Negyvennégyen a tüzes trónon

A Fradi történelmét egy kicsit is ismerők azt biztosan tudják, hogy hány bajnokságot nyertünk, és talán akkor sem jönnek zavarba, ha a KK diadalokról, vagy az 1965-ös VVK sikerről és az 1995-ös BL szereplésünkről kérdeznénk. Ha álmunkból felriadunk, akkor is tudjuk, hogy mikor nyert a Fradi 100%-os bajnokságot, vagy éppen Vincze Otto örömébe, mibe „talpalt bele” a Grasshoppers elleni mérkőzésen a saját második, a Fradi harmadik gólja után.

De vajon tudjuk-e azt, hogy a 109 éves történelmünk alatt hány edzőt ültettünk a tüzes trónra? Tudjuk, hogy ki vezette sikerre a csapatot 1928-ban, 1937-ban vagy 1965-ben? A VVK győztes csapattal talán nem is lennénk gondban (bár egy pillanatig gondolkodtam Mészáros és Lakat nevén), de a régi sikerekből a játékosok sokkal többet profitáltak, mint maguk a mesterek, akik minden bizonnyal nagyban hozzájárultak a végső győzelmekhez.

Pedig az edzők helyzete ténylegesen hasonlí­t Dózsa György tüzes trónjához, mert ha végignézzük a névsort, vagy csak emlékeink között kutakodunk, bizony valamikor legendás játékosokból lett edzőknek kellett idő előtt távozniuk, vagy a vezetőség, vagy a szurkolók nyomására. Ettől függetlenül a Ferencváros kispadján ülni mindig is megtiszteltetés volt, sőt többen pályafutásuk csúcsának is nevezték.

De most nézzük egy kicsit részletesebben. Tóth-Potya István nevéhez fűződik az első nemzetközi diadal (1928, KK), Blum Zoltán volt a 100%-os csapat mestere. Az 1937-es KK diadalnál Sándor József volt a mester, de a döntőben már Rauchmaul Emil vezette a csapatot. Dalnoki (KEK döntő), Novák (BL), Nyilasi kétszer is volt edző. A legnagyobb sikerünket (VVK győzelem) Mészáros Dodóval értük el. Lakat Karcsi bácsival VVK döntőt játszottunk, majd Csanádi Ferenccel is eljutottunk az UEFA kupa legjobb négy csapata közé. Novák Dezsőhöz egy érdekesség is tartozik, hiszen 1973-ben, mint megbí­zott edző két mérkőzésen ült a kispadon, akit utána az Dalnoki Jenő váltott, akiről, mint „csúcstartó” is meg kell emlékeznünk.

Dalnoki Jenő 398 alkalommal ült a Fradi kispadján, őt Blum Zoltán (a harmincas évek legendás edzője) követi 339 mérkőzéssel. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Novák Dezső állhat fel 330 mérkőzéssel, őt sokak kedvence Nyilasi Tibor követi 254 mérkőzéssel.

Tekintélyes névsor és talán az előbb emlí­tett nevek, és az utánuk szereplő számok is magyarázzák, hogy csak negyvennégy edzője volt a Ferencvárosnak? Vagy esetleg van még más indok is? Bizony van, ráadásul olyan, melyre valószí­nűleg nagyon kevesen gondolnak, ugyanis 1926-tól (Tóth-Potya István) van csak hivatalos, fizetett edzője a Ferencvárosnak!

A legtöbb „kispados mérkőzéssel” rendelkezők listája mellett azért meg kell emlí­teni olyan edzőket is, akik bár hamar „megégtek” a kispadon (sok esetben nem éppen rajtuk múlott az elbocsájtásuk), de személyük mégis kellemes emlékeket idéz fel bennünk. Elég, ha Varga Zolira gondolunk, akinek csak 52 mérkőzés jutott, de számomra emlékezetes Sárosi László is, aki 1985-ben a kieséstől mentette meg a csapatot. Természetesen voltak olyan edzők is, akiket szinte senki sem szeretett igazán (nem is fűződik a nevükhöz maradandó teljesí­tmény) és voltak, akik eléggé botrányos körülmények között mentek el, de most neveket inkább nem emlí­tek.

Negyvennégyen ültek eddig a tüzes trónon. Ők vitték vásárra a bőrüket, ők vezették „csapatainkat a dicső harcokban”, ők ültek a kispadon pipázva, vagy idegesen rohangálva a pálya szélén. Ők voltak, akik néha lecsendesí­tették a közönséget, őket éltették vagy szidták és néha róluk esik a legkevesebb szó, amikor a sikerekről beszélünk, de róluk esik a legtöbb szó, ha a kudarcokat elemezzük.

Ők negyvennégyen – Az edzők részletes adatlapjai innen érhető el a holnapunkon.

– lalolib –