1997.IV.30. VB selejtező, Svájc – Magyarország 1-0

Szerda este a zürichi Hardturm-stadionban a svéd Leif Sundell játékvezető irányí­tásával mérkőzött meg egymással Svájc és Magyarország labdarúgó-válogatottja.

Az európai 3. csoportban – amint a további 18 szerdai összecsapáson is – a résztvevők a jövő nyári, Franciaországban sorra kerülő világbajnoki döntőbe jutásért küzdöttek, selejteztek svájci gyepen.

Vb-selejtező, európai 3. csoport:

Svájc – Magyarország 1-0 (0-0)
Zürich, Hardturm stadion, 17 300 néző, V: Leif Sundell (svéd)

Svájc: Lehmann – Vega – Ohrel, Sforza, Walker – Wicky (Lombardo 63.), M. Yakin, Vogel – Kunz (Chassot 57.), Chapuisat (Grassi 75.), Türkyilmaz

Magyarország: Sáfár – Lőrincz E. – Kuttor, Bánfi, Keresztúri – Mracskó (Nyilas 71.), Illés, Urbán, Nagy N. (Szlezák 57.) – Orosz (Halmai 81.), Klausz

Gól: Türkyilmaz (84.)
Sárga lap: Vega (56.), Yakin (71.) illetve Mracskó (11.), Klausz (21.), Urbán (54.), Bánfi (79.), Nyilas (89.)

Az enyhén szólva felázott talajon a várt svájci rohamok „melegí­tették be” Sáfárt, és a magyar hátsó véderőművet. A Vasas DH „portása” gyorsan szedte le a levegőből a magas beadásokat, egy í­zben Kuttor a cipője orrával mentett Türkyilmaz elöl, majd az 5. percben Chapuisat 18 méterről mintegy másfél méterrel durrantott a kapu jobb oldala mellé. A 9. percben Kunz éles szögből, balról suhintotta rá a labdát, az erős lövés az oldalhálóban halt el. Ezt követően két percen belül két, keresztben ellőtt labda állí­totta nehéz feladat elé Bánfiékat. Nem rajtuk múlott, hogy érintetlen maradt a vendégkapu… A 18. percben Orosz cselezett, majd húsz méterről a bal sarok mellé lőtt. Közben Klausz vérző homlokát ápolták a partvonal mellett. A vészterhes bő nyitó negyedóra leteltével végre kezdtek lábról lábra „célozni” a magyarok, de igazán folyamatos támadómunkáról szó sem volt. Dehát teltek a percek, és svájci gól nélkül teltek – ez volt a lényeg. A 25. percben baloldali szöglet után Yakin éles fejese elcsúszott a kapu jobb oldala mellett. Négy perc múlva Chapuisat lerázta magáról Bánfit, balról leadott lövése újfent elkerülte a kaput. Kisvártatva Türkyilmaz kevert veszélyesen, de szögletre mentettek előle. A 36. percben Yakin szabadrúgása vérszegényen gurult ki a jobb saroktól tekintélyes távolságban. A 39. percben Mracskó végre följött a jobb oldalon, beadását Klausz hét méterről föléfejelte. Tiszta esély volt a javából. Az ellenakció után Kunz lövését Sáfár bravúrral, lábbal rúgta vissza a mezőnybe. A 44. percben Urbán remekül indí­totta Nagyot, a beadást Orosz 13 méterről bombázta kapura, Lehmannról a bal kapufára vágódott a labda.

A 49. percben Urbán ugyan elveszí­tette a labdát, de Mracskó még lőni tudott; Lehmann jelentős légiutazás bemutatásával tolta a léc fölé a szerencsés irányú és erős bombát. Svájc nyomott, de egyre kevesebb figyelmet szentelt a védekezésre. Ez érthető, hiszen a „fehérkeresztes” gárdán csakis a győzelem segí­thetett volna. A 60. percben Vogel adott Yakinhoz, a 24 méteres bomba levágódott Sáfárról. Türkyilmaz érkezett nagy lendülettel, de a „duplázást” is ritka bravúrral mentette Sáfár. Ismét egy nyugalmasabb tí­z perc következett, egyre öldöklőbb, test-test elleni közelharcokkal. Mentek a percek, a magyar védelem viszonylagos nyugalmat teremtett, noha az első félidőhöz hasonló, ostorcsapásszerű ellenakcióra nem futotta a bátorságból; vagy az erőből. Orosz fordult le egy alkalommal, de valahogy a földre birkózták. Szlezák tartotta meg a labdát, de végül semleges sarokba szorí­tották. Hat perccel a vége előtt Sforza adott középre, Grassi fejjel megcsúsztatta a labdát, Türkyilmaz hat méterről a kapu bal oldalába lőtt (1-0).

Fura egy szerda este volt.

„Menet közben” jól alakultak a dolgok, hiszen a finnek vezettek Norvégia ellen Oslóban, Csank János szövetségi kapitány együttese pedig őrizte az egyik pontot. Azután Oslóban a 83. percben egyenlí­tett Norge, egy perc múlva Zürichben Türkyilmaz is betalált, a magyar álmok ekkor ködbe vesztek.

Legalábbis a zürichi álmok, mert most három hazai selejtező jön soron. Ami a szerda estét illeti: a roppant nehéz talajú Hardturm-pályán középszerű csata folyt, melyben inkább Svájc diktálta a tempót. Sok „helyzetféleség” tette lassan naggyá Sáfár kapust, a védelem is robotolt. A nem nagy átütőerővel játszó Svájcot csak a hazai környezet adta pluszelőny vitte előre. Közben Klausz és Orosz révén két tökéletes vendégesély maradt ki. S ahogyan tavaly ősszel Oslóban, a norvégok ellen, itt is a véghajrá törte meg Csank János szövetségi kapitány gárdájának ellenállását. Sforza a hátsó sorból is sorsdöntő erővé lépett elő gólt előkészí­tő pompás labdájával; Svájc nyert.

Hogy megérdemelten-e? Ezen lehet vitázni, de a lényeg szempontjából édesmindegy, hogy a magyarok simán pontot lophattak volna, mert az évkönyvbe a 0-1 kerül be. Úgy festett, az „ikszet” kí­vánja őrizni a Csank-csapat, bár olykor fölért Lehmann kapuja elé. A magyar együttesben Sáfár volt a legkiválóbb harcos, mellette Orosz is „élt”, kár, hogy gólesélyt hagyott ki. A többiek megfeneklettek egy kicsit a mély talajon. Urbánnak, Szlezáknak akadtak emlí­tésre méltó mozzanatai, Mracskó példásan küzdött.

Svájcból Yakin olykor villant, Türkyilmaz erőszakosan rohamozott, Lehmannak is akadt két bravúrja. Chapuisat csalódás, kisebbfajta szégyen, hogy lecserélték.

Az európai 3. csoport állása:

1. Norvégia 4 3 1 – 10- 1 10 pont
2. Magyarország 4 2 – 2 4- 4 6
Svájc 4 2 – 2 4- 4 6
4. Finnország 4 1 1 2 5- 6 4
5. Azerbajdzsán 4 1 – 3 2-10 3

A svájci labdarúgó-válogatott szerdai, magyarok felett aratott győzelme után a helvét szurkolók érthetően boldogan vigadtak a „zürichi éjszakában”.

Maguk a játékosok is szerfelett boldogak voltak, hiszen a sikerrel továbbra is életben tartották továbbjutási esélyeiket. Sokan Rolf Fringer szövetségi kapitány kitűnő elgondolásában látták a siker zálogát, mondván a 4-4-3-as felállással a magyarok nem tudtak mit kezdeni. Persze, arról kevesebb szó esik, hogy a házigazdáknak miért csak a hajrában sikerült bevenniük Sáfár Szabolcs kapuját.

A SIZ svájci hí­rügynökség csokorba gyűjtötte a Svájc – Magyarország világbajnoki selejtező főszereplőinek nyilatkozatait:

Rolf Fringer, a svájciak szövetségi kapitánya: – Tudtuk, hogy kemény csata vár ránk, hiszen feltétlenül meg akartuk nyerni a mérkőzést, amit végül ha szerencsésen is, de elértünk. Megbecsüljük a sikert, amit érzésem szerint teljesen megérdemelten arattunk, hiszen türelmesen kivártuk a megfelelő alkalmat, s ezért minden tiszteletem a csapatomé. Remek csatárhármasunk van, ezt a jövőben is kamatoztatnunk kellene. A csportban nagyon kiélezett a verseny a továbbjutásért. Még semmi sincs lefutva, bár az Azerbajdzsán elleni vereség még sok galibát okozhat nekünk.

Csank János, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – A mély talajú pálya nem feküdt nekünk, mert í­gy a harcosabb, jobb felépí­tésű svájciak akarata érvényesült. Nem tudtuk döntetlennel kihúzni a találkozót, mert idegesen játszottunk, s mivel a középpályásaink nem tudták megtartani a labdát, állandó feszültségben voltunk. Hogy megfelelő eredményt tudjunk elérni, ahhoz szinte minden olyan gólszerzési lehetőségünket ki kellene használnunk, amilyenek az első félidőben kétszer is adódtak számunkra.

Ciriaco Sforza, a svájci válogatott csapatkapitánya: – Kiszenvedtük a győzelmet. Az első percektől hatalmas akarással játszottunk, végig a mi kezünkben volt az irányí­tás. Meg akartuk mutatni, hogy csapatunkat még nem lehet leí­rni. Amí­g el nem fáradtak, a magyarok pontosan azt nyújtották, amire számí­tottunk. Én végig mondtam, hogy 1-0-ra nyerünk, igazam lett. Elégedett vagyok a csapat játékával, akárcsak a magaméval.

Roy Hodgson, az olasz Internazionale edzője, a svájciak korábbi szövetségi kapitánya: – A svájci válogatott becsületesen megküzdött a győzelemért. Sok helyzete alapján már az első félidő végére háromgólos előnyt kellett volna kiharcolnia. Ciri Sforza remekül játszott a liberó posztján, ezt a feladatot talán még ötvenéves korában is tökéletesen végrehajtaná. A svájci csapatnak többet kellene kamatoztatnia a háromcsatáros játékból.

Marco Grassi, aki csereként lépett pályára, s döntő érdemeket szerzett a svájci találatból: – A beadást követően már láttam, hogy Kubi – a gólszerző Türkyilmaz beceneve – üresbe mozdul be, akkor már csak az volt a célom, hogy pontosan fejeljem elé a labdát. Örülök, hogy sikerült. Nem volt elégtétel számomra, hogy pályára lépésem után kilenc perccel jött a győztes gól, mert én a mérkőzés elejétől szerettem volna játszani.

Stéphane Chapuisat, akinek a helyére bejött Grassi: – Nehéz győzelem volt, hiszen örülhettünk, hogy a szünet előtt nem a magyarok szereztek vezetést. Szerintem, nem döntő, hogy két vagy három csatárral játszunk, most is inkább agresszí­vebbnek kellett volna lennünk, többet kellett volna futnunk, s arra törekednünk, hogy elsősorban magas labdákkal hozzuk zavarba a magyar védelmet. Középpályás sorunkba elkelne egy olyan szervező játékos, mint amilyen Alain Sutter.

Raphael Wicky, a svájciak mindössze 20 esztendős középpályása: – Nekünk támadnunk kellett, ezért álltunk fel három támadóval. A lényeg a győzelem volt, semmi más nem számí­tott.