FTC – Bp. Honvéd: muzeális különlegességek

Egy különleges összeállí­tással hangolunk a pénteki mérkőzésre. Az elmúlt napokban szerkesztőségünk számos régi újságot, könyvet nézett át, melyben a szokásos statisztikai adatok mellett, néhány különleges és konyhai szakszóval élve, pikáns összefüggést, és hí­rt talált. Azt mindenki tudta, hogy mivel a Kispest-Honvéd egy 100 éves (hivatalosan 1909. augusztus 3.-án alakult) egyesület, í­gy a Fradi számos alkalommal mérte össze tudását a piros-feketékkel (volt időszak mikor a fekete, fehér volt), de az talán kevesen tudják, hogy a két klub élete számos ponton kapcsolódott össze a történelem során.

A tegnapi muzeális lapszemlénkben néhány mondat erejéig már utaltunk arra, hogy az 1995-ös mérkőzésnek is van egy érdekessége, ha ránézünk a Kispestiek összeállí­tására: Mátyus, Bárányos, Tóth Mihály és Forrai. Közülük egyedül Forrai az, aki mindösszesen 7 mérkőzésen szerepelt csak nálunk, igaz Bárányost sem fogadták el igazából a Fradisták, de Mátyus és Tóth Mihály elég jelentős szerepet játszott, az utóbbi például 66 mérkőzésén 30 gólt is szerzett! Ha már a közelmúltunk emlékeiben kutakodunk, akkor mindenféleképpen meg kell emlí­tenünk Fodor Imrét, aki törzsgyökeres Kispestiként, Siófokon keresztül került a Fradihoz és bár csak 46 tétmérkőzésen lépett pályára, de mivel az 1991/92-es bajnoki cí­m megszerzésében jelentős szerepet játszott, mindannyiunk szí­vében az emléke örökké megmarad. A kilencvenes évekből még meg kell emlí­teni az 1994-es magyar kupadöntőt, mely nem csak a győzelem miatt maradt meg emlékezetesnek. Erről Nyilasi Tibor í­gy emlékezett:

Gyönyörű befejezése ennek a változatos évnek. Megvertük a Honvédot, a rendőrök meg minket. Ilyet még nem láttam. Még örülni sem hagynak minket. Kardlappal akkorát kaptam, hogy majdnem elestem. Egyébként teljesen megérdemelten győztünk.

A kilencvenes évekből még egy Fradi legendát érdemes kiemelni: Varga Zoltánt, aki 1997 őszén, 4 mérkőzés erejéig volt a Kispest edzője.

Ha már visszafelé kezdtünk el kalandoztunk a múltba (vagy vissza a jövőbe?), akkor folytassuk a hatvanas-hetvenes évekkel és a Ferencváros egyik legendás edzőjével, Mészáros „Dodó” Józseffel. Azt minden zöld-fehér hí­vő kapásból tudja, hogy az 1965-ös VVK győztes csapat edzője volt, de mint edző a Kispestnél is dolgozott, 1970-től 1974-ig. Ebből az időszakból érdemes még kiemelni azt, hogy az 1970/71-es Kispesti csapatnak tagja volt Pusztai László, aki 1974-től már zöld-fehérre váltott, és 1980-ig 217 alkalommal pályára is lépett és 61 gólt szerzett. A 1974/75-ös szezonnal voltak még különleges klubcserék, hiszen ettől az évtől Lakat dr. lett a Kispest edzője, és piros-fehérbe öltözött egy Fradista legenda, Páncsics Miklós, valamint az a Máté János, aki 1974-es Liverpool mérkőzésen az utolsó percben egyenlí­tett.

1963 őszétől a Kispest kispadján találjuk Kispéter Mihályt, a Fradi volt hátvédjét, aki 1947-től 10 éven át szerepelt a csapatunkban, és 222 alkalommal lépett a pályára. Nagyon fiatalon, 47 évesen, még a Kispest edzőjeként hunyt el. Ezekben az években a játékosok között is jelentős mozgást találtunk, hiszen Katona és Perecsi a Honvédból került a Fradiba, az előbbi tagja volt a 67/68-as VVK döntős csapatnak, Perecsi meg a 64/65-ös VVK-t nyert, immáron zöld-fehérben! Érdemes még megjegyezni, hogy 1957 és 1960 között az a Sós Károly volt a Honvéd edzője, aki 1953 és 1957 a Fradi kispadján ült.

Ezzel el is jutottunk a háború utáni magyar történelem leggyalázatosabb időszakához, az ötvenes évekhez, ahol a Rákosi rendszer nem csak a demokráciát akarta elpusztí­tani, hanem a Ferencvárost is. Mivel ekkor a Bp. Honvéd a rezsim egyik kiemelt csapata lett, í­gy a múltunk talán itt fonódik össze a legjobban. 1948/49-ben még Ferencváros néven nyertünk bajnokságot, a legendás Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor féle csatársorral. Érdekesség, hogy a rá következő évben a bajnoki cí­m Kispestre kerül, ahol olyan játékosok bontogatták a szárnyaikat, mint Puskás, Bozsik vagy a korábbi FTC játékos Gyulai.

A változások 1949 telén kezdődnek, amikor a Kispesti AC-ot beolvasztották a Bp. Honvédba, és 1950. február 16.-án a Ferencvárost az ÉDOSZ-ba. A Bp. Honvéd számára az első bajnoki év kiemelkedő fontos volt, ezen belül is az FTC-ÉDOSZ elleni mérkőzések a visszaemlékezéseikben is jelentős szerepet kaptak. A következő idézet egy Kispest-Honvéd történelmét feldolgozó könyvből való:

A Bp. Honvéd csapata a Ferencvárossal először 1950. június 11-én játszott bajnoki mérkőzést. Tavasszal a Honvéd tartotta az őszi formáját, a Textiles egy kicsit visszaesett, az ÉDOSZ viszont feljött, s a 18. forduló után kilenc zöld-fehér győzelem következett zsinórban. A 28. fordulóban a Textiles váratlanul 6:1 arányban lelépte az ÉDOSZ-t, s egy héttel később került sorra az első Honvéd – ÉDOSZ (FTC) mérkőzés. A bajnoki cí­m kérdése még nem dőlt el. Az Üllői úton 32.000 néző előtt í­gy állt fel a két csapat:
ÉDOSZ: Henni – Ombódi, Kispéter, Szabó – Lakat, Dékány – Budai, Guba, Kocsis, Mészáros, Czibor
Honvéd: Ruzsa – Rákóczi, Patyi, Tóth III. – Bozsik, Városi – Horváth, Gyulai, Budai I., Puskás, Babolcsay
Az I. félidőben egyenlő ellenfelek játszottak, szünet után azonban nyomasztó Honvéd fölény alakult ki, gól azonban nem esett. Az eredmény 0:0 lett. Így egy fordulóval a befejezés előtt a Honvéd már bajnok lett. Ez volt az első bajnoki cí­me…
Idősebb Puskás Ferenc, a Honvéd akkori edzője mondta a mérkőzés után: ”Szünet után sokkal jobbak voltunk, mint az ÉDOSZ. A fiúk nagy lelkesedéssel és szinte egy kapura játszottak.”
Lyka Antal, az ÉDOSZ edzője í­gy nyilatkozott: „Az I. félidőben kellett volna megnyernünk a mérkőzést. Egygólos győzelmet érdemeltünk volna.”

1950 őszén került a Honvédba Budai II., Kocsis és Grosics. A bajnokság egyik érdekessége, hogy a szövetség engedélyezte a kapus és egy mezőnyjátékos cseréjét. Bajnok lett a Honvéd, gólkirály Puskás 25, második Kocsis 24 góllal. Czibor 1950/51 telén került Csepelre, majd ’52 őszén a Honvédba. ’55-ben gólkirály 20 góllal és magyar bajnok.

A második világháború vége felé (1945. április 22.-én) volt egy barátságos mérkőzés, amit ezen oknál fogva Nagy Béla nem is tartott számon, de az előbb emlí­tett könyvben a kispestiek büszkén emlékeznek rá:

1945. április 22. nevezetes dátum a kispesti labdarúgás történetében. A tréfáskedvű április szinte telet varázsolt az FTC Üllői úti pályájára. Csak a legelszántabb szurkolók, kb. 1.500-an vágtak neki az útnak, az előző nap megindult 52-es villamossal. Nagy esemény volt. A felszabadulás utáni nyilvános labdarúgó mérkőzésre készült a vendéglátó, a Ferencváros és a meghí­vott Kispest. A csapatokat jéghideg öltözők fogadták, de a lelkesedés és a belső tűz minden hiányosságot feledtetett. S ahogy elkezdődött a játék, Barna Béla játékvezető sí­pjelére, a kispadon ülők úgy izgultak és szurkoltak, mintha a bajnoki pontokért kezdődött volna a küzdelem. Szűcs Nándor intéző, a kispesti labdarúgó rajongók népszerű Nándi bácsija nem is bí­rta ki szó nélkül és átszólt a Fradi kispadra: „Azért egy pontot mindenképpen szeretnénk ám hazavinni!” Szűcs Nándor óhaja teljesült, 2:2-re végződött a felszabadulás utáni első barátságos mérkőzés és egy pontot tehát valóban hazavitt a Kispest.

A két háború között nem található túl sok közös pont, ezért a képzeletbeli időgépünkkel egészen a kezdetekig repülünk vissza. A két csapat első összecsapására 1916. október 8.-án került sor. A 1:0-ás győzelemmel végződő találkozón csapatunk a következő összeállí­tásba lépett a pályára:
Szamosy – Kiss B., Wiener – Wilheim, Mandl, Payer – Hegyi, Strasser, Binder, Tóth-Potya, Borbás.

Amsel Ignác

A két csapat történetének első neves közös játékosa Amsel Ignác volt, aki 1899. január 17-én született Kispesten. Bár sikereit, és 8 válogatottságát nem a KAC szí­neiben érte el, mégis talán érdemes megemlí­teni, mert Amsel a Kispest saját nevelésű játékosa volt. Kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett, nagyszerűen helyezkedett. Biztos kezű kapus volt, a játékostársaitól a „Pók” becenevet kapta. 1921-ben a KAC egyik csabai túráján maradt Békéscsabán, mivel kevés lehetőséghez jutott a válogatott Varga Péter mellett. Az első játékos volt, aki vidékről került a válogatottba. Békéscsabán nem maradt sokáig, mert az FTC hamar lecsapott rá. A zöld-fehérekkel háromszor bajnokságot, négyszer Magyar Kupát nyert. 1928-ban a Közép-Európai Kupa győztes csapat tagja volt. Később a sors Dél-Amerikába sodorta 1937-ban a brazil Sao Pauló edzője lett. Brazí­lia mellette Argentí­nában is megfordult.

Végül egy érdekességről, mely szintén a két csapat mérkőzése kapcsán robbant ki, 1921-ben, és az országosan is nagy vihart kavart kispesti profi-per néven hí­resült el.
Az Kispesti egyesület, mivel támogatni akarta valamiképpen a játékosok anyagi követeléseit „fekete pénztárkönyv” –et fektetett fel és ebből adott anyagi juttatást a játékosoknak. Ebbe az úgynevezett „kettes számú pénztárkönyvbe” került a KAC-FTC mérkőzés 6 ezres közönsége által befizetett összeg egy része is. A szakosztályban keletkezett belső viszályok az egész ügyet nyilvánosságra hozták. Ennek eredményeképpen az MLSZ amatőrség elleni vétség cí­mén nyolc kispesti játékost profivá nyilvání­tott, hármat az amatőrség elleni vétség cí­mén fél évre eltiltott. Később ugyan amnesztiát kaptak a játékosok, de eligazoltak í­gy került Sándor az FTC-hez.

110 éves történelmünk során kevés olyan csapat maradt fent, mellyel olyan sokrétű kapcsolatunk lett volna, mint a Kispest-Honvéd. A legtöbb esetben a történelem, és a politika avatkozott közbe, de mintha játékosok is úgy gondolták, ha egyesületet váltanak, talán a zöld-fehér és a piros-fekete (fehér) szí­nváltást még a szurkolók is elfogadják és talán nem is tévedtek olyan sokat.

Pénteken lezárul a 2009 év őszi szezonja. Egy 110 éves csapat lép pályára egy 100 éves ellen, egy összetett, egy felkavaró és egy kegyetlen évszázaddal a hátuk mögött, de közös emlékekkel, közös kedvencekkel. Sajnos zárt-kapu mellett, mely nem csak a focit kedvelő szurkolókra nézve méltatlan, de a két klub hagyományaira nézve is.

Forrás: Honvéd futball és honvedfc.hu