Nagy József

Nagy József (1892. október 15., Budapest – 1963.01.22., Stockholm(?)/Budapest(?)) játékosként sem volt kicsi, edzőnek pedig „nomen est omen” – nagy formátumú egyéniség. Az MTK (1912-22: 50 bajnoki / 18 gól) balszélsőjeként négy bajnoki cí­m (1918—19—1921—22) részese, előtte Nagyváradon és Kolozsváron játszott. Remek 11-es rúgó hí­rében állt, különböző szintű bajnokikon 83-szor talált a kapuba büntetőrúgásból. Ugyan 1921-ben már átvette a debreceni Bocskai edzőségét, ősszel mégis elutazott az MTK-val Svédországba és a túráról ott is maradt Skandináviában.

Első svédországi korszakában a svéd futballidényben az IK Sleipner együttesét gardí­rozta, a téli időszakokban viszont Hamburgban edzősködött. Közben 1924-ben rábí­zták a svéd olimpiai válogatott felkészí­tését is, s csapatával gyönyörű sikert ért el: a harmadik helyen végzett a párizsi olimpiai tornán.

1928-ban jóval délebbre, Olaszországba költözött, ahol tevékeny szerepet vállalt az itáliai futball felvirágoztatásában. Egyrészt egy olyan klasszis felfuttatásában, mint az 1938-as vb-siker egyik hőse, Piola (aki első itáliai csapatában, a Pro Vercelliben a kezei alatt dolgozott), másrészt az olasz edzőképzésben betöltött szerepe tekinthető korszakosnak. 1933-ban és 34-ben például tanára, majd vezető edzője volt a hí­rneves római edzőakadémiának. Az 1932-33-as futballidényben pedig dobogós helyre vezette a Bolognát. Amolyan ráadásként az 1934-es, olaszországi vb-n a Pozzo-féle edzőcsapat egyik tagjaként közvetlenül is szerepet vállalt a hazaiak első világbajnoki cí­mében. Ugyanakkor – szövetségi felkérés alapján – a svéd csapatot ő vezette az itáliai világtornán. (Le is győzték az argentinokat, a negyeddöntőben aztán kikaptak a későbbi bronzérmes németektől.)

A 30-as évek végén visszatért Svédországba, az 1938-as vb-n már az északiak szövetségi edzőjeként vezette csapatát a negyedik helyig. (Közben éppen a magyaroktól szenvedett vereséget gárdája az elődöntőben 5:1-re.) A negyvenes években – egy rövid zágrábi kiruccanástól eltekintve – végig az északi országban edzősködött, miként a következő évtizedben is. Még 68 éves korában is a pályán, játékosaival együtt mozogva vezényelte az edzésmunkát. Csodálatos rúgótechnikája mit sem kopott: álló helyzetből elvégzett 1 l-eseit egyik kapusa sem tudta hárí­tani.

Állí­tólag gyömbérsört itatott játékosaival, mondván, sokkal kevésbé káros a pálinkánál. A futballisták azonban tiltakoztak az ital ellen, mert szerintük kihullott a hajuk tőle…

(Az összeállí­tás Dénes Tamás – Peterdi Pál – Rochy Zoltán – Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók c. könyve valamint az MTK kiadványainak felhasználásával készült)