Cseh II. László

Cseh II László (1910. április 4., Budapest – 1950. január 18., Budapest), a III. ker TVE (1926-28: 50 bajnoki / 36 gól), a BSE (1929-31), a Hungária FC (1931-40: 184 bajnoki / 197 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja; 2x gólkirály; az év játékosa: 1935/36), a Kispesti AC (1939-40), a Szegedi AK (1940), majd a Gamma (1941) belsőcsatára, balösszekötője 1932 és 1939 között 34 alkalommal volt válogatott és 15 gólt szerzett. Az MTK örökös tagja.

„Matyi” a magyar labdarúgás kivételes képességű, szí­nes, de sokat vitatott egyénisége. A kerek bőrlabdának valóságos művésze volt. Tökéletes technika, nagy játékintelligencia, irányí­tókészség, szellemes, ötletekben gazdag húzások és „félelmetes” gólerősség jellemezte a játékát. Mint egy virtuóz zenész a hangszerén, úgy játszadozott a zöld gyepen a labdával, önfeledten élvezte, hogyan teremt egy-két váratlan mozdulattal meglepő helyzeteket maga körül, hogy kelt zavart az ellenfél soraiban. Nagyszerű képességeivel azonban nem párosult kellő megbí­zhatóság és küzdőszellem. „Matyi” — mint oly sok művész: — a gyorsan változó, pillanatnyi hangulatok bohém szemléletű embere volt. Nemcsak a labdarúgást, hanem az életet is csupán játéknak tekintette. Ez önmagában még nem lett volna végzetes hiba. Nem vett azonban tudomást arról, hogy az életnek — és a játéknak is — nemcsak gondtalanul csillogó pillanatai, hanem harcos helytállást követelő órái is vannak. Ennek eredményeként a sportpályán és a magánéletben gyakran bizonyult kiegyensúlyozatlannak. Talán ezért nem ölthette magára még sokkal többször a cí­meres mezt. Egészségi állapota miatt aránylag korán, harmincadik életéve táján, visszavonulásra kényszerült. A hibái ellenére is nagyon rokonszenves játékos számára kivételes képességei labdarúgósportunk legnagyobb alakjai között biztosí­tanak méltó helyet. A népszerű „Matyi” legemlékezetesebb alakí­tását 1937. október 10-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (2:1) nyújtotta. Mindössze 40 esztendős volt, amikor örökre eltávozott körünkből.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint az MTK és a III. ker. TVE kiadványainak továbbá az Új Magyar Életrajzi Lexikon felhasználásával)