Feljegyzések a fotelból – Még lövésünk sem volt
Egy héttel ezelőtt a keservesen kivívott továbbjutás után fanyalogtunk eleget, így sutba dobva minden rossz előérzetemet megpróbáltam a lehető legoptimistábban leülni a tévé elé. Ehhez persze kellett vennem egy jó nagy levegőt és a biztonság kedvéért még egy kicsit kalandoztam is a Tempó Fradi oldalain. Bár olyan találkozóra nem bukkantam ahol a horvát csapat ellen játszottunk volna, de azért rendelkezünk olyan kupamúlttal, hogy annak olvasgatása adhasson egy kis muníciót. Megvallva az igazat, az HNK Rijekáról eddig még nem is hallottam, így egy kicsit kutatódnom kellett, hogy legalább fel tudjam mérni az ellenfelünk erejét. Persze ahhoz nem kellett még ismernem sem őket, hogy tudjam, a horvát foci mindenben előttünk jár, sőt voltak olyan évek amikor Európa élmezőnyébe tartozott a válogatottjuk. Ettől aztán végképp nem lettem boldog. A múltunk sokkal, de sokkal fényesebb a rijekai csapatnál, de a jelenben, ha csak az eredményeket nézzük, a horvátoknak áll a zászló. De ahogy egy római szenátor mondta: „attól, hogy a gyengébb oldalára álltam, még nyerni szeretnék.” Ezt még annak ellenére is vallom, hogy Thomas Doll és a csapat kapitánya, Gyömbér Gábor azt ecsetelte, hogy a horvátok jobbak, erősebbek.
És szebb helyen van a stadionjuk. Talán egy kicsit furcsa, hogy az egyik oldalát a tenger mossa, a másik meg leginkább egy római amfiteátrumhoz hasonlít, de így együtt tényleg megkapó látvány. Persze ettől még a mi új arénánk szebb és jobb lesz, de arra még várni kell három hetet. Ráadásul ha visszavágóra még a Puskásban kerül sor és ha a sors is akarja a továbbjutást, akkor a harmadik fordulót talán az új Szentélyben játszhatjuk. A sors akarata itt nem csak a továbbjutást jelentené, hanem azt is, hogy idegenben legyen az első mérkőzés. De ne szaladjunk ennyire előre, ráadásul a sorsunk a saját kezünkben van, melynek első állomása Rijeka, vagyis helyesebben Fiume. Az előbbit a horvátok használják, az utóbbit nevének eredete miatt az olaszok (uralták is várost több száz éven át a középkorban), és persze mi magyarok. Azzal nem mondok túl nagy újdonságot, hogy a városnak jelentős magyar történelmi hagyománya van. IV. Bélától Mátyás királyig a középkorban, majd a legfontosabb szerepét az osztrák-magyar monarchia idején érte el, amikor is fontos kikötő volt az I. Világháború idején. De hagyjuk a történelmet, ahhoz túl keserű és fájó annak a zárása, hogy elmerüljünk benne.
Elég nagy gondot jelentett nekünk maga a mérkőzés is. Abban most szerencsésnek érzem magam – és valószínűleg a kedves olvasó is -, hogy tegnap késő este nem voltam olyan hangulatban, hogy hozzáfogjak az értékeléshez. Reggel még úgy ébredtem, hogy most aztán kiadom magamból minden keserűségemet, felrúgok minden eddig saját magam által írt szabályt és lesz ami lesz alapon mindenkibe kést döfök akinek éppenséggel eszembe jut a neve. De mielőtt leültem volna a gép elé még belelapoztam a friss, ropogós Nemzeti Sportba (bár a kávém mellé kapott zsömle lett volna olyan ropogós és friss), kíváncsi voltam a szakmai újságírás véleményére, amit elsősorban védelmi állásnak gondoltam, hiszen manapság elég keményen szoktak fogalmazni magyar labdarúgás ürügyén.
„Mindenesetre Thomas Doll és stábja bebizonyította, ért a taktikához, az ellenfél feltérképezéséhez, a fegyelmezett játék begyakorlásához. A játékosok többsége igazolta, képes betartani az edzői utasításokat, kivéve Havojicot, aki öt perccel a mérkőzés előtt (nem én írtam el, így van az újságban) buktatta Kramaricot a 16-oson belül, s borult minden. Taktikusan tehát tud játszani a Fradi, most már csak azt kell bebizonyítani, hogy támadni is tud…”
Most akkor mi van? – kérdeztem értetlenül magam elé nézve, majd újból elolvastam az értékelést. Az első gondolatom az volt, hogy én vagy nagyon nem értek a focihoz – melyben biztosan van jó nagy adag igazság is -, vagy annyira elvakítottak az elmúlt napok, hetek történései, hogy már azt sem értem, amit látok. Ez meg elég komoly probléma, talán orvoshoz is kéne fordulnom, vagy talán az lenne a legjobb, ha soha többet nem írnék le egyetlen sort sem.
Mert én egy teljesen más meccset láttam.
0-16 (kapura lövés), 1-12 (szöglet), 36-64 % (labdabirtoklás) – talán nem teljesen pontosak a számok, de az biztos, hogy tegnap sikerült úgy lehozni a mérkőzést, hogy a horvátok kapuját nem, hogy nem találtuk el, de még célba sem vettük. A horvát kapus a mérkőzés közben lehet, hogy le is mártózott a néhány méterre hullámzó tengerben, annyira nem forgott veszélybe a kapuja. Ettől persze még lehetett ez a cél, de nekem 90 perc sem volt elég ahhoz, hogy megfejtsem a csapat taktikai felállását (tudom, ez egy újabb bizonyíték arra, hogy totál nem értek a focihoz). Azt még értettem, hogy az ország összes Ikarus buszát a kapunk elé vontattuk, de vajon a középhátvédnek idehozott Nalepa miért játszott jobbhátvédet, és a jobbhátvédnek idehozott Dilaver miért játszott szűrőt (? – bár lehet, hogy jobb futó volt) és vajon Havojic mit is keresett a pályán – hát ezekre eddig nem találtam válaszokat.
De, hogy jót is írjak: Dibusz, Mateos, Pavlovic és Somalia nem csak a buszok kerekei voltak, de ők legalább néha el is próbálták indítani a leparkolt járatokat. Dibusz teljesítménye még akkor is dicséretet érdemel, ha a 16 horvát próbálkozásból csak kevés volt igazán veszélyes (nekem a belga-amerikai meccs rémlett fel ezzel kapcsolatban), de tény, magabiztosságot plántált az előtte tornyosuló védők felé, akik szinte minden légicsatát megnyertek, és jól is zárták le a területet, Somalia meg biztosan nem egy Leonardo, de feltűnt a pálya minden szegletében és talán ő volt az egyetlen akinek sikerült kétszer kicseleznie az ellenfelet. Eddig még rendben is voltunk, de utána felfelé? Az már totál csőd. Az a tény, hogy a Fradi (mely a Duna TV kiváló riportere szerint „sötét feketében” játszott, és Ferencvárosi „TéCé” a neve) egy nemzetközi mérkőzésen ne jusson el az ellenfél kapujáig, erre egyszerűen nem lehet értelmes magyarázatot találni. Ezt még akkor is leírtam volna, ha a végén nem kapunk büntetőből gólt. Az meg egy külön kiegészítése az előbbinek, hogy közben két több millióra becsült középcsatárunk a kispadon várta a bevetést úgy, hogy egy kölcsönben szánt játékos kereste elől a labdát, de egy-két kivételt eltekintve csak céltalanul futkározott utána.
Ezektől függetlenül természetesen még nincs lefutva a továbbjutást kérdése. Jó-jó, ebben a mondatban benne van a negyven éves Fradizmusom minden optimizmusa, de ha belegondolunk, egy horvát csapat ellen idegenben nem is annyira rossz eredmény egy góllal kikapni. Ráadásul a Puskás Stadion környékén nincs tengerpart, így a horvát kapus reményeim szerint nem tud majd a mérkőzés közben strandolni úgy, ahogy Fiuméban tette. És ha nincs tenger, akkor talán csatáraink is képesek lesznek arra, hogy célba vegyék az ellenfél kapuját. Tudom, ez nem lesz egy könnyű feladat, hiszen egy vár bevételéhez nem elég az, ha van néhány ágyúgolyónk.
Ahhoz kell ágyú is és persze olyanok is, akik kitolják az ágyukat a lőrésekhez, és akik célra is tudják irányítani az ágyúkat. Tegnap este nem voltak ilyen katonáink, de talán egy hét alatt tudunk toborozni néhányat.
Akkor talán még esélyünk is lenne a továbbjutásra.
18 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Még lövésünk sem volt bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A kérdés pedig továbbra is kérdés marad: Ki fog itt gólpasszt adni, kik fognak itt gólt lőni???
Az a bajom ezzel a 0-1-gyel, hogy aki nem ért a focihoz, az most felbuzdulva, felajzva várja a visszavágót, pedig az sajnos ennél is simább lesz – nem ide… Mert, ahogy azt mindnyájan leírtátok, se irányító középpályás, se befejező csatár nincs itt se égen se földön ebben a Fradiban
Itt kanyarodnék vissza a nagy Radó-hadművelethez, meg amikor Bognár Istvánról írtam ezen oldalakon. Leo elengedésével ezt az űrt nem hinném, hogy a jelenlegi Gerzson be tudná tölteni (ne legyen igazam!) Radóért pedig nem harcoltunk eléggé, pedig nyilatkozta, hogy egy másik zöld-fehérben jól esne neki játszani… Helyettük egy halom szláv középszer érkezett… Nem tudom, idén lesz-e érmünk? Bízom abban, hogy korán temetjük Doll csapatát. (Ui.: az sokat elmond a jelenlegi FTC szakvezetésről, hogy nem küzdött problémás focistákkal: elküldte, vagy elengedte Őket. Pedig a csatát nem a zsúr-és partyhős jófiúk nyerik, hanem a gengszterek, a komoly egóval rendelkező zsenik,. Ilyeneket nem látni most nálunk. Kár.)
Kedves becefix
Mí r egy pí rszor elhangzott az a mondat, hogy Doll mester talí n tùl szigorù. Nem engedi meg a labdarùgòk egyéniségeinek a kialakulí sí t és kibontakozí sí t. És – habí r nem gí tolja is ôket – nem engedi ôket szòhoz jutni stb. Egy szòval: Tùl nagy a fegyelem és nincs ezért kibontakozí s.
Egyetértek azzal, hogy gengszterek nélkül (remélem csak a focipí lyí ròl van szò), vagyis olyan egyéniségek nélkül, akik mernek is valamit és riszkìroznak is, nincs egy csapatnak arca; arcnélküli, homí lyos, karaktertelen lesz egy csapat. (Remélem Gera Zoltí n fog valamit ez ellen tenni).
Azonban a fegyelemnek is vannak elônyei:
A fegyelem a „legalí bb“-ért í ll. Legalí bb teljesitsünk olyant, ami a helyzetnek megfelel. „Aljí bb ne adjuk el magunkat, hanem drí gí n és minnél drí gí bban vigyük bôrünket a ví sí rra. A Fegyelem és a rutin fivérek. A fegyelem hajtsa a jí tékost, mert tudja: Mindig nem tudom a maximumot nyùjtani. Vannak olyan napok, amikor semmi sem megy. Akkor jò a fegyelem és a rutin, hiszen a jí tékos valmilyért és valakiért teszi azt, amit teszi a pí lyí n és kötelessége, hogy legalí bb pròbí lja azt adni, amit adni tud és többet, ha ez lehetséges. Ez a kötelessége. Ezért felel. Ezt „legalí bb“ elví rjí k tôle. És mindig öröm, ha többet tud teljesìteni az elví rtní l.
A mùlt nagy edzôi ezt jobban tudtí k, mint a mostaniak.
A zseninek pedig ez a fegyelem mí r mindennapi kenyere. Ôtet nem kell mí r bìztatni és nògatni. Tudja mire képes és tudja, hogyan kell lehìvnia bí rmikor azt, amit tud. A zsenit meg az teszi, hogy tudja, mikor mennyi „többet“ kell tennie, azért, hogy a nézôk ùgy érezzék, hogy nem hií ba jöttek ki a meccsre és megérte a teljesìtmény a belépô dìjat.
Nem tudom, milyen fokon Doll mester ludas abban, hogy egy Leonardòt „menesztelt“, vagy, hogy elkedvtelìnetette Jennert stb.
Nem szabad elfelejteni, hogy Moniz, Jenner és sok tí rsai Hollandok és nem nagyon szeretik a Németeket. Bí r egy ideig le lehet gyûrni hasonlò érzelmeket, de hosszù tí vlaton nem. Emberek vagyunk.
Akí rhogy is sajní lom Monizt. Meg kell barí tkozni a jelenlegi helyzetekkel.
Ezek csak kiindulòpontok. Ki beszélne egy év mùlva errôl, ha a Fradi bajnok lenne ?
Kedves Nagy László, fradista szurkolótársam!
Általánosságban teljes mértékben egyetértek veled, ám ez esetben nem. Bár igazad lenne a bajnoki címet illetően, de azt te is érzed, hogy az a csoda kategóriája lenne. A „fegyelmezetlen” Leo címke csupán azért fura, mert egy komoly, európai(és hazai) babérokra törő klub nem enged el olyan értékeket, akik egy 9 meccses győzelmi sorozatot produkálva kb. a semmiből bronzot hoznak.. Ez alatt a sorozat alatt nem voltak gondok a brazillal? Érdemes e tárgyban elolvasni Lisztes Krisztián szavait, aki a Bremen, ill. a Stuttgart soraiban tapasztalt hasonlóan kirívó csúszásokat késéseket Ailtonnál, Cacaunál, Elbernél, mégsem adták őket el a „szigorú” németek. Megbüntették Őket, de értékeiket nem adták el. Ez a bajom a Fradi vezetéssel, mert a szürke, jól nevelt középszerrel sehova sem jutunk-sajnos. Bérletesként kevés optimizmussal várom a meccseket, remélem rámcáfolnak Dollék… Hajrá Fradi!
Kedves Becefix szurkolòtí rsam
En is azt remélem — kérlek, ne haragudj meg érte — hogy ne legyen igazad és rí dcí foljanak Doll legényei.
Én úgy láttam a helyszínen, hogy óriásit dolgozott a csapat. Igen, a támadójáték sajnos hagyott „némi” kívánnivalót maga után, viszont a védekezésben mindenki kivette a részét és ha nincs az ostoba fault, akkor meglett volna az, amiért kimentünk. Mert ha tetszik, ha nem, a 0-0-ért játszottunk. Sajnos az is látszott, hogy a HNK klasszisokkal jobb csapat nálunk. Lehetett volna szépen meghalni, de akkor most kb. nemzethalált vizionálna mindenki, így legalább a hazai meccsre megmaradt az esélyünk, hátha összejön. Én többet kaptam tegnapelőtt annál, amit előzetesen a realista gondolataimban vártam.
Peti, legyen igazad! Az a mondatod, hogy a horvátok klasszisokkal jobbak mint mi, nem biztató. És ha ez így van, akkor inkább haltunk volna meg szépen. Mert az elég ciki lesz, ha 0:1 után otthon kapunk ki úgy, mint a Győr.
Csütörtökön okosabbak leszünk.
Kedves szurkolòtí rsak
Talí n nem a legjobb meccsét jí tszotta a Fradi, de a védelme mí r sokkal jobb volt a két elôzô meccsnél. A középpí lya csak ritkí n volt lthatò és a tí madí s meg majdnem egészen elbùjt.
Nem voltak mindig nagyon sportszerûek a Riekaiak, amiròl Matheos bizonyí ra meg tudní mondani a magí ét is.
A Ferencví ros nagyon is idomul a védelembôl kiindulò vagyis német, argentin stìlushoz. A Hollandok és a Brazilok persze egy egész mí s stìlust jí tszanak. Eggyesek talí n azt is mondaní k, hogy az ô stìlusok inkí bb hasonlìtott a mùlt Fradiéhoz.
Érdekes majd figyelemmel követni, hogyen fejlôdik a csapat. A középpí lya kapocsa még nem olyan, amilyennek leni kellene. A védelem és a tí madí s között egy mérföldnyi tí volsí g. Bí r a Rieka sem a legjobb euròpai csapat, mégis ezt jobban sikerült nekik megcsiní lni.
A Ferencví ros védelmének a szoros megrendezése és fegyelme meg tudta zavarni a Rieka tí madòit. Ez szerintem mí r egy jò jel, akí rmilyen „rosszul“ is jí tszott a csapat. Ha még a középpí lya és a tí madí s is ilyen fegyelmezetten lép fel, akkor igazí n jò csapat lehet a Fradibòl.
Jelenleg még azt mondaní m, hogy „tùl korai a szerelem“. Ez a csapat még nem érett a nemzetközi szereplésre. Jò tapasztalatokat szerezhet, de csalòdí st is azoknak a szurkolòknak, akik „többet“ ví rnak, mint amit ez a csapat – jelenleg – tudna teljesìteni.
Szerintem Doll mester jò tette, hogy nem vetette be Böde Dí nielt, vagy Gera Zoltí nt. Csùnyí n lerùgtí k volna mindkettôjüket. Riekí ban a Rieka csapata inkí bb merészelt szabí lytalansí gokat elkövetni, mint ezt majd Budapesten merné megcsiní lni.
Sajní ltam Dilavert. Ötet alaposan megcsutkí ztí k a Riekaik. Soma mí r többet merészelt, és mí r szí nt neki egy két jí téktí rs is jò labdí t, de nincs még meg az a megértés irí nta, amelyet Moniz csapatí ban észre lehetett venni.
A „rossz“ jí ték ellenére, lí ttam mí r imitt amott jò dolgokat. Türelem, csak türelem.
Fradi van, és Fradi lesz, ….
Egyenlôre még csak leendô, de mí r jò uton halad.
Végre engedjétek meg, hogy felhozzam a kertnek a jelképét. Nagyon szép dolog a kert tervezése. Akkor a katalògusokbòl meg lehet rendelni a jò összeférô palí ntí kat. Lehet í lmodozni, hogy milyen szépet fog majd festeni és milyen jò fogja majd egy virí g a mí sikat kiegészìteni, avagy hogy milyen jò fog az eggyik virí g a mí sikat virí gnak az érvényesìtésülésében közremûködni.
De a valòsí g sajnos egészen mí s. Azok a virí gok, melyeket kiví lasztunk, vagy nem férnek meg egymí s mellett, vagy az egyik tùlnövi a mí sokat, vagy nem ugyanabban az idôben nyìlnak stb.
Aztí n ha megtalí ltuk a paknit, akkor a csigí k megrí gjí k, mert vagy az eggyik, vagy a mí sik virí g nekik nagyon smakkol (vagy mindkettôjük, de kí r). Aztí n jön a fagy, vagy a nagy meleg. Jönnek a szelek, melyek kitépik, és aztí n a kertész – a kezdetben – maga sem biztos és hibí kat követ el.
Szerintem egy csapat is hasonlò kerti munkí t igényel. Az eggyik virí got inkí bb òvni kell, a mí sik virí gnak pedig pont ez az òví s a halí lí t jelenti.
Kedves László, az a baj, hogy ez a csapat nem még, hanem már nem alkalmas a nemzetközi szereplésre. A részleteit többször leírtam, itt is, de ugye amúgy is érezhető, hogy mi a kettő közötti különbség, és miért mondom?
Kedves Kispufi
Èn sajnos nagyon zöldvérû vagyok (lehet, hogy tùl optimista) ezért nem í rtana egy felvilí gosìtí s a „még” és a „mí r nem”-t illetôen.
Miért ìrtad le mí r ezt a csapatot ? Bí r sejthetem a ví laszodat, de mégis érdekel, miért jutottí l erre a megí llapìtí shoz. Szigorùan következet a „megí llí s”. Nincs többé remény. Ne folytassuk. Ezt sajní lní m. Ameddig remélünk még, addig bìzunk is. Bìztatni meg csapatot csak ùgy lehet, ha bìzik maga is az ember.
En Doll munkí jí ban egy lassù felépìtési munkí t lí tok. Mindent egyszerre nem lehet elérni.
senki nem tett meg sajnos helyettem, megválaszolom hát én kelletlenül: mert minden csapatrészből hiányzik legalább egy valaki, aki képes tartást és valamiféle alakot szabni ennek a csapatnak. megy a bruszt, hátat törő hálóval, és ennyi – de nem a csütörtöki meccsről, hanem a nyár eleje látott összképről beszélek. én elhiszem, hogy Fiumében a 0-0 volt a célunk, de kivel és miként tűzhetünk ki más célt? mert itthon ez az eredmény már nem elég, de hogy a védelemből hogy lesz támadás egyáltalán, hát arról semmi elképzelésem nincs, és tartok tőle, nemhogy nekem, de annak se, akinek dolga volna. mint írtam: nincs, aki, és nincs, amit mozgasson. ha kínomban azzal a szóviccel jövök, hogy játék csatárok nélkül, még csak félig se adtam vissza az elborzasztó összképet.
Nem is tudom ,hogyan kezdjem el.
Megfogadtam,hogy 1-2 mondat elég lesz,de már most az írásom közben érzem,hogy nem tudom megállni,hogy többet írjak.
A meccs ha ez egyátalán az volt,elszomorító.A vezetőség teljesített annyit,hogy van végre hosszú idő óta egy jó kapusunk és a védelem is elfogadható.De ha nemzetközi porondon szeretnénk elérni valamit valaha illetve még ezt a sz…r magyar bajnokságot megnyerni,nem egy Somália Ugrai csatársorral kellene kezdeni.Mindketten a kispadon kéne ,hogy üljenek és maximum 15-20 perc járna nekik,ha lenne komoly támadósorunk ,ami persze nincs és egyben középpálya is egy nagy nulla.Pedig ,ha Dibusz nem véd ilyen jól és Mateos Pavlovic nem segíti ki Őt és persze ,ha ez nem a Rijeka a tegnapi meccs nem 1:0,hanem minimum 6:0 lett volna.
Szomorú leírni,de óriási csoda lenne a továbbjutás ,de utána úgyis elintéznek minket…
Szóval bízzunk a csodában itt és majd a bajnokságban is.
Hajrá Fradi!!!
Megfogadtam,hogy nem szolok hozzá,mivel nő vagyok és kevesen hiszik el,hogy értek a focihoz és nagyon szeretem.A fent leírtakkal teljesen egyet értek.Annyit viszont,hadd tegyek hozzá,az elmúlt évtizedek alatt a sok különböző mérkőzéseken,amiket láttam,én a fejemben olyan tökéletes helyzeteket oldottam meg,úgy mint védő mint csatár,és egy percig sem fordult meg az agyamban,hogy a pályán milyen nehéz azokat az elgondolásokat véghezvinni.Egyszer már írtam,hogy a foci embert próbáló nehéz sport,és akinek kevés van a fejében,fantázia és főleg intelligencia, annak nehéz a lábait irányítani.Én változatlanul reménykedem,hogy a Fradi még lesz az ország legjobb csapata és a nemzetközi mérkőzéseken is megállják a helyüket.Türelmet parancsoltam magamnak. Most bánom,hogy nem a Suarezt igazolta le a club jól bele harapott volna a büntetőt rugó horvát játékosba:-)
Kedves Gabriella!
Hiányoznának a gondolatai ha távol maradna. Személy szerint nagyon kedvelem őket és néha még tanulok is abból a higgadtságból ami Önből árad. Gondolom ezt Lázár tanár úrtól örökölte.
Mi mindannyian reménykedünk és bízunk abban, hogy lesz még olyan Ferencváros mely méltó lesz az ősök elért eredményeire. Ezért ha kritizálunk, ha csóváljuk a fejünket, abból elsősorban a féltés árad.
Egy Suarez tipusú csatár meg tényleg jó lenne a Fradiban… 🙂
Tartok a visszavágótól… Nagy pofon lehet belőle.
az, még egyszer ilyen mákunk nem lesz. ezt a csapatot nemcsak, hogy nincs, aki mozgassa, de ha volna, se volna kit mozgatnia. volt két kontralehetőségünk, egyszer a sűrűbe a szél helyett a sűrűbe becselezve és hanyatt esve az erőtlen lövés közben, meg egyszer megállva, totyorogva, visszafordulva, rácsavarodva, kis híján hazaadásig „fejlődve”. Monizt a szenvedélyessége, Dollt a szakmaisága és az eredmények fogadtatták el. de ha nincs semmi, akkor semmi sincs. és akkor a türelem nemcsak a sok létszámnövelő ilyenolyanovicsokkal, hanem az őket iderángatókkal szemben is elfogy. mert ami itt most kinéz, arról csak annyit kérdeznék összefoglalóan, mint Ady lova: hát mi lesz ebből, tekintetes úr?
Az NS idézett részéből csak egy szó hiányzik a kérdéses résznél, a vége, ám kicsivel lejjebb a cikk szerzője is vétett egy hibát: „melyben biztosan van jó nagy adat igazság is”. Az adat inkább adag szeretne lenni.
Köszi az észrevételt, javítottam. Ami az NS megjegyzésemet illeti, azért írtam oda megjegyzést, mert szó szerint szoktunk idézni és aki nem olvasta az újságot, azt gondolná, hogy már másolni sem tudunk. 🙂