1951 – Fradisták nélkül
1951. május 24., Katowice, MAGYARORSZÁG B-LENGYELORSZÁG B 2:1 (B válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Zakariás, Szilágyi
Magyarország: Gellér (Bástya) – Lőrincz (Vasas), Kispéter (Kinizsi), Takács (Csepel) – Kiss II. (Dorog), Zakariás (Bástya) – Egresi (Dózsa), Virágh (Dózsa). Szilágyi (Vasas), Aspirány (Dorog), Mészáros (Kinizsi)
Csere: Nagy II. (Csepel)
A mérkőzés kezdetét rövid bensőséges ünnepség előzi meg. Amikor a játékosok a kezükben fehér galambbal és virágcsokorral felsorakoznak a lelátóval szemben, először a lengyel, majd pedig a magyar himnuszt játsszák. Aztán a hangszórón keresztül Kispéter üdvözli a közönséget, majd pedig Tabák Endre a magyar csapat vezetője beszél. Ezután a játékosok felengedik a galambokat, amivel jelképesen hirdetik békeakaratukat.
Az első félidőben elért eredményünk megtartását csapatunk nem kis részben a hátvédhármasnak és a remekül védő Gellérnek köszönheti. A II. félidőben három biztos gólnak látszó lövést is ártalmatlanná tett!
* * *
1951. május 27., Budapest, Megyeri út, MAGYARORSZÁG-LENGYELORSZÁG 6:0 (2:0)
vezette: Vlcek (csehszlovák)
Góllövő: Kocsis(2), Puskás(2), Sándor, Czibor
Magyarország: Grosics (Honvéd) — Kovács II. (Bástya), Börzsei (Bástya), Lantos (Bástya) — Kovács I. (Bástya), Bozsik (Honvéd) – Sándor (Bástya), Kocsis (Honvéd), Szusza (Dózsa), Puskás (Honvéd), Czibor (Csepel)
Csere: Grosics h. Henni (Dózsa), Puskás h. Hidegkúti (Bástya)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
A magyar csapat csak a befejezés előtt mintegy húsz perccel lendült igazán játékba. Igaz, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy a lelkesen és önfeláldozóan játszó lengyel védelem ekkor már alaposan visszaesett.
Lassan megjött a közönség hangja is. Kocsis szép gólja fellelkesítette a nézőket, ettől kezdve tapssal jutalmazta a mind erőteljesebbé váló magyar támadásokat. A hatgólos győzelem megfelel mind a játék képének, mind a kapu előtti helyzetek számának.
* * *
1951. június 3., Bratislava, CSEHSZLOVÁKIA U-MAGYARORSZÁG U 5:2 (Utánpótlás válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Bárfi, Milosovits
Magyarország: Garamvölgyi (Honvéd) – Peller (Bástya), Rendek (Bástya), Bárfi (Honvéd) — Kajos (Dózsa), Andrásfi (Bástya) — Márkus (Csepel), Kárász (Bástya), Bakó (Csepel), Milosovits (Csepel), Krasznai (Dózsa)
Csere: Fecske (Bástya), Kóczián II. (Csepel)
* * *
1951. október 14., Vitkovice, MAGYARORSZÁG-CSEHSZLOVÁKIA 2:1 (1:1)
vezette: Fronczyk (lengyel)
Góllövő: Kocsis(2)
Magyarország: Henni (Dózsa) – Kovács II. (Bástya), Börzsei (Bástya), Lantos (Bástya) – Kovács I. (Bástya), Bozsik (Honvéd) – Sándor (Bástya), Kocsis (Honvéd), Palotás (Bástya), Puskás (Honvéd), Czibor (Csepel)
Csere: Czibor h. Hidegkúti (Bástya)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Először fordult elő, hogy a csehszlovák válogatott nem Prágában, vagy Pozsonyban játszott hivatalos válogatott mérkőzést. A „vidéki” meccsen a magyar csapat a hajrában biztosította be győzelmét. A találkozó Puskás óriási kapufalövésével zárult…
* * *
1951. október 14., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG B-CSEHSZLOVÁKIA B 4:0 (B válogatottak mérkőzése)
Góllövő: Szusza, Csordás, Aspirány, Kovács IV.
Magyarország: Bakó (Vasas) — Lőrincz (Vasas), Kispéter (Kinizsi), Buzánszky (Dorogi B.) — Kiss II. (Dorogi B.), Vadász (Vasas) — Csordás (Vasas), Aspirány (Dorogi B.), Szusza (Dózsa), Szolnok (Bástya), Kovács IV. (Bástya)
Igen élvezetes, nagyiramú, színvonalas játékot hozott a mérkőzés. A magyar B-válogatott hamar magához ragadta a kezdeményezést és a vezető gól megszerzése után szinte végig kézben is tartotta a játék irányítását. Különösen az első félidőben játszott egészen kiválóan a magyar csapat. Az öt csatár sok gyors, ötletes, helycserés támadást vezetett és a lövésekkel sem maradt adós. A mérkőzésnek voltak olyan pillanatai, amikor a csehszlovák játékosok alig-alig tudtak a labda birtokába jutni.
* * *
1951. november 18., Budapest, Megyeri út, MAGYARORSZÁG-FINNORSZÁG 8:0 (4:0)
vezette: Vlcek (csehszlovák)
Góllövő: Hidegkúti(3), Kocsis(2), Puskás(2), Czibor
Magyarország: Gellér (Bástya) — Buzánszky (Dorog), Börzsei (Bástya), Lantos (Bástya) – Bozsik (Honvéd), Zakariás (Bástya) – Sándor (Bástya), Hidegkúti (Bástya), Kocsis (Honvéd), Puskás (Honvéd), Czibor (Csepel)
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
A magyar csatársor időnként nagyon szépen játszott, azonban túlságosan sok húzásból építette fel a támadásait. A mérkőzés a magyar csapat hatalmas tudásfölényét hozta és sokkal erősebb ellenfél kellett volna ahhoz, hogy megmutatkozzék, mire képes jelenlegi formájában a magyar válogatott csapat.
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
2 hozzászólás a(z) 1951 – Fradisták nélkül bejegyzéshez