Feljegyzések a fotelból – Élen zárjuk az évet!
Mivel a kereskedelemben dolgozom, vasárnap meg bronzos nap, így ahhoz, hogy időben teljesíteni tudjam a „kötelező” penzumot, reggel már öt órakor kibújtam az ágyból. Ahogy kissé bágyadtan ácsorogtam a kávéfőzőt szuggerálva az járt a fejembe, hogy vajon a játékosok milyen lelkiállapotban léphettek pályára a számunkra oly „kedves” Dózsa stadionban, a Vasas ellen. Vajon mennyi plusz adhatott a Videoton elleni győzelem, és főleg az a tudat, hogy a Haladás megtette azt a szívességet, hogy nem csak minket vert meg, hanem a fő riválisunkat is, ezzel a győzelem azt jelentette volna, hogy három pont előnnyel telelhetünk a tabella élén. Ezt néhány hónappal ezelőtt, amikor 7 ponttal kullogtunk a Videoton mögött, talán a legvérmesebb Fradi szurkolók sem hitték. Köztük voltam én is, hiszen a szezon eleje a legrosszabb rémálmainkat hozta elő, de szerencsére augusztusban olyan játékosok kerültek a keretbe akikkel egy szinte tökéletes 10 meccses szériát produkáltunk. Ez még akkor is igaz, ha több olyan győztes meccsünk is volt, amikor szenvedtünk, küszködtünk, daráltunk, de nyertünk. A hazai meccsekkel általában nem volt gond, de mikor kimozdultunk a Szentélyből és felhúztuk azt a kissé „furcsa” színű idegenbeli mezt, többnyire szenvedtünk…és nyertünk. Ahogy tegnap este is, ezzel igazán széppé téve az évzárást.
Úgy indítottuk a Vasas elleni 90 percet, ahogy a Videoton ellen abbahagytuk. Már az első perc végén Paintsil szeretett volna egy „másolatot” készíteni a góljáról, megforgatta a Vasas jobb oldalát (most Szivacski helyettesítette Fiolát), remekül tekert is a bal felső sarok felé, de Kamenár megnyúlt keze még bele tudott pöckölni. A piros-kék hívők vettek egy nagy lélegzetet – ezt megúszták. Tévedtek, mert jött a szöglet, amit Varga remekül kanyarított középre, Lovre Balázs „tanítómesterét” másolva, megfogadva annak tanácsát – „lőjjél gólt!” -, magasra felugorva, egy kissé félfordulatból, tökéletes ívben bólintott a hálóba! Második perc és már vezetünk, meg van az alaphang, erre lehet építkezni, nyomás alatt kell tartani a Vasast és ki fog szakadni a gólzsák – gondoltuk egy kissé banálisan, csak azt felejtettük el, hogy idegenben játszunk, és ilyenkor elég hamar belealszunk a meccsbe.
Ami be is következett, igaz nem egyből, ahhoz 20 percnek el kellett telnie. Addig nem volt semmi gond, a pálya közepét úgy uraltuk mint a Videoton ellen, és a Vasas egyetlen ellenszerét a beíveléseket (a Videoton is ezzel operált) sorra kifejeltük, melyből általában meg is tudtunk indulni…legalábbis 20 percen át. Utána jött a „pihi”, a biztonsági játék, a hátul adogatás, miközben a Vasas egyre inkább bátrabb lett. Lőttek is kapufát, mellette volt még egy helyzetük, amit Pavlov az oldalhálóba vágott, majd egy újabb kaput eltaláló lövés, amit Dibusz remek vetődéssel hárított. No-no, feszengtem, ez nagyon nem OK, nehogy már kiénekeljék a szánkból a sajtból.
A szünetben Doll cserélt is, a jobboldalon több labdát eladó Lovre Gergő helyett Pedroso jött, Botka visszament a „helyére”, de ettől még nem változott meg a játék képe. Egy ideig még egymás hibáiból éltek a csapatok, majd ahogy fogyott az idő, a Vasas egyre bátrabban lépett fel. Bár Lovre Balázs végleg lezárhatta volna a meccset, de a helyzet kimaradt. Próbált nyomni a Vasas, az utolsó negyedórára a kelleténél jobban beszorultunk, cikázott egy kissé az idegrendszerem – ne hogy már a végén elbaltázzuk!
Lassan vánszorogtak a percek, bár komolyabb helyzetük nem volt, de a vak tyúk is talál szemet tartja a közmondást, jött is Ferenczi Pista, a maga negyven valahány évével, tán őt szánták vak tyúknak? Vidéki vagyok, de azt tudom, hogy Budán is csak egyszer volt kutyavásár. Pista beállítása inkább mosolyt csalt az arcomra, néhány pillanat erejéig eltüntetve a ráncokat. Lelkesen futott be a pályára, gondolom ezt szánták a végleges búcsúnak, készült a nagy show-ra, ha már a többieknek nem sikerült egy jó ízűt fejelni, majd akkor az „öreg” megnyújtja a lábait, megpróbálja megfáradt testét felemelni a földről és stukkolni egyet, ezzel lekopizva az egy évvel korábbi produkcióját. Nem jött össze, a labdát is csak távolról látta, persze ha felvette a szemüvegét.
Az igazi csattanó a végére maradt, nem a vak tyúk által, a második gólunk egy kottából íródott, egy csodás Mozart szonáta csendült fel a Megyeri úton, egy kifejelt labdát Paintsil szelídített meg, balra nézett, oda ahol neki kellett volna megiramodni, de most a másik „kicsi” állt rajtra készen, hogy megkomponálja az A-dúr szonátát. Jött is labda mértani pontossággal, Gorriarán meg olyan hanyag és zseniális mozdulattal tolta el a rá rontó Kamenár mellett a labdát, hogy a pöttyös egyből örömtáncot lejtett és alig várta, hogy a hálóba landolhasson.
Ezzel keretet adtunk a győzelemnek. Gól az elején, gól a végén. Volt már ilyen, Pakson is így hoztuk be a három pontot, lassan ezt a védjegy hivatal is lajstromba veszi. Ezzel pedig megtörtént az, amit néhány hónappal ezelőtt még viccnek gondoltunk (föntebb már írtam, de még mindig alig hiszem el!), három pont előnnyel zárjuk az évet. Remek kis ajándék a Fradisták karácsonyfája alá, jó érzés így várni a szeretet ünnepét, jó érzés lesz tavasszal nekivágni az utolsó etapnak. Amit megfogadtam, továbbra is tartom, egy bizonyos szép, kerek számot nem írom le addig, amíg az nem fog bekopogni az ajtónkon.
Egy biztos. Nagyon várjuk…nagyon, de nagyon.
Ma a kereskedelemben bronzvasárnap, de mi, Fradisták, az aranyvasárnapot sokkal, de sokkal jobban szeretjük. Idén ráadásul együtt ünnepel a Szentestével, a csapat már gondoskodott arról, hogy az egyik legszebb ajándék ott pihenjen a fa alatt.
Áldott és boldog karácsonyt!
17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Élen zárjuk az évet! bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Kedves lalolib és kedves szurkolòtí rsak !
Nektek is íldí sos, boldog, örömökben kimerìthetetlen Karí csonyi Ünnepeket kiví nok és BUÉK-at küldök mindannyiatoknak.
Rakjunk jò sok fehér gömböket a karí csonyfí ra, hiszen mindig visszatérôen, karí csonyszerûen jôjjenek a bajnoksí gokat megnyerô évek, csapatok és jí tékosok.
Kiví nok most 30 égô gyertyí t a fí ra.
Ha ezzel a bűn rossz futballal amit ősszel nyújtottunk bajnokságot lehet nyerni, akkor megeszem a kalapomat.
Bűn rossz az NB1, bűn rossz a magyar foci. Ezért lehetséges. Kár a kalapért.
Tökéletes helyzetértékelés.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor nem ez lenne az első ilyen bajnoki címünk. 😉
így van. Bosszankodunk a játék meg a minőség miatt, de amikor a gyerekeink a 40. bajnokságot fogják ünnepelni, senkit sem érdekel majd hogy hogyan nyertük meg a 30-at.
Ismeretlenül is barátom, Lalolib!
Megkedveltelek, mert a sok magát Fradistának nevező károgóval szemben Te mindig reálisan, a történteket precízen, a látottakat reálisan leírva tudattad a fotelszurkolókkal a hétvégi produkciót. Én, – aki minden meccsen a helyszínen rekedtségig szurkolva éltem át a végére sikersztorivá nemesülő eseményeket – minden héten nagyon vártam az értékelésedet, melyek megerősítettek, hogy jól láttam, amit láttam. Várom a tavaszi folytatást, melynek végén – a reményeim szerint már korábban bebiztosított – sikerünket Balmazújvárosban ünnepelhetjük. Addig is boldog Karácsonyt és zöld-fehér sikerekben gazdag új esztendőt kívánok Neked, és minden (nem divat) szurkolónak! CSAK A ZÖLDEK ! HAJRÁ FRADI !
Köszönöm a szavaidat Vince. Hazai meccseken a barátaimmal mi is mindig ott vagyunk a Szentélyben (egyre bővülő „táborral”), tavasszal bármikor össze is futhatunk: C4 szektor, büfével szembeni „vasoszlop” környéke. 🙂
Most ne elégedetlenkedjünk nagyon. Első hely, 3 pont előny, 76,3%-os teljesítmény.
Kár a Kupáért, de a 60-as évek nagy Fradija egyszer sem nyert …
Szurkolok a harmadik csillagért; van rá esély.
Nemzetközi szinten három dolog kell az előrelépéshez (szerintem):
1. Paintsil szintű játékosok igazolása – legalább három.
2. A keret meghatározó zömének megtartása, hogy ne akkor ismerkedjenek egymással…
3. Olyan zakatolás a tavasz 14 pillanatában, mint a Videoton ellen volt a Szentélyben.
Na meg egy erős erőnléti alapozás télen is nyáron is
Egyetértek többekkel, hogy miért kell tesco gazdaságos üzemmódban játszani, amikor máshogy is tudunk..
Ez nálam edzőkérdés..
De örüljünk az első helynek.. A csatát megnyertük de a háborúnak még messze a vége..
Érthetetlen számomra ez a hétről-hétre változó forma, motiváció, hozzáállás. Hoztuk a szombathelyi formát egy még gyengébb csapat ellen. 1:0 után nagy semmi. Szerencsére van egy Paintsil és egy Gorriarán is a csapatban, akik végig küzdik a 90 percet. Ha Lovrencsics Balázs helyett Moutarit cseréli be Doll mester, akkor lehet, hogy hamarabb bebiztosítjuk a győzelmet. Priskin becserélését nem értettem, de abban bízom, hogy biztosítani akarták számára a búcsút… Gratulálok az első helyhez, szép téli álmot kívánok, hogy azután tavasszal megmutassuk az igazi arcunkat!
Hajrá Fradi!
Én sem hiszem el hogy itt állunk. A Vasas ellen gyakorlatilag azt csináltunk amit akartunk. Hiányoltam is a 4-5 gólos győzelmet. 2 lett. Mindegy, a pontszám számít. Sokszor kritizáltunk, nem tudom ilyenkor mi a helyes. Örüljünk ? Igen! Felejtsünk el minden rosszat? Nem! Szép sorozattal élen vagyunk. De kedves Orosz Pali és Doll! Elég egy olyan rossz sorozat, amilyenben most a Vidi van, és máris nem olyan szép a helyzet. Most van idő feltöltődni, gyengéket (Priskin stb) felhozni vagy lecserélni. Reménykedjünk a 3 csillagban? Naná! Hiszen a zöld szín mindig reményt jelent. Hajrá Fradi! Kellemes Karácsonyt!
1967-ben valamikor októberben ünnepeltük a 20.-at, ilyenkor már túl voltunk a Liverpool elleni odavágón, a Stadioban 1:0-ra nyertünk, aztán Karácsonyra ARANYLABDA, majd a köv. év elején, jan.9.-én bokáig érő hóban idegenben megint legyőztük 1:0-ra a vörösöket. Aztán meg sem álltunk a VVK döntőig.
1968. dec. 15-én Győrött „behúztuk” a 21.-et is. (fiatalabbak számára egy kis info: akkoriban nálunk tavaszi-őszi rendszerben zajlott a bajnokság)
1975 nov. végén egyetlen vereséggel és három döntetlennel, no meg 11 győzelemmel zártuk az őszt, a Dalnoki-féle csikócsapat fél évvel korábban KEK-ezüstérmes, fél évvel később magyar bajnok és kupagyőztes lett.
1995-ben, Mikulás-napján ugyan 4:0-ra kikaptunk az Ajaxtól, de 5 pontot szereztünk a BL-főtáblán. Valószínűleg örökre MAGYAR CSÚCS marad… Szóbanforgó évben a bajnoki cím mellé Magyar Kupa-győzelem, a köv. évben megint bajnoki cím.
A máről csak annyit: GYÖNYÖRŠ° a TÁBLÁZAT 1.SORA !!!
lalolib barátomat én teljesen megértem, egy logisztikai bázis vezetőjeként csak késő este, felvételről láttam a meccset, de láttam és elsők vagyunk!
Kitartás Fotelszurkoló! Nemsokára mindenki megvesz mindent az ünnepekre, vagy elküldi csomagban a szeretteinek. Te is én is túl leszünk a hajtós hétköznapokon. A Zöld-fehér Karácsony mindjárt itt van. Aztán a kikelettel a tavaszi hadjárat is elindul és Isten segítségével a 3. csillag is felkerül a szent mezre.
Lalolib!
Köszönjük az őszi szezon,meccsenkénti helyzetértékeléseidet! Jövőre,veled,ugyanitt!
Ami az utolsó felvonást illeti! Tényleg elől vagyunk,így telelünk!Az első meccsek alapján a realitás nekem a 4-5. hely volt! VOLT!! Kishitű voltam,bevallom. Ami a játékot illeti, döcögve, köhögve,de jöttek az eredmények.Amit akarunk,mindig:- győzni, jó játékkal,3-4-5 góllal,20000 ember előtt.Na és persze bajnokok lenni, ama bizonyos sokadszor, és egyedüliként annyiszor!
Sok sikert , Kellemes Karácsonyi Ünnepeket,valamint Boldog Új Évet minden Fradistának.
Kedves Lalolib!
Köszönet a fáradhatatlan beszámolókért, a jó írásokért. Úgy tűnik, klasszisok nem csak a pályán lehetnek, ha a Fradiról van szó, a lelátón is. Ami a lelátót illeti, az arénánk és a csapatunk is, és minden zöld-fehér békésen várhatja a karácsonyt és készülhet a tavaszra, hogyha lehet, akkor véglegesen és visszafordíthatatlanul magunk mögé kényszerítsük azt, ami a Ferencváros háta mögé való: az összes magyar futball klubot.
Kitartás a vasárnapokra! Magunknak az kívánom, hogy még legalább ötven évig olvasgassunk Lalolib beszámolókat győztes Ferencváros mérkőzésekről. Boldog Karácsonyt! Hajrá Fradi!