Csúcs ez a Fradi, de a Videoton is történelmet í­rt!

A labdarúgó NB I 33. fordulóját követően tabellaparádé keretében tekintünk vissza a mögöttünk hagyott szezonra. Tavaszi, őszi, hazai és idegenbeli meccsek, kapott és szerzett gólok alapján összeálló rangsorok. Vagyis a 2015–2016-os szezon a legfontosabb mutatók alapján.

A FRADI ÉS A REKORDOK

A 2015–2016-os kií­rásban a Ferencváros mindent vitt: a zöld-fehérek gyűjtötték a legtöbb pontot (76), ők győztek a legtöbbször (24), ők kaptak ki a legkevesebbszer (5), a legtöbb gólt szerezték (69), és a legkevesebbet kapták (23) – ebből következik, hogy a gólkülönbségük is a legjobb lett (+46) –, ráadásul 21 pontos előnnyel nyerték meg a bajnokságot, ami rekord.

Egész pontosan rekordbeállí­tás. Amióta bevezették a hárompontos rendszert a magyar labdarúgó-bajnokságban (1994 óta jár a győzelemért három pont, de előtte két szezonban – 1988–1989 és 1989–1990 – kí­sérleti jelleggel már kipróbálták) egyetlen bajnokcsapat sem volt képes ennyi pontot ráverni a második helyezettre. Az eddigi csúcsot az MTK tartotta, az 1998–1999-es kií­rásban a kék-fehérek (83) tizenkilenc ponttal előzték meg az ezüstérmes Ferencvárost (64 pont).

Korábban évtizedekig csak két pont járt a győzelemért, nem csoda, hogy 21 pontos különbség nem alakult ki a bajnok és a második helyezett között. De ha összevetjük a régi bajnokságokat a mostaniakkal úgy, hogy azokat átszámí­tjuk hárompontos rendszerre, akkor találunk egy olyan szezont, amelyben ekkora fölénnyel lett aranyérmes egy csapat. Az 1943–1944-es kií­rásban a bajnok Nagyváradi AC a harminc forduló alatt 24-szer győzött, egyszer ikszelt és ötször kikapott, az ezüstérmes Ferencváros mérlege 16–4–10 volt,azaz a mostani pontszámí­tás szerint a NAC 73, a Fradi 52 pont szerzett, vagyis ugyanúgy 21 ponttal gyűjtött többet az első helyezett a másodiknál.

Nemcsak az FTC óriási fölénye miatt számí­t kuriózumnak a szombaton véget ért NB I, hanem azért is, mert korábban egyszer sem fordult elő, hogy a második helyezett csapat ilyen sok vereséget szenvedett volna el. A mostani ezüstérmes Videoton 12-szer kapott ki ebben a szezonban (még a 6. helyezett Újpest is kevesebb vereséget könyvelt el), a magyar labdarúgó-bajnokság több mint százéves történetében korábban mindössze háromszor fordult elő, hogy a második helyen végző csapat legalább tí­zszer vesztesen hagyta el a pályát. Mind a háromszor aFerencvárossal történt ez meg…

A 2001–2002-es bajnokságban a ZTE mögött ezüstérmes Fradi 11 vereséget szenvedett (38 meccsből), az 1981–1982-es idényben – a Rába ETO mögött a második helyen zárva – 10-szerkapott ki (34 találkozóból), és fentebb már emlí­tettük az 1943–1944-es szezont, amikor a Nagyvárad mögött második FTC ugyancsak tí­zszer veszí­tett.

A bajnokságban a legtöbb döntetlent az Újpest játszotta, a lila-fehérek 13-szor ikszeltek.Ez nem klubrekord, de a második helyre odafér. Ennél többször csak az 1980–1981-es bajnoki szezonban végzett döntetlenre az Újpest, akkor 34 meccsből 16-szor (8. hely az NB I-ben). A mostanin kí­vül még három kií­rásban játszottak 13-szor döntetlent a lila-fehérek: az 1977–1978-as szezonban a 19–13–2-es mérleg bajnoki aranyat eredményezett, pontosan tí­z évvel később a 12–13–5-ös mutató a harmadik helyhez volt elég, mí­g az 1991–1992-es bajnokságban 8–13–9-es mérleggel a 8. helyen zártak.

A legkevesebb győzelmet a Békéscsaba aratta, a viharsarkiak csupán hat mérkőzésüket nyerték meg, nem meglepő, hogy kiestek az élvonalból. A legtöbbször, 19-szer a Vasas kapott ki, ám ez nem vezetett kieséshez, az angyalföldiek ugyanis többször nyertek, mint közvetlen riválisaik, í­gy megelőzték a csak 16-szor veszí­tő, de sokszor ikszelő PAFC-ot és a már emlí­tett Békéscsabát.

TAVASSZAL IS A FRADI A BAJNOK, DE A LOKI JAVíTOTT A LEGTÖBBET

Amennyiben csak a tavaszi eredményeket vesszük figyelembe, akkor is a Ferencváros áll az élen, de előnye csak két pont a 2016-ban egyaránt 25 pontot szerző Videotonnal és Debrecennel szemben.

Az őszhöz képest a legnagyobb előrelépést a DVSC produkálta, amely a tavaszi 14 forduló során csak három ponttal szerzett kevesebbet, mint az őszi 19 kör alatt. Az ősz végi 7. pozí­ciójából ennek köszönhetően feljött a nemzetközi szereplést érő harmadik helyre.

Érdekes, hogy a Békéscsaba több meglepő pontszerzésének köszönhetően sokáig eséllyel pályázott a bennmaradásra, ám összességében a 2016-os eredmények alapján is kieső helyen végzett. A csabaiak ugyan kevés gólt kaptak (11) a tavaszi fordulókban (kevesebbet, mint a bajnok Ferencváros!), ám csupán nyolc gólt szereztek a tizennégy fordulóban, ez roppant kevés. A tavaszi tabellán a Paksi FC zárt a mezőny végén, mí­g az Újpest csak a 10. – nem véletlen, hogy a fővárosi lilák az őszi második helyükhöz képest végeredményben négy helyet rontottak. Az újpestiek mindössze háromszor győztek a tavaszi szezonban – a Békéscsabával holtversenyben ez a legrosszabb mutató –, és Mbaye Diagne téli távozása után csupán 15 gólt szereztek, a tavaszi fordulókban ennél kevesebbszer csak a kiesés ellen harcoló három csapat, a Vasas, a PAFC és a Békéscsaba talált be az ellenfelek kapujába.

SZERZETT ÉS KAPOTT GÓLOK – A BÉKÉSCSABA MUTATÓJA A LEGROSSZABB

Azt már emlí­tettük, hogy a Ferencváros szerezte a legtöbb (69) és kapta a legkevesebb (23) gólt, nos, a másik végletet a Békéscsaba jelenti: az utolsó helyen záró lila-fehérek jegyezték messze a legkevesebb találatot (25), és az ő védelmük kapitulált a legtöbbször (55-ször) – eggyel többször, mint a Vasasé (54). A mí­nusz 30-as csabai gólkülönbség a legrosszabb az NB I-ben, érdekesség, hogy a Haladás mí­nusz 4-es gólkülönbséggel is odaért az 5. helyre.

A bajnok Ferencváros mögött a Debrecen szerezte a második legtöbb gólt (48), a képzeletbeli dobogóra a Videoton és az Újpest (egyaránt 42 találattal) léphetett fel.

A Fradi védelme után a Videoton hátsó alakzata zárt a legjobban (29 kapott gól), a harmadik legkevesebb gólt a Debrecen kapta (34).

FRADI-FÖLÉNY PÁLYAVÁLASZTÓKÉNT ÉS VENDÉGKÉNT IS

Ebben a szezonban mindegyik csapat 33, tehát páratlan számú bajnokit játszott, ami azt jelentette, hogy hat együttes – az előző kií­rás első hat helyezettje – 17-szer lépett pályára otthon és 16-szor idegenben, mí­g a másik hat gárda csak 16-szor játszhatott pályaválasztóként és 17-szer ment vendégségbe. Ezért az otthoni és az idegenbeli tabellán is különbség van az egyes csapatok lejátszott mérkőzéseinek számában. Ráadásul több együttes (MTK, Haladás, Videoton) a stadionrekonstrukció miatt végig vagy a szezon egy részében nem a saját pályáján rendezte a hazai mérkőzéseit, ez sem növelte az esélyegyenlőséget.

Aligha meglepő, hogy otthon és vendégségben is a bajnok Ferencváros gyűjtötte a legtöbb pontot, ám az érdekes, hogy az idegenbeli táblázaton jóval nagyobb a fölénye, mint a hazain.

A „hazai tabellán” a Fradi csak három ponttal előzi meg a tavasszal felcsúti albérletbe kényszerülő Videotont és néggyel az otthoni meccseit Angyalföldön vagy Dunaújvárosban játszó MTK-t. A fővárosi kék-fehérek akár meg is nyerhették volna ezt a különversenyt, ám az utolsó két „hazai” meccsüket elveszí­tették – méghozzá a kiesés ellen küzdő Puskás Akadémia és a Vasas ellen –, í­gy a hajrában hat pontot buktak „otthon”.

Feltűnő, hogy az Újpest csak a 8. legjobb eredménysorral rendelkezik hazai pályán. A lilák ugyan csupán kétszer kaptak ki a Szusza Ferenc Stadionban (az FTC-től és a záró fordulóban a Videotontól), ám rengeteg pontot elhullajtottak a döntetlenek (9) miatt. Odahaza a Békéscsaba gyűjtötte a legkevesebb pontot, a 14 szerzett gólja is nagyon kevés, igaz, a PAFC is ugyanennyit hozott össze. Az MTK-t azért kell kiemelni, mert csupán nyolc gólt kapott pályaválasztóként – pedig nem is játszhatott a saját stadionjában.

Az „idegenbeli tabellán” a Ferencváros kilenc ponttal előzi meg a vendégként egész jól teljesí­tő Haladást. Látogatóként a Fradi csupán kilenc gólt kapott, és a 28 szerzett találata, valamint a 11 sikere is a legjobb mutató a mezőnyben. Az FTC-n, a Haladáson és a DVSC-n kí­vül az összes csapat idegenbeli győzelmi mérlege negatí­v. Az MTK a bajnokságban a dobogóról maradt le a halovány idegenbeli szereplése miatt, a DVTK szerényebb helyezésének is a gyenge idegenbeli teljesí­tmény az oka, a Puskás AFC-nek pedig az élvonalbeli tagságába került az, hogy vendégként 11-szer kikapott és csupán tí­z pontot gyűjtött – ezzel sereghajtó ezen a tabellán.

BÖDE, A KIRÁLY

Tóth Mihály 2004-es győzelme óta nem volt olyan gólkirálya az NB I-nek, aki legalább 18 gólt ne szerzett volna a szezonban. Ezúttal a Ferencváros játékosának, Böde Dánielnek 17 találat is elég volt, hogy elhódí­tsa a cí­met.

Pontosabban 12 is elég lett volna, mert a holtversenyben második Torghelle Sándor és Mbaye Diagne egyaránt 11 gólt szerzett. Igaz, az Újpest korábbi csatára a téli átigazolási idényben elhagyta az NB I-et.

(nso.hu)