Jön az újonc, akivel már bajnoki múltunk is van

Nem gondoltam volna, hogy rá leszek „fanyalodva” arra, hogy egyszer is megemlí­tsem a 2007/08-s bajnoki szezont. Még a gondolatától is irtózom az NB II-ben eltöltött éveknek. És nem csak a jogtalan kizárásunk miatt, de 2007 tavasza miatt is, amikor olyan játékosokkal felállva nem tudtunk egyből visszajutni a felső osztályba, mint Dragóner, Balog Z., Lipcsei, Laczkó, Lazic és Tököli. A fel nem jutás ráadásul a teljes bomlást is elhozta. Játékosok, edzők, klubvezetők jöttek-mentek, egy omladozó átjáróház volt az Üllői út 129. Jött Csank János, aki több fiatalt bevetve (Nagy testvérek, Rédei, Brettschneider, Horváth, Bartha) próbált visszajutni az NB I-be. Néhány „öreg” még maradt, visszatért Mátyus és Vincze Ottó is, sőt a távozó Tököli helyére még igazolni is tudtuk Ndjodo-t). Ezek után jogos elvárás volt a feljutás, melyről nagyon hamar kiderült, hogy naiv álom csupán. 8 forduló után csak 2 győzelmet arattunk, mellette 5 döntetlen és 1 vereség (Szolnok) mutatta a csapat „valódi” erejét (vagy talán mást, de ebbe most ne menjünk bele).

Talán jogosan vetődik fel a kedves olvasóban, hogy ilyen előzmények után mire is akarok kitérni, hiszen valószí­nűleg nagyon kevesen vannak olyanok akiket igazán lázba hoznak azok a keserves évek. Ettől még része a múltunknak, de ahhoz még nagyon kevés idő telt el, hogy reálisan vissza lehessen emlékezni rájuk. Akkor meg minek hozakodtam vele elő?

A választ gondolom sokan kitalálták, hiszen a mostani jegyzet egy muzeális bajnoki beharangozót szeretne helyettesí­teni, mivel a vasárnapi ellenfelünk története során a 2013/14-s bajnokságban szerepel először az NB1-ben. A Mezőkövesd-Zsóry Sportegyesületről túl sokat nem tudunk, a hivatalos oldalukon üresen tátong a „történelem” rész, í­gy a „gúglit” kellett segí­tségül hí­vni, hogy néhány érdemi információval szolgáljunk. A klub nagyon fiatalnak mondhatja magát, hiszen a megalakulás évében (1975) indult az a bajnokság mely a Fradi 22. bajnoki cí­mét hozta el a zöld-fehér szurkolók számára. A csapat először a 2007/08-s bajnoki idényben került fel a másodosztályba (az is visszalépéseknek köszönhetően, hiszen az NB III-ból 3. helyezettként kerültek fel), oda, ahová a Fradit 2006-ban száműzték – és ahonnan egy év alatt, szinte komplett csapattal nem tudott visszakerülni. Nem töltöttek túl sokat időt a másodosztályban, hiszen egyből ki is estek, de a következő szezonban már csoportelsőként jutottak vissza. Innen vezetett az út az NB II keleti csoportjának megnyerése után az NB I-be.

Nekünk hamarabb sikerült a „bravúr”, hiszen az angolok érkeztével, a 2008/09-s bajnokságban imponáló fölénnyel nyertük meg a keleti csoportot és jutottunk vissza a legmagasabb osztályba. Mivel ebben az évben a Mezőkövesd az NB III-ban vitézkedett, í­gy csupán két bajnoki találkozós múlttal rendelkezünk a szombati ellenfelükkel. Emellett 1994-ben volt egy oda-visszavágós meccsünk (10:0, 5:1) a Magyar Kupában, valamint a második csapatunk a tavalyi NB II-s bajnokságban kétszer szenvedett vereséget az elsőségre törő és már Véber György által dirigált Mezőkövesdtől.

Ezek fényében ha a jegyzetí­ró volt olyan „felelőtlen”, hogy egy beharangozó í­rásra vállalkozzon, akkor nem maradt számára más „élmény”, mint felidézni a 2007. október 6-i Üllői úti találkozót, amit 2500 néző előtt, Deme, Vincze és Bartha találataival 3:0-ra nyertünk. Elsőre a nézőszámon akadt fel a szemem, de elég volt néhány emlék azokról az évekről és már nem is csodálkoztam a kongó lelátókon (csak zárójelben, a jelenben több NB I-s csapat megirigyelné azokat a számokat).

2007 októbere azonban nem elsősorban a csapat rapszodikus szerepléséről volt hangos, hanem arról a stadion-tenderről mely során az akkori állami szervek próbálták értékesí­teni az Üllői 129. szám alatti hat plusz két hektáros ingatlan-együttest. Ha most azt gondolják, hogy az az Isten malmai tényleg lassan őrölnek, akkor nem vagyunk messze az igazságtól. A valóságon túl persze annak is örülni tudnánk, ha az előbb idézet közmondás „eredetije” is megvalósulhatna egyszer: „Az igazság lassan kiderülhet, és azt nem kerülhetjük el.” Eddig sikeresen elkerültük és mivel jelenleg (azóta azért eltelt 6 év) már folyik az épí­tkezés, úgy érzem annyira már senkit sem érdekel múltunk sötét oldala. 2007 októberében még tűkön ültünk és vártuk október 20-t, a negyedik tender (az elsőt még 2005-ben í­rták ki!) pályázatának utolsó napját. Azt tudtuk, hogy egy brit cég biztosan pályázni fog, de arra kevesen számí­tottak, hogy ez a próbálkozás is eredménytelen lesz.

2007. október 6-án legalább legyőztük a Mezőkövesd csapatát. Ez is egy elvárt győzelem volt, de mivel előtte is futottunk már bele nem várt döntetlenekbe, í­gy azért senki sem vette fix egyesre a mérkőzést.

Ferencváros – Mezőkövesd: 3-0 (1-0)
Üllői út, 2.500 néző, vezette: Németh (Kelemen, Fehér)

Ferencváros: Zarzycki – Nagy S. (Vincze 60.), Dragóner, Mátyus, Vasas (Nagy J. 19.) – Deme, Lazic – Fitos, Lipcsei, Zsivoczky (Kulcsár 73.) – Bartha

Mezőkövesd: Kiss – Sándor, Sivák, Pázsit, Busai – Ragó (Gilányi 87.), Olasz J. (Bogdány 29.), Olasz D., Nyeste (Somodi 86.) – Toplenszki, Csatlós

Gól: Deme (25.), Vincze (68.), Bartha (82.)
Sárga lap: Lazic (85.) illetve Ragó (22.), Olasz D. (55.), Busai (67.), Pázsit (77.), Bogdány (88.)
Kiállí­tva: Olasz D. (63.)

Ennyi a mérkőzés rövid jegyzőkönyve, ennél több emlí­tést nem is nagyon érdemel. Talán csak annyi – mely mutatja is a csapat akkori erejét -, hogy a találkozó után Csank János örömmel konstatálta, hogy a csapat, a rá nehezedő nagy nyomás ellenére sikerrel vette az akadályt (Mezőkövesd a meccs előtt is utolsó helyen állt). Ettől még nem nagyon javult a lelkiállapotunk, ráadásul közvetlen utána jött sokunk rémálma (azt a 90 percet még Freddy Krüger sem tudta soha überelni), a kecskeméti 0:4, mely után annyira felforrósodott a levegő, hogy még Lipcsei Peti is felajánlotta, hogy bontsák fel a szerződését (amit persze nem fogadtak el).

Az igazi változások 2008 tavaszán érkeztek, amikor végre eredményesen lezárult a stadion-tender sokadik fordulója. A végső döntésig persze volt itt minden: vádaskodások, bizonytalanság és tüntetés. McCabe nyert, jöttek az angolok, úgy röpködtek a számok és a tervek, mint a fecskék őszi vonulása. A végeredményt tudjuk, de legalább 2009-ben visszajutottunk az NB I-be.

2013 októberében már ténylegesen épül az új aréna és a bajnokság első 8 fordulója után már olyan tervekről álmodoztunk, mint amelyeket McCabe „jósolt” nekünk. Bajnoki cí­m… BL indulás. Azokat akkor elvitték a fecskék, a mostaniak még csak készülnek az utazásra, de mi még egy kicsit bí­zunk abban, hogy még sem fognak elrepülni.

Ahhoz azonban szombaton nyerni kell az újonc ellen. Nincs apelláta, nincs mentség és nem lehetnek befolyásoló tényezők.

Ezeknek vége, most már bizonyí­tani kell.