1994.IV.6. Magyarország – Szlovénia 0-1

Szerdán mérkőztek először Magyarország és Szlovénia labdarugó válogatottjai. A szombathelyi stadionban előbb az olimpiai együttesek léptek pályára, majd utána következett az A-válogatottak premierje.

Az őszi Európa-bajnoki selejtezőkre készülő A-válogatottak összecsapására sem telt meg – még csak félig sem – a szombathelyi stadion, de erre nem is lehetett számí­tani.

Magyarország – Szlovénia 0:1 (0:1)
Szombathely, 4000 néző, V: Sedlacek (osztrák)

Magyarország: Végh (Koszta 46.)- Márton – Szekeres, Lipcsei – Mracskó, Halmai, Bognár Gy. (Albert 46.), Illés (Hajszán 46.), Keresztúri (Jagodics 79.) – Csertői (Vincze I. 46.), Klausz

Szlovénia: Zupan – Galic – Milanic, Englaro (Krizan 84.) – Jermanis, Pate (Oblak 79.), Zidan, Katanec, Novak – Udovic, Gliha (Rudonja 81.)

Gól: Katanec (26.)
Sárga lap: Mracskó (15.) illetve Galic (50.), Zidan (54.), Novak (83.)
Jók: Szekeres, Márton illetve Katanec, Milanic, Udovic

Az első negyedórában nem sok emlí­tésre méltó esemény történt a játéktéren. Az egyik oldalon Galic, a másikon Mracskó kapott sárgalapos figyelmeztetést egy-egy szabálytalan szerelésért. Közben a 10. perdben Pate ugorhatott ki, ám kivárt, s ezzel lehetőséget adott a visszarohanó Mracskónak, hogy beérje, s szerelje. Hét perccel később az Olaszországban profiskodó Katanec vállalkozott távoli lövésre, de szerencsére labdája kapu fölé szállt. A 26. percben a büntetőterület sarkától nem messzire Mracskó szabálytalankodott az ügyesen cselezgető Glihával szemben. A megí­télt szabadrugást a csapatkapitány, Katanec az alapvonaltól számí­tva, mintegy 20 m-ről – a rosszul vetődő Végh hasa alatt – a rövid, jobb alsó sarokba bombázta (0:1). A gólnál derült ki, hogy milyen sok szurkoló érkezett Szlovéniából, hiszen a nézőtéren szinte többen örültek, mint bánkódtak. Később is a vendégek vezették a formásabb támadásokat, a magyar védők nem egyszer könnyen zavarba jöttek. A 30. percben Pate távoli lövése halt el a védőkön, a másik kapu előtt pedig Illés nem találta fel magát egy sokat í­gérő helyzetben. Verebes Józsefnek sem tetszhetett a mutatott játék, mert ekkor valamennyi csereemberét elküldte melegí­teni. Aztán Halmainak akadt egy jól eltalált lövése, de a labda nem jutott el a kapuig. Utána Mracskó „hazaadása” mozgatta meg Zupant. A félidő hajrájában több hazai védő is hibázott, ám a kilépő Udovic nem tudott élni a kí­nálkozó lehetőséggel.

A szünetben Verebes József négyes csere mellett döntött: a kapuban Véghet Koszta, a mezőnyben Bognárt Albert, Illést Hajszán, Csertőit pedig Vincze váltotta fel. A vasi szurkolók azonban mégsem voltak elégedettek, ők a helyi kedvencet, a debütálásra váró Jagodicsot követelték a csapatba.

Az 50. percben Klausz egyenlí­thetett volna, elgurí­tott a kifutó kapus mellett, ám Milanic a gólvonalról kirúgta a labdát. Rá négy pecre Zidan kapott sárga lapot kezezésért. A szabadrugást Hajszán mintegy 24 m-ről a kapufára bombázta. A magyarok védelme gyakran átjáróházhoz hasonlí­tott, a gyors kontratámadások megoldhatatlan feladat elé állí­tották a játékosokat. Előbb Koszta tisztázott a kapujából messze kifutva, majd Gliha közeli lövésénél csak a szerencse védte meg hálóját a góltól. A másik oldalon Klausz jeleskedett, kapuba tartó labdáját a kétségbeesetten visszafutó Novak vágta ki. Ebben az időszakban szinte végig a vendégek térfelén folyt a játék, ám a szlovénok szervezetten, jól védekeztek – bár az is igaz, időnként arra rúgták a labdát, amerre éppen álltak. A 72. percben Vincze lőtte kapura a labdát 16 m-ről, az irányzék azonban ezúttal sem volt pontos. Később Hajszán tört be szép cselekkel a 16-oson belülre, középreadása viszont nem sikerült. Erősödött a magyarok nyomása, de a várt eredmény elmaradt. A 75. percben mégis a szlovénok előtt nyí­lt lehetőség: Katanec gyorsan elvégzett egy szabadrugást, mértani pontossággal Udovic elé í­velt, ő egyedül húzott kapura, kicselezte Kosztát is, ám Márton a gólvonalnál mentett. A 79. percben Keresztúri helyére Jagodics, Pate helyére pedig Oblak állt be. Utána újra Udovic került helyzetbe, de erőtlen lövése nem okozott különösebb gondot Kosztának. Újabb két perc elteltével Gliha helyét Rudonja foglalta el. A 83. percben Novak időhúzásért iratkozott fel a sárgalaposok közé. Egy perc múlva Englaro is lement, helyére Krizan állt be. A magyarok elkeseredetten támadtak, a szlovénok viszont nagy-nagy elszántsággal, időnként önfeláldozóan védekeztek. Sőt, a végén még arra is futotta a vendégek erejéből, hogy előre törjenek, előbb Rudonja, majd Zidan veszélyeztette a kaput, az egyik alkalommal Márton tisztázott, másodszor pedig Koszta védett. A 90. percben Udovic távoli bombája kerülte el a kaput.

A sporttörténelem első magyar – szlovén párharca megérdemelt vendégsikert hozott, s nem túlzás állí­tani: Katanec és társai helyzeteik alapján akár nagyobb arányban is nyerhettek volna. A magyarok sajnos idei második hazai mérkőzésüket is elvesztették, s ebben az évben még csak az osztrákok elleni idegenbeli döntetlenre lehetnek büszkék.

A meghirdetett, mérkőzést követő sajtótájékoztatóra Verebes József, a magyar szövetségi kapitánya nem jött el, í­gy csak dr. Zdenko Verdenik, a szlovénok szövetségi kapitánya állt az újságí­rók rendelkezésére. Ő í­gy értékelt: – Tanulni jöttünk Magyarországra, de talán már most bebizonyí­tottuk, hogy jó utat választottunk. Hiszen hozzánk képest a magyarok még mindig futbalnagyhatalomnak számí­tanak. Elég arra gondolni, hogy ez nekünk még csak a 9. válogatott mérkőzésünk volt. Igyekeztünk alaposan felkészülni, szervezetten játszani – ez sikerült is, de azt sem szabad elhallgatni, hogy időnként csak a szerencse mentett meg bennünket a góltól.

A sajtótájékoztató házigazdája, Vándor Kálmán, az MLSZ sajtófőnöke a következőket mondta: – Láttam már ennél lélekemelőbb mérkőzést is. Azt azonban mindenképpen hozzá kell tenni: nem a szombathelyi vendéglátáson múlott az eredmény.