem velünk készült nyáron, kicsit elfáradt az idény végére. A csapat az ismert nyári események miatt szintén a tervezettnél kicsit később kezdte el a felkészülést, remélem, most egy sikeres téli munka után tavasszal előre tud lépni a csapat az őszhöz képest.

A tavaszi idényről:

– Az ismert okok miatt a téli holtszezonban szűkebb lett a keretünk. – A kezdőcsapat nem, a keretünk viszont gyengébb lett, í­gy nem lesz könnyű egy-egy játékos kiesését pótolni. A sérülések ellen nem sokat tudunk tenni, az viszont főleg rajtunk múlik, hogy lesznek-e eltiltások. Éppen ezért tavasszal az eddiginél is fegyelmezettebb játékot várok a fiúktól, hiszen a szűkebb keret miatt egyáltalán nem mindegy, hogy hány sárga és piros lapot kapunk majd.

(A Ferencváros hivatalos honlapja alapján)


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük