Immáron ötödik alkalommal nyitottuk ki az emlékezés albumát
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Sporttársak!
Összetett dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre, egy szóra és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, míg csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszeríteni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Szabadulni meg nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szívünknek, hogy legszívesebben örökre ott maradnánk.
A mai napon immáron ötödik alkalommal nyitjuk ki az emlékezés albumát. Ha a sors nem szól közbe, akkor holnap ünnepelnénk az olimpiák történetének legeredményesebb labdarúgójának, a Ferencváros legendás jobbhátvédjének, Novák Dezsőnek a 80. születésnapját. Egy régi bölcselet szerint, ha valakinek meg akarjuk ismerni az életét, húzzuk fel a cipőjét és sétájuk végig azt az utat, amit megtett, éljük át a sikereit, bánatait, kétségeit és sose feledjük, mindenkinek megvan a maga története.
Novák Dezső játékos, edzői pályafutása egy kész regény. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is kiragadunk egy időszakot pályafutásából, mely talán a legeredményesebb volt. Amikor 1961-ben beköltözött a Ferencváros csónakházába talán ő sem gondolta, hogy az elkövetkező hat évben a három bajnoki cím mellett, 1963-ban VVK elődöntő, 1965-ben VVK győzelem, 1964-ben olimpia bajnoki cím és EB bronzérem is fényesíti pályafutását. A kupák mellett rövid idő alatt váltak legendássá szabadrúgásai és mértani pontossággal végrehajtott büntetői.
Az egyik legemlékezetesebb szabadrúgás gólját 1965-ben, Manchesterben lőtte a kor egyik legjobb kapusának, Dunne-nak, aki a kezét sem tudta felemelni oly erővel csapódott a hálóba a labda. A tizenegyeseknél mindig higgadt maradt, az utolsó pillanatban döntött és hiába ismerték a kapusok, hiába mozdultak el a vélt irányba, a labda általában a másik sarokban landolt. Ilyen magabiztosan lőtte be a büntetőt a Manchester United elleni visszavágón is, Dunne csak szemmel tudta követni a bal sarokba helyezett labdát.
„Aki tiszteli a múltat, az tudja honnan jött.” – egy ókori mondás, mely több ezer év után is tükröt tart elénk. Mert a múlt nem csak a tovatűnő éveket jelenti, hanem azt is, hogy bebocsájtást kapunk oda, ahol őseink élték az életet és megteremtették a lehetőséget arra, hogy részesei lehessünk a jelennek. E nélkül még porszemek sem lehetnénk, e nélkül nem lenne lehetőségünk megvalósítani saját és őseink álmait. Ezért kell tisztelnünk a múltat, ezért kell óvni és félteni azokat, akik a csillagok közé költöztek.
Családtagok, játékostársak, barátok, az emléktornán résztvevő fiatal játékosok, edzők, szülők azért is jöttek el, hogy közösen emlékezünk Novák Dezsőre, a Ferencvárosi labdarúgás legendájára.
Az idén ötödik alkalommal adjuk át a torna legjobb kapusa díját. Az előző négy évben ezt személyesen, dr. Géczi István, a Ferencvárosi labdarúgás legendás kapusa adta át. Pista bácsi tavaly már nagy betegen jött el: – Dezső a barátom, itt a helyem.
Idén már nem lehet köztünk. 2018. szeptember 10-én a csillagok közé költözött.
A Fradi kapuskirálya összesen 507 alkalommal őrizte a zöld-fehérek hálóját, ami a mai napig klubcsúcs a kapusok között. Vörös, azaz dr. Géczi István sallangmentes őre volt kapujának, emellett, bár első ránézésre mackós benyomást keltett, rendkívüli gyorsaság, hihetetlen ruganyosság és átlagon fölüli bátorság jellemezte. 5 bajnoki cím, 2 magyar kupa győzelem, VVK elsőség, Olimpiai ezüstérem, EB 4. hely mellett Juhász Istvánnal ők ketten azok, akik pályára léptek a Fradi történetének mindhárom újkori nemzetközi kupafináléjában: az 1965-ös és az 1968-as VVK-döntőben, és az 1975-ös KEK-döntőben is.
A mai napon Novák Dezső mellett, dr. Géczi Istvánra is emlékezünk.
Az V. Novák Dezső Utánpótlás Emléktornán először adjuk át a torna legjobb kapusának.
Ulviczky Balázsnak (Ferencváros) a dr. Géczi István különdíjat Dr. Fenyvesi Máté és Hegedűs Péter adta át.
Köszönjük megtisztelő figyelmüket.
Vélemény, hozzászólás?