Bedarálunk majd mindenkit – interjú Böde Dániellel

Böde Dániel sorra lövi a gólokat a felkészülési meccseken, a válogatottban is bemutatkozhatott, ennek ellenére úgy véli, még messze van a csúcsformától. A Fradiban játszik először légiósokkal, de még nehezebben szokta meg, hogy lassan haladnak az autók Budapesten.

Tévéközvetí­tés hí­ján nem láthattuk a fehéroroszok elleni válogatott meccset, reális eredmény az 1-1-es döntetlen?
Nem mondhatnám, közelebb álltunk a győzelemhez, a meccs nagy részében mi támadtunk. A románok elleni vb-selejtezőn azonban ennél több kell.

A saját teljesí­tményét hogyan értékeli?
Amikor labdába értem, jól játszottam meg, az összes párbajt megnyertem, amit lehetett, azt kihoztam abból a 25 percből, amit kaptam.

Lesz folytatás?
Nagyon remélem, de nem beszéltem erről Egervári Sándorral. Persze ez főleg rajtam múlik, de nem vagyok még topformában, van hova fejlődnöm.

Pedig úgy tűnik, hogy tökéletes fizikai állapotban van, a felkészülési meccseken is sorra lőtte a gólokat.
Pedig még messze a csúcsformám, komoly alapozáson vagyunk túl, ami rendkí­vül fárasztó, ráadásul most utazunk a Fradival tovább egy törökországi edzőtáborba, ahol öt nap alatt négy meccset játszunk.

Korábban, a Paks játékosaként is ennyit volt távol a családtól?
Ennyit azért nem, főleg, hogy akkor még nem jött két edzőtábor között egy válogatott kitérő is. De a Pakssal is voltunk például Horvátországban és Törökországban is.

Sokat vitatkoznak azon, hogy télen itthon vagy külföldön lehet-e értékelhetőbb munkát végezni. Ön melyikre szavaz?
Abszolút a külföldi edzőtábor mellett vagyok. Kint sokkal jobbak a körülmények, nem tud az időjárás közbeszólni, soha nem fordult még elő velem, hogy egy külföldi edzőtáborban akár egy edzés is elmaradt volna. Amikor a Pakssal másodikak lettünk a bajnokságban, előtte tí­z napot voltunk Törökországban, szerintem annak az edzőtábornak hatalmas szerepe volt a jó szereplésünkben.

Pakson főleg középpályást vagy visszavont csatárt játszott, mí­g a Fradiban előretolt ékként számí­t önre Ricardo Moniz. A bajnokság elején nem is nagyon jöttek a gólok, de mostanra mintha megszokta volna ezt a posztot.
Az biztos, hogy a támadószekcióban érzem magam jól, mindegy, hogy támadó középpályásként, árnyékékként vagy feltolt csatárként. Pakson is rúgtam azért 50 meccsen 25 gólt úgy, hogy nem tipikus csatár voltam. A Fradiban meg kellett szoknom az új posztot, az új környezetet, a társakat, talán ezért is kellett az ötödik fordulóig várni az első gólomra, azóta azonban rúgtam újabb hetet.

Mennyire volt nehéz megszokni azt, hogy a Ferencváros tele van légiósokkal, hiszen a Paks csak magyar játékosokból állt?
A Fradi előtt soha nem játszottam légiósokkal. De minden játékos megtesz mindent azért, hogy gördülékenyebb legyen a kommunikáció, a külföldiek például mindannyian tanulnak magyarul.

És a budapesti életet mennyire volt nehéz megszokni?
Paks természetesen jóval nyugisabb, a legfurcsább itt az volt, hogy autóval sokkal lassabban halad az ember, mint vidéken. De egyébként nincs nagy nyüzsgés körülöttem, nem járok sehova, csak edzésre és utána haza a családhoz.

A marbellai tornagyőzelemmel olyan neves csapatokat sikerült megelőzni, mint a Steaua Bukarest, a Dinamo Kijev és a Basel. Az alapozás közepén ráadásul remek erőnlétben volt a csapat, hiszen sokszor a hajrában sikerült az ellenfelek fölé nőni. Várható az, hogy a magyar csapatokat is bedarálják majd? Milyen lesz a Fradi tavasszal?
Már az ősszel is jobbak voltunk a hajrában az ellenfeleknél, csak akkor sok egyéni, buta hibát követtünk el, amelyekből gólokat kaptunk, és mindig rohannunk kellett az eredmény után. Erőnlétben azóta még tovább fejlődtünk, í­gy bí­zom abban, hogy bedarálunk majd mindenkit. A csapat remekül összekovácsolódott, és remélem, hogy a sérülések is elkerülnek majd bennünket.

A harmadik hely három, a második hét, az első pedig tizenhárom pontra van. Hova lehet odaérni?
Szerintem a bajnoki cí­met már csak a Győr bukhatja el. Biztos volt már arra példa, hogy ekkora előnyből egy csapat elveszí­tette a bajnokságot, de kevés esélyt látok arra, hogy bárki befogja. A második-harmadik helyre szeretnénk odaérni, de rengeteg csapat versenyez érte, az MTK-val, a Debrecennel, a Videotonnal és a Diósgyőrrel lehetünk nagy harcban.

Ricardo Moniz vezetőedzőről csupa jót hallani. Mennyivel tud ő többet?
Szerintem egyszerűen annyi a titka, hogy el tudja hitetni velünk, hogy tényleg kiváló focisták vagyunk, hogy mi vagyunk a legjobbak. Csak pozití­v gondolatokat sugároz felénk, és ez mindenkire jó hatással van.

A Tolna megyei másodosztályban szereplő Madocsa SE-nek korábban ön volt az edzője. Jut még ideje egykori csapatára?
Ahogy tudok, megyek hozzájuk, de mostanában nem sok időm van. A technikai vezetővel egyeztettem az edzésprogramjukról, hetente egyszer edzenek.

Bátyja, a Madocsai Ronaldónak és Madocsai Rooneynak is becézett Böde István Tolna megye egyik legnépszerűbb játékosa,  és ő is Madocsán rugdossa a gólokat. Fognak még valaha egy csapatban játszani?
Nem hiszem. Legalábbis nagypályán biztosan nem. De kispályán még összejöhet a Böde, Böde csatársor.

(Kakas Péter, origo.hu, 2013. február 8.)